A magyar őshaza felkutatásának vágya hajtotta előre, Ázsiába indult gyalogszerrel. Ekkor már 14 nyelvet beszélt. Törökországon, Afganisztánon át 1822-ben ért Indiába. Indiai utazása során Pandzsábon, Kasmíron és Ladákhon keresztül elérte Leh-t. Kőrösi Csoma Sándor nyomában Tibetbe jutunk. Miért ment Tibetbe? 1822 júniusában Leh és Kasmír között találkozott az angol William Moorcrofttal, aki felhívta figyelmét az óind gyökerekkel rendelkező addig ismeretlen, titokzatos ország nyelvére, kultúrájára. Sorsfordító volt az angol kormánymegbízottal való találkozása. Így hát Kőrösi a nyugat-tibeti Zanglába gyalogolt. A kolostorban Szangje Puntszog tudós szerzetes segítségével első európaiként megtanulta a tibeti nyelvet. 1825. január 28-án, Kennedy századoshoz írt levelében részletesen ismertette addigi munkáját, és felajánlotta szolgálatait a Bengáli Ázsiai Társaságnak. A britek szolgálatába lépve csekély, 50 rúpiás havi támogatást kapott. Baktay Ervin, aki 1928-ban bejárta a nagy előd útvonalát, a róla készült könyvében így jellemezte őt:
"Igénytelensége az étkezésben és ruházkodásban, szigorú önfegyelmezése (…), a béketűrés, mellyel a meg nem érdemelt lealázásokat, sérelmeket fogadta, a hiúságnak, bosszúvágynak vagy a gyűlöletnek teljes hiánya belső alkatában, a kéretlenül kapott támogatásokért érzett hála, s az igyekezet, hogy az így önkéntelenül ránehezedett erkölcsi tartozást is feloldja a szinte túlméretezett viszonzással – ezek rávilágítanak jellemének, felfogásának mélyen gyökerező vonásaira. "