Index - Sport - Benedek Tibor: Sosem volt különösen jó labdaérzékem Ez ez én tehetségem. Benedek 2013-ban már edzőként lett világbajnok, jelenleg az újpesti klubnál dolgozik szakmai igazgatóként. Neked. Veled. Érted. © 2020 NLC · Centrál Médiacsoport Zrt. Minket bármikor megtalálsz, ha kérdésed van, inspirációra vágysz vagy tudni szeretnéd, mi zajlik körülötted. Az átérzi a mindennapjaidat, mert valódi nők, férfiak, testvérek, barátok készítik. Neked, veled, érted írjuk az ország legnagyobb online női magazinját. Összességében elmondhatom, hogy Szövetségi kapitányként és utánpótlás edzőként is mindent megkaptam, amit megkaphattam, sajnos mindent nem nyerhettem meg, de nem akarok telhetetlennek látszani. Jelen közleményen kívül semmilyen nyilatkozatot nem kívánok tenni, döntésem oka kizárólag magánjellegű. Örömömre szolgál, hogy helyemet remek szakember veszi át, akinek nyugodt szívvel adom át a még hátralévő hónapokra a felnőtt csapat irányítását és akinek a személyéről hamarosan tájékoztatjuk a vízilabda barátait.
2016. január 1-től az UVSE Vízilabda Sportegyesület szakmai igazgatói posztját is betöltötte. Egészen mostanáig, ma délelőtt megható közleményben jelentette be távozását a sportéletből. Lapozz, a cikk folytatódik! Oldalak Hirdetés A vízilabda hőse meghalt, de a rák sem győzte le, mert az életet, úgy, ahogyan szeretnénk mi itt élni, mi, akik pirosban, fehérben, zöldben találnak haza, semmi nem győzheti le. Azt hiszem, még sohasem láttam a közösségi médiát olyan buborékmentesnek, mint csütörtökön. Nem voltak falak, társadalmi rétegek, eszmék, ilyen és olyan csoportok, kulturális, generációs, vagyoni gátak: az egész nemzet elgondolhatatlan fájdalommal gyászolta közös hősét. Azon gondolkodtam, miért éppen Benedek Tibor volt képes oszthatatlan egységbe forrasztani a sok milliót, ilyen elementáris hatást kiváltani. Mármint, evidenciaként számos olyan halottja van az országnak, aki erőfeszítésével, teljesítményével, életével kiérdemelte a nemzet összes tagjának tiszteletét. Ám valamiért nem nagyon állt össze az az egységes és fokozhatatlan közösségi fájdalom, mint a minap.
A vízilabdával kapcsolatos összes tevékenységtől visszavonul a legendás magyar játékos, Benedek Tibor. Döntéséről egy közleményben, az UVSE honlapján számolt be a klub szakmai igazgatója, edzője. Szurkolóként azonban továbbra is számíthat rá a csapat és a sport. "Május 1-i dátummal visszavonulok minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységtől és a következő években kizárólag szurkolóként veszek részt a hazai vízilabda életében és az UVSE további szakmai munkájában. Ezúton szeretném megköszönni az Egyesületben eltöltött három és fél évet, mely idő alatt rengeteg szeretetet, támogatást és bizalmat kaptam az Egyesület vezetőitől, elsősorban Lovas Pétert elnöktől és munkatársaimtól. Külön köszönet minden fiatal sportolónak, akiket taníthattam vagy szerencsés esetben a mesterük lehettem. Szerettem Mester lenni, megkaptam tőle szinte ugyanazt az örömet, mint játékosként és büszke vagyok a csapatra amelyikkel másfél szezont együtt dolgoztam. Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára.
Amikor a szalagcímek között szemembe ötlött ma reggel, hogy elhunyt Benedek Tibor, bevallom, hirtelen édesapjára, Benedek Miklós színművészre asszociáltam, fel sem merült bennem ugyanis, hogy a 47 éves vízilabda-klasszis meghalhat. Amikor aztán rádöbbenten, hogy mi történt valójában, a könnyeimmel küszködve ültem a kanapén, és percekbe telt, mire feleszméltem a sokkból. De hisz nem is ismertem személyesen! Akkor mégis mit tudott ez az ember, amiért ekkora hatást gyakorolt rám a halálhíre? Pörgetem a netet, kapcsolgatom a tévécsatornákat, hogy többet megtudjak ennek a szörnyű tragédiának a hátteréről. Súlyos betegségre utalnak a hírek. Közben sorra jelennek meg a világklasszis sportoló eredményeinek összefoglalói, szinte az összes portálon a sporttól a gazdaságin át a bulvárig: mindegyik közli, hány meg hány EB-n, világversenyen, olimpián szerzett aranyat és dicsőséget az országnak Benedek Tibor játékosként, csapatkapitányként, edzőként és szövetségi kapitányként. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után a hivatásában, a rajongói szívében éppúgy, mint a családja életében.