Író, szövegkönyv: Grecsó Krisztián, Cím: Mellettem elférsz, Rendező: Léner András, Fotó- és videóeffektek: Dicső Dániel, Jelmez: Kovács Yvette Alida, Dramaturg: Gecsényi Györgyi, Szereplők: Pogány Judit, Gubik Ági/Sipos Vera, Sztarenki Dóra, Őze Áron, Ozsgyáni Mihály, Sütő András Címkék: Dicső Dániel, Grecsó Krisztián, Gubík Ági, Léner András, Őze Áron, Pogány Judit, Rózsavölgyi Szalon, Sipos Vera, Sütő András, Sztarenki Dóra, Vasárnapi Hírek Azóta tucatnyi új kiadást ért meg, harmincezer példányban kelt el, az elmúlt évek egyik legolvasottabb könyve Magyarországon. Grecsó: "Egészen máshogy kezelem ebben a könyvben a családot" Grecsó Krisztián új könyve, a Harminc év napsütés az író utóbbi években született rövidebb írásait, a könyv megjelölése szerint tárcanovelláit gyűjti egybe. A motívumok némelyike ismerős lehet, újból felbukkannak a Jelmezbál, a Mellettem elférsz, a Megyek utánad, de még a Tánciskola szereplői is. Mindegyik darab egy-egy remeklés: emlékezetes, sokszor nagyon vicces történetekből áll össze egy rendhagyó családi tabló, amit jó kézbe venni.
Azt feleltem, fogalmam sincs, gondolkodjunk erről közösen. De ő nem ezt várta, azt akarta, hogy segítsek. Ezeket a helyzeteket szigorú öniróniával lehet csak kezelni. És akkor jöjjön egy részlet a Mellettem elférsz narancsos kritikájából: Hogy a túl hangos, figyelmetlen nevetésünk az anyánk nevetése. Az asztalra csapunk tétován, mert megaláztak, és még csak észre sem vették – ez a nagyapánktól maradt ránk. Az állunkat vakarjuk, remeg a lábunk az asztal alatt, fintorgunk mosoly helyett, és ha megértjük, honnan jön mindez, akkor már nehéz nem tudomásul venni, hogy jön velük a hirtelen harag vagy a csendes gyávaság, a lustaság vagy a nyughatatlanság, depresszió vagy alkoholizmus – kinek mi jut. Mert, mint tudjuk, minden család másképpen boldogtalan. És ha már idáig eljutottunk, afelől se lehetnek kétségeink, örökletes-e az a bizonyos betegség – legfeljebb abban reménykedhetünk, minket később talál meg, mint egykor őket. A Mellettem elférsz ezekről a mozdulatokról szól, a szép kilátástalanságról, hogy a múlt feltárása révén önmagunkhoz kerülünk közelebb, egyúttal ahhoz a felismeréshez is, hogy a múltunk – tehát önmagunk, tehát voltaképpen a sorsunk – elől nem tudunk kitérni.
Aki olvasott már Grecsót, tudja, hogy élmény olvasni a mondatait. Konkrétan érzéki élvezet olyan szavakkal találkozni, mint a tökkelütött, vagy olyan hasonlatokkal, mint a "lefetyelt, mint az éjszakára kizárt állat". Leleményes, szép magyar nyelvet használ. A Mellettem elférsz -ben egy kicsit lényegretörőbbet, csupaszabbat, mint az Isten hozott -ban, de Grecsó az Grecsó most is. Apja például úgy szigeteli el magát a saját életétől, hogy szinte ki sem mozdul a szobájából, nem mellékesen alkoholbeteg. Az ő problémájáról – az eredendő túlérzékenységén, előadó-tehetségén és gyermekkori szerelmének elbeszélésén túl – ennyit jegyez csak meg: "A lakodalmat nem mi szerveztük, csak nálunk volt. Az új házban. Apám építette, tevékenyen részt vett benne, akkor még nem lehetett tudni, hiszen éppen csak elkészült, hogy erre a túlhajszolt két évre ráment az élete. " Semmi több. Mert van valami félszeg ebben a nyomozásban: a fiatal elbeszélő a legtávolabbi gyökereit (a nagyszülők életét) kezdi el kutatni, majd amikor nagybátyjának, Mártonnak megidézi a sorsát, az apjáénál megtorpan, és a regény utolsó harmadában ismét egy távoli pontot szemel ki: anyai nagyapjának, Domos tatának a történetét.
Nemcsak az elfogadás, de a tágabb értelmű, társadalmi szintű tolerancia is kulcsa a regénynek. Mert nem véletlen, hogy hosszú oldalakon olvashatjuk két telepi homoszexuális történetét, ahogyan az sem: végül a főhős egy kiugrott prostituálttal szeretne kétségbeesetten megismerkedni. Az egyetlen dolgot, ami még a falura emlékezette volna: a faragott diófa nagyszekrényt. " Olyan kötet ez, amelyben mindenki felismerheti a családját, mindenki ráismerhet olyan részletekre, amelyekről úgy gondolja, valami eltitkolt eseményhez tartoznak. S majd egyszer mi is hozzátesszük a magunk részletét. A fővárosi mindennapok, a zuglói utcák, az önkormányzat és a diszkók életképei, a prostituáltak és a BKV-utasok teljesen érdektelenek. A narrációs alaphelyzet lényege, hogy a középkorú hivatalnok elkezdi összefoglalni és kommentálni Juszti mama visszaemlékezéseit, belefűzi saját emlékeit és a régen hallott történeteket, majd nyomozásba kezd, a régi idők még élő tanúit vallatja. Keveredik a főszereplő jelenének naplója és a családtörténet, amit (fejben vagy írásban) összeállít.