Halotti beszéd (Magyar) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Varietas Delectat 4. - Halotti beszéd, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor by Tibor Szilágyi, Pál Mácsai, László Mensáros, Zoltán Latinovits, Zoltán Papp, István Bubik, Gábor Máté, Sándor Márai, Dezső Kosztolányi & György BÁNFFY on Apple Music. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.
A vers befejező részében Kosztolányi a "hol volt, hol nem volt" mesei fordulatot alkalmazza. Itt az elhunyt személyét általánossá teszi, kiterjeszti a többi emberre is. Kosztolányi halotti beszéd. Az "egyszer volt, hol nem volt…" mesekezdő mondatból az "egyszer" itt a költemény utolsó szavaként szerepel. Ez a szó itt az egyszeri életet jelenti. A mű egészének a mondanivalója tehát, hogy mindannyian halandóak vagyunk, minden ember egyedi példány és minden emberi élet egyszeri, megismételhetetlen.
Legnagyobb hatást az ékírás metafora kelti: " rá ékírással van karcolva ritka, / egyetlen életének ősi titka". A modern időkre utal a záró gondolat: "Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer". A versből azt sem tudjuk meg, hogy hol élt az elhunyt. A konkrét helyszín hiányát a "Nem leled... se itt, se Fokföldön, se Ázsiában" helyhatározókkal érzékelteti. Az sem derül ki, hogy ki az, akit temetnek, férfi volt-e vagy nő, öreg volt-e vagy fiatal. Kosztolanyi halotti beszed. Ebből az következik, hogy az egyedi megismételhetetlen létünk, mégis általános, mert mindannyian halandóak vagyunk. A költemény alapmotívuma tehát "bármikor-bár hol-bárki" gondolata. Ennek ellentétét képezi az ember egyedisége. A költő az emberi lét megismételhetetlen és egyedi voltát a "Nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél" hasonlattal érzékelteti. A kincstár- metafora az élet értékét hangsúlyozza. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a fény-metafora is. Ez a fogalom a Boldog, szomorú dal befejező részéhez kapcsolódik, mivel itt választ kapunk arra, hogy mi az a kincs, amire vágyott.
More by Tibor Szilágyi, Pál Mácsai, László Mensáros, Zoltán Latinovits, Zoltán Papp, István Bubik, Gábor Máté, Sándor Márai, Dezső Kosztolányi & György BÁNFFY
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... ", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... Kosztolányi Dezső Halotti beszéd c. művének elemzése | doksi.net. " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. 1933
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... ", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. 1933 Az idézet forrása Oraison funébre (Francia) Voyez-vous, mes amis, tout à coup, il n'est plus. Halotti beszéd kosztolányi elemzés. Il nous a laissés seul. Nous voici donc cocus. Nous l 'avions tous connu. Ni génie, ni apôtre: il n'était qu'un coeur tout proche des nôtres. Mais il est mort. Comme la terre. Écroulé, l'éphémère trésor. Tirez la leçon tous de ce destin précaire. Ainsi est l'homme.
Nemcsak a két mű mondanivalója más, hanem ellentétes a hangulatuk is. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. A szóhasználatról nem is beszélve. A Kosztolányinál szereplő "szörnyű mennybolt" nyomasztó kép, mert megfoghatatlan, de a középkori ember nem is merne ilyet mondani. Az sem fordulhatott volna elő a középkorban, amit Kosztolányi megtesz, hogy tudniillik a szent, szakrális tartalmat kifejező szavakat hétköznapi, profán stílusszinttel kapcsolja össze, pl.