A főzés tudománya molnár b temas para A főzés tudománya molnár b temas para blackberry A konyhauniverzum mágikus realizmusa - ombizalompunpa A főzés tudománya molnár b tamashii A főzés tudománya molnár b tamashi Könyv: A főzés tudománya - Bűvös Szakács Molnárék pont oda nyomulnak be, ahová az irodalom, legalábbis a magyar sosem tudott. Az irodalom számára az étel, a főzés mindig csak kulissza volt, a jellemzés, a hangulat- vagy mítoszteremtés eszköze. Épp elég baja a magyar gasztronómiának az állandó krúdyzás, hogy magát ezzel az elég felületes kultusszal igazolja. (Miközben az irodalom nem vagy alig törekedett a magyar gasztronómia komolyabb megismerésére, földolgozására. Nem volt olyan írónk, mint a franciáknak Dumas, aki korszakos gasztronómiai szakkönyvet is alkotott. Talán Jókainak lett volna hozzá affinitása és tudása – úgy látszik a történelmi regény teszi a gourmand-t -, de ő sem mert belefogni soha. ) Molnár B. Tamás egy francia bisztró teraszán 2009-ben. Fotó: Bittera Dóra Molnárék is érintenek rengeteg irodalmi ezt-azt, akár hősöket, szerzőket, műveket, meg persze zeneieket, képzőművészetieket, filozófiaikat, satöbbieiaiket.
"Szép szakácskönyv sok van, de hatalmas hiány volt egy olyan könyv, amiből az alapoktól kezdve egészen a felsőfokig, lépésről-lépésre meg lehet tanulni főzni. A főzés tudománya pont ilyen. " Szakácskönyvakció A főzés tudománya és a Bűvös Szakács Konyhauniverzuma: két hiánypótló kötet egy csomagban – jelentős árengedménnyel! Sokaknak szól. Nem egyszerű szakácskönyv: valóságos enciklopédia. Bár francia szerzők műve, az európai polgári konyha alapjairól szól. Till Attila és Mautner Zsófi A főzés tudománya című könyv bemutatóján. (A könyvbemutatóról részletes tudósítás itt olvasható. ) Ez lett a Konyhauniverzum. Nem kimondott szakácskönyv, de vannak benne receptek is. (Egyébként is: Molnár B. egyik legfontosabb tanítása: a gasztronómia nem receptgyűjtemény. ) Nem próbálnék úgy tenni, mintha elfogulatlan kritikusa lehetnék ennek a könyvnek. Ott a nevem a hátlapján, két sornyi ajánlószöveggel: "Ha szabad egy sajtótörténeti húrt megpöndítenem: a rendszerváltáson alig túl érő memóriámból nem bírnék (bírnák) előbányászni még egy cikksorozatot, amelynek akkor a társadalmi, kulturális (2 in1) hatása lett volna, mint a Molnár-Bittera trióéjáénak. "
De érdemes rászánni időt és energiát. Nyugodtan mondhatom, mivel sokat megfőztem már ezek közül. Az igazi nagy katarzis az volt, amikor Bernard Loiseau (ő volt az a séf, aki öngyilkos lett, miután lepontozták az éttermét; a történet persze ennél kissé bonyolultabb, benne van a könyvben) receptjét készítettem el: süllő hagymalekvárral és vörösboros vajmártással (sandre rôti à la fondue d'échalottes, sauce au vin rouge). Sülthal, köret, mártás – nagyon egyszerű dolognak tűnik, de fantasztikusan ki van találva; ahogy az alig átmelegített, szinte nyers süllő passzol az édes péppé sült hagymához és a fanyar-mély vörösboros szószhoz, ahogy a helyén van minden apró részlet, ízárnyalat, aroma, nos, attól az ember hirtelen megérti, miért érdemes szórakozni a hidegen montírozással vagy a főtt, reszelt répával bohóckodni a mártáshoz, és miért éri meg igazán jó pinot noirból készíteni. Molnárék pont oda nyomulnak be, ahová az irodalom, legalábbis a magyar sosem tudott. Az irodalom számára az étel, a főzés mindig csak kulissza volt, a jellemzés, a hangulat- vagy mítoszteremtés eszköze.