A festményen látható lecsupaszított környezet így voltaképpen a fény és a sötétség játékának van alárendelve, amely lehetővé teszi a bűnbánat drámai mélységeinek megjelenítését: mintha a kép az egyetemes emberi léthelyzetet úgy láttatná, hogy fény és sötétség ellentéte az ember lelkében válna érzékelhetővé. Ily módon Rembrandt műve túllép a kép témáján, és már nemcsak Szent Péter belső vívódásait tárja elénk, hanem a mindenkori ember lelki mélységeibe enged bepillantást. Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Bűnbánó Szent Péter, 1631. (Izraeli Múzeum, Jeruzsálem) A kiállításon látható Rembrandt-alkotások azáltal válnak kiemelkedő alkotásokká, hogy a művész mintha minden portrén – így a Lány az ablakban című festményen is – az egyes ember személyes, belső történetét jelenítené meg, a fény és árnyék sajátos játékán keresztül. Rembrandt és a holland arany évszázad festészete 2. Az arcokon játszó fény az, amely tükrözi a személyiség minden apró rezdülését. Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Lány az ablakban, 1651. (Nemzeti Múzeum, Stockholm) Rembrandt művei mellett Vermeer három jelentős alkotása is látható a Szépművészeti Múzeum kiállításán.
És itt megint következik egy hatalmas robbanás: Vermeer geográfusa és asztronómusa áll egymás mellett, közöttük pedig a beugró térben egy távolabbi falon A katolikus hit allegóriája függ. A rendezést dicséri, ahogyan ezeket a munkákat egymás mellé helyezték: a befogadó tekintete folyamatosan ugrál egyik képről a másikra, hol a két kisebb munkát veszi szemügyre, hol pedig a hármat látja egységben. És még a Vermeerek után sem pihenhetünk meg, a kurátorok az utolsó teremben ugyanis a holland tájképfestészet remekeit mutatják be, főként Jacob van Ruisdael és Aelbert Cuyp munkáira koncentrálva, végül pedig Forgács Péter Rembrandt-morfok című alkotásával méltó módon zárják a tárlatot. Rembrandt és a holland arany évszázad festészete video. (Az idézetek Hegel Esztétikai előadások című művéből származnak. III. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 95–101. ) Fotók: Máthé Zoltán
Üdvözöllek oldalamon! Az élet egy különleges utazás. Magával ragad, lenyomatként megmarad. Egymásra rétegződő napok mintázata, melyben egytől-egyig valamennyi alkotóelem a felületes pillantás sugallta monoton álarc mögött lényegileg különbözik az elmúlttól. Az anyag természeténél fogva formálja a hímzést és formálható a rávarrt minta által. Nem is lehet más, mint tartalommal megtölthető másodpercek rendezett halmaza. Olyan egység, amelyben kivétel nélkül valamennyi megálló végül formát önt, így mindenkor több mint a tovasuhanó peronok egymásba fűzött lánca, azok felidézhetetlenül elmosódott álomszerű képe. A cél a jelen-lét: a valódi, saját pillanatok észlelése, fülön csípése, megélése. Az iram emberléptékű. A megtestesült eszköz mi magunk vagyunk. Világosan a 17. század festészetéről / Rembrandt és holland „arany évszázad” festészete / PRAE.HU - a művészeti portál. A kerülendő mumus pedig az odavezető út mindent oldó hajszában történő feláldozása az elképzelt végállomás oltárán. A DRKUKTART egyet jelent a mindennapokban rejlő, olykor megtéveszően láthatatlannak tűnő szépségek felfedezésével. Legyen az a lélekben vagy odakint Budapesten, ország határon innen és túl a nagyvilágban, a táguló univerzumról egy pillanatra sem megfeledkezve.
Az első pár szignón látható L betű Rembrandt szülővárosára, Leidenre vonatkozik, míg a "van Rijn" a művész családneve. Érdekesség, hogy a keresztnevében eredetileg nem volt D betű, csak 1633 után kezdte így írni. Betekinthetünk a festő érzéseibe Rembrandt mégis elérte, hogy a képein keresztül a néző betekintést nyerjen érzéseibe, személyiségébe és változatásaiba. Az önportrékészítést az önvizsgálat és önfejlesztés fő eszközének tartotta, csak 1627 és 1631 között hússzor festette le magát. Korai önarcképein a sikert, gazdagságot hangsúlyozta, idősebb kori képei azonban érzékenyebbek, többet elárulnak a művész belső világáról és problémáiról. Az utolsónak tartott, feltehetően a halála évében készült önarckép az Uffiziből érkezett Budapestre. Öregkori önarckép Fotó: Bielik István - Origo A tárlat csúcsműve, A festő önarcképe harmincnégy éves korában című kép különlegessége, hogy Rembrandtot a karrierje csúcsán, öntudatos, már-már önelégült úrként mutatja be. Rembrandt és a holland arany évszázad festészete - Posztit - Tapadj ránk!. Rembrandt saját magát egy aprólékosan kidolgozott, páratlanul megfestett 16. századi – tehát körülbelül száz évvel korábbi – ruhában ábrázolja, megfelelően az akkori holland portrédivathoz.