A kármelitáknak nem volt olyan nagyhatású alapítójuk, mint Assisi Szent Ferenc, Szent Klára vagy Szent Domonkos. Ezért, hogy saját lelkiségüket ki tudják fejezni, Illés próféta alakjához ragaszkodtak, aki a szerzetesi élet és a remeteség ideálja volt számukra. Vágyuk is ugyanaz volt: találkozni Istennel és megmaradni személyes közelségében. A fuga mundi, vagyis a világból való kifutás, menekülés volt az eszmény – a világ gazdagságából, birtoklásából, vágyaiból az Isten szabadságára való eljutás, mely teljesen az Isten szolgálatára rendel. A kármelita rend egyszerre szemlélődő és apostolkodó, a kármelita szerzetes egyszerre remete és próféta. Avilai Nagy Szent Teréz - Mária Rádió Erdély. Teréz lelki útja Az örökség, a gyökerek bemutatása után Avilai Teréz személyes lelki útjáról szólt Török Csaba. Kiemelte: rejtett belső élet, mély spiritualitás jellemezte őt a felszínen játszódó életesemények mögött. Teréz érzékeny és igen művelt fiatal lány volt, ugyanakkor bátor és talpraesett. Az eseményeket próbálta mindig "lélekben olvasni", vagyis lelki üzeneteket keresett, azt, hogyan viszi valami jobb felé az, ami történik.
[5] Teréz, aki a "rendi regula" híve volt, engedélyt kapott kolostorépítésre. Az első ilyen az avilai kolostor volt, majd sorban jöttek létre a továbbiak. "Teréz egyszerre volt szent és zseniális szellem... Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Avilai szent teréz önéletrajz. Kolostorai építését maga irányította, és saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust. A "szegény, bűnbánó" beteges, gyenge apáca haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára... " [4] Minden továbbit ld. ugyanitt. Források: [1] A templom története: [2] A templomról honlapjukon: [3] A templom előterében kifüggesztett tájékoztató. [4] Avilai Nagy Szent Teréz: [5] Attribútumai:
Néhány apácának lakosztálynyi nagyságú szobája volt, szolgákkal és háziállatokkal. Végül ő maga is megadta magát a világiasságnak, rengeteg időt töltött a látogatók és barátok szórakoztatásával a szalonban, és belement a világi hiúsággal való különféle kompromisszumokba. Amikor 39 éves volt, Isten újra felébresztette őt langyos életéből, amikor még bocsánatos bűnöket engedett meg magának, és felélesztette benne a szentség, a boldogság utáni vágyat. A megtérésnek ez a tapasztalata vezet át a negyedik leckéhez, ami az Egyház megtérése. A templom története – Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom. Tanúja volt és megtapasztalta, hogy mi történhet az emberekkel még egy olyan helyen is, ahol az emberek teljesen Istennek szentelik életüket. Ráeszmélt, hogy az egyházi intézmények, kezdve a kármelita kolostorokkal, mélyreható reformra szorulnak, és a temérdek személyes szenvedés ellenére élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy Isten eszközeként próbálta visszavezetni kármelita társait, és rajtuk keresztül az Egyházat az első szeretethez. Az Egyháznak mindig szüksége van reformokra és szent reformátorokra, akik Isten eszközei arra, hogy visszavezessenek minket ahhoz a központi értékhez, amit Jézus Betániában "jobbik résznek" és "az egyetlen szükségesnek" nevezett.