Szomorú vagy, mert a szülők alig engedik látni az unokádat vagy mert nem kérnek az élettapasztalatodból? Ne csüggedj, van megoldás! Pszichológus szakértőnk elmagyarázza, hogyan lehetsz te a család nélkülözhetetlenen szupernagyija! Szakértőnk Szántó Regina Pszichológus. Pár egyszerű szabály nagymamajelölteknek és friss nagymamáknak. Egy kisbaba születése hatalmas öröm nem csak a szülők, de a nagyszülők, az egész család számára. Új szerepek születnek, új szokások alakulnak, és ez bizony nem megy mindig zökkenőmentesen. A nagyszülő szeretne része lenni a gyermek életének, szeretne tudni a fejlődéséről, szeretné, ha nevelési kérdésekben kikérnék a véleményét (elvégre ő az, aki már felnevelt egy generációt), de legfőképpen arra vágyik, hogy a gyermekkel mély, szeretetteljes kapcsolatot tudjon kialakítani. Ehhez viszont idő kell, sok találkozás, folyamatos kapcsolattartás és hogy ez megvalósul-e, az számos alkalommal nem a nagyszülőn múlik - mondja Horányi Eszter pszichológus. Csalódott nagymamák, akik nem láthatják elég gyakran a kisunokát Egy nagymama azzal a panasszal fordult hozzám, hogy a szülők alig engedik látogatni 1 éves unokáját.
Hírdetés feladásban több éves értékesítői tapasztalatom nagy segítségére lehet. Cukrászként vállalom szerettei édes ajándékának elkészítését az egész család örömére!!! Keressen bizalommal, együtt megoldjuk. Gyöngyi L. 24 éves «Horányi eszter pszichológus Budapesten » Tegyél közzé feladatot! Bemutatkozás Kedves Munkaadó! Egyetemista diáklány vagyok, aki a nyári szünetben szívesen vállal bármilyen háztartási munkákat. (védőnőnek tanulok, és úszó edzői végzettséggel rendelkezem)Precíz, pontos, és türelmes munkaerőnek tartom magam. Várom szívesen megkeresését, amennyiben munkámmal segíteni tudom Önt! Köszönettel:Lendvay Gyöngyi(30/929-65-59) Bence M. 28 éves «Horányi eszter pszichológus Budapesten » Tegyél közzé feladatot! Úton az élet értelme felé - avagy egy új év margójára - Pszichológus Pszichológus Blog Írta: Horányi Eszter. Bemutatkozás Számos különböző területen dolgoztam, rengeteget utaztam, sokféle emberrel kerültem kapcsolatba. A különféle területekről összeszedett információkat, tapasztalatokat, egyre formálódó világnézetem igyekszem együttesen kamatoztatni a mindig aktuális következő állomásomnál.
Diplomámat az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia szakirányán szereztem meg. Horányi Eszter - Nagyszülők lapja. Az egyetem elvégzése után kezdetben óvodapszichológusként tevékenykedtem, jelenleg pedig nevelési tanácsadóban dolgozom, ezen kívül pedig egy alapítványnál, illetve a Most Terápiás Központban fogadok tanácsadásra felnőtt, serdülő és gyermek klienseket, illetve kollégámmal együtt tartok család- és párterápiát (szupervízió alatt). Pszichológusként a folyamatos önfejlesztésre törekszem, ezért módszertani repertoáromat specifikus képzéseken jelenleg is bővítem. Pszichológusi tevékenységem során, mind felnőttekkel, mind gyerekekkel foglalkozva nagy hangsúlyt helyezek a kapcsolatra, a bizalomra, az "itt és most" minél teljesebb használatára, megélésére. A kapcsolat, a helyzet, az összehangolódás, a feltétlen elfogadás és a bizalom erejének "használatán" túl személyközpontú, dramatikus, művészetterápiás és relaxációs eszközöket is használok munkám során, amely gyermekeknél a rendszerszemléleti keretbe ágyazott játékterápiával egészül ki.
A felelősség alkotás és azzal, hogy tudatában vagyunk saját felelősségünknek, megtettük az első lépést afelé, hogy megalkossuk sajátmagunkat, sorsunkat, életkörülményeinket, érzéseinket és bizonyos esetben saját szenvedésünket, nehézségeinket is. Mi hozzuk létre, mi teremtjük meg a világot, amiben élünk (mindenesetre az mindenképp rajtunk múlik, hogyan észleljük, mit szűrűnk ki a rendkívül sokféle "valóságból", ami minket körülvesz), a saját létünk megalkotása a mi kezünkbe kerül. A híres egzisztencialista filozófus és író, Jean-Paul Sartre szerint "felelősek vagyunk a világért, de ezen túl teljes felelősséggel tartozunk saját életünkért és nem csak a cselekedeteinkért, hanem azért is, amit elmulasztunk megtenni". Lassan érthetővé válik tehát a felelősség terhe, hogy miért olyan súlyos a szabadság és hogy miért gondoljuk fontosnak az éves listákat (na meg a bakancslistákat) – el ne felejtsünk megtenni valami fontosat! A szorongásunk tehát nem egyedi, ahogy a szabadság nyomán támadt szorongástól való minél gyorsabb szabadulás vágya sem (ezzel és a pszichoterápiás implikációkkal egy későbbi bejegyzésben foglalkozom majd).
A szabadság felelősségének felvállalása és az, hogy hogyan állunk az általunk alkotott valósághoz, fontos kérdések, amelyek megválaszolása ilyenkor év elején aktuális lehet. Második aktuális létkérdés az értelemnélküliség, amely nem más, mint félelem attól, hogy az életünknek nincs értelme, Isten, az univerzum vagy magasabb rendező elv számára lényegtelen, hogy éppen mi történik velünk. Ilyenkor tulajdonképpen a kontrollt veszítjük el, hiszen ami értelmetlen, az teljességgel kiszámíthatatlan, bejósolhatatlan, megfoghatatlan, sőt, utólag is magyarázhatatlan. Viktor Frankl szerint, aki az egzisztenciális pszichológia útját tulajdonképpen a saját szenvedésélményével törte, az értelemvágy, tehát az élet értelmének, céljának kutatása az ember alapvető motivációja. Az értelemkeresésben elakadtak számára kifejlesztette az úgynevezett logoterápiát (logos = értelem), amely a jövőre összpontosítva a páciens jövőbeli céljainak megfogalmazásában, megvalósításában segít. Frankl hangsúlyozza, hogy nem egy általános "életértelmét" keresünk, nem egyetlen kollektív célt, amely mindenki számára ugyanúgy a boldogságot hozza, hanem specifikus és egyedi értelmet és célokat.