A 8. strófában hangzik el a lényeg, a költő itt közvetlenül fogalmazza meg az üzenetet. Ez a szakasz megnevezi a tájnak és lakóinak, valamint az eddig meg sem említett, jelen sem levő tulajdonosnak (az uraságnak) a viszonyát. Kiderül, hogy van az erdőben fa és vad, van a tóban hal, és lesz a szőlőben új termés, csakhogy minden az uraságé. Neki nem halott ez a táj, csak a parasztok élete kilátástalan. A zárlatban tehát egyértelmű lesz az üzenet, ami addig csak közvetetten jelent meg. Azért van nyomor mindenütt, mert " Uraságnak fagy a szőlő ", stb. József Attila egyértelműsíti itt a mondanivalóját, s ezáltal lesz a vers kicsengése igazán keserű, sőt, lázító hatású. Az a gondolat, hogy itt minden az uraságé, megjelenhet a parasztok tudatában is, de lehet a lírai én megállapítása is. Nem derül ki, hogy ki mondja vagy gondolja. A beszélő nem jelenik meg a versben, a táj bemutatása mindvégig személytelen, tárgyias. Ugyanakkor nem érzelemmentes, éppen mivel a tájleírás jelképes értelmű, s egyfajta látomássá növi ki magát.
Kultúra - Irodalom - József Attila: Holt vidék című verse Magyarország, Budapest, Budapest Budapest, 1932. január József Attila: Holt vidék című versének kézirata. MTI Fotó/Reprodukció Készítette: - Tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-751720 Fájlnév: ICC: Nem található Bővített licensz 15 000 HUF Üzleti célú felhasználás egyes esetei Sajtó célú felhasználás Kiállítás Alap licensz (letöltés) 2 000 HUF Választható vásznak: Bővebben Bézs, Replace Premium Fehér, Replace PE 260 Választható méretek: Választható papírok: Bővebben Matt, Solvent PPG230 Fényes, Solvent PPG230 Választható méretek:
Jöjjön József Attila: Holt vidék verse. Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon magában. Jeges ágak között zörgő időt vajudik az erdő. Csattogó fagy itt lel mohát s ideköti csontos lovát pihenni. És a szőlő. Közbül szilva. A tőkéken nyirkos szalma. Sorakozó sovány karók, öreg parasztoknak valók járkálni. Tanya, – körülötte körbe fordul e táj. A tél körme oldaláról egy keveset repesztgeti még a meszet; eljátszik. Az ól ajtaja kitárva. Lóg, nyikorog, szél babrálja. Hátha betéved egy malac s kukoricatábla szalad csövestül! Kis szobában kis parasztok. Egy pipázik, de harasztot. Ezeken nem segít ima. Gondolkodva ülnek im a sötétben. Uraságnak fagy a szőlő. Neki durrog az az erdő. Övé a tó s a jég alatt neki bujnak a jó halak iszapba. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Holt vidék című költeményét. Mi a véleményed József Attila: Holt vidék írásáról?
Írd meg kommentbe!