Nem túl magas elvárásokkal érkeztem a sajtóvetítésre tavaly februárban, de a másfél órás vígjáték még azokat is képes volt alulmúlni, pedig tényleg nagyon szurkoltam a készítőknek, hogy legalább egy olyan poént összehozzanak, amin nevetni tudok. Hát, nem jött össze. Zsófi A kedvenc filmem: Zöld könyv A Zöld könyvet még 2019 elején láttam, ezért újra megnéztem az év vége felé is, hogy összehasonlíthassam az idén látott filmekkel. Végül arra jutottam, hogy egyrészt ez a történet kicsit olyan, mint egy 2019-es Életrevalók, másrészt pedig, hogy ennél jobb alkotást nem láttam ebben az évben. A film végig leköti a néző figyelmét, egyszer humoros máskor pedig drámai jelenetekkel és a két (nagyon szerethető) főszereplő karakterfejlődésével. Habár sejteni lehet, hogy merre halad a cselekmény, a lezárást valahogy mégsem éreztem elcsépeltnek. A legnagyobb csalódás: Egy esős nap New Yorkban A botrányaitól eltekintve nagyon kedvelem Woody Allen munkásságát és a kedvenc rendezőim közé sorolom őt. Ezért a premier után pár nappal meg is néztem az Egy esős nap New Yorkban című legújabb filmjét, a szereposztás alapján pedig sokkal jobbra számítottam.
Ugyanez érvényes a humorra is. A poénok sosem tolakodóak, sőt a film sokszor nem is érzékelteti, hogy a nézőnek itt nevetnie kell. Mégis, az úton-útfélen kialakuló, bizarr szituációkat látva, a közönség képtelen megállni a nevetést. Valahol pedig ebben rejlik az értékes humor oly gyakran félreértelmezett esszenciája. Hiszen a mesterkélt és erőltetett poénok helyett sokkalta tanulságosabb az olyan vicc, ami valóságszerű megközelítésben parodizálja az élet és vele együtt az emberi faj abszurd kiszámíthatatlanságára. Ez az egyszerre fanyar és megmosolyogtató szemlélet pedig kiválóan összegzi a filmet, amit bátran lehet Yorgos Lanthimos rendező eddigi legkiforrtabb munkájának titulálni. Pedig a görög botrányfilmes olyan mozik atyja, mint A homár, vagy az Egy szent szarvas meggyilkolása, azonban A kedvenc még az ő igen gazdag életművéből is kiemelkedik. A film egy kesernyés, de mégis humoros darab, ami még az átvezető felirataival is képes meglepni. Egyszerre nyomaszt, szórakoztat és mélyen felkavar, érzelmi hullámvasútjával bizonyára sokak kedvencévé válva.
A film az 18. századi angol arisztokrácia világába kalauzol, középpontban a szánni valóan esetlen Anna királynővel és a kegyeiért versengő nemességgel. Ez a maroknyi szociopata felel az épp háborúban álló ország vezetéséért, ám nem hatja meg őket különösebben a pénzt és emberéletet nem kímélő csatározás. Bálokat és pazar lakomákat rendeznek, és előszeretettel hódolnak a kacsafuttatás mára méltán elfeledett szenvedélyének. Fennmaradó idejüket pedig az ármánykodásra és hatalmi harcaikra fordítják, melynek pazarló álszentségét látva a néző leginkább egy kiadós proletárforradalomért kiált. Ebben a környezetben próbál érvényesülni az Emma Stone által alakított Abigel, aki nincstelen szolgálóként érkezik a király(női) udvarba. A film jobbára az ő felemelkedéstörténetére fókuszál, amit leginkább az 1957-es klasszikus, A siker édes illata kosztümös változatként lehet jellemezni. Csakúgy mint a Tony Curtis és Burt Lancaster főszereplésével készült filmben, itt is egy elvetemült szociopata elméjébe nyerhetünk betekintést, aki hamar meg is találja a hozzá méltó ellenfelet, Sarah Churchill, a királynő közeli bizalmasa személyében.
A kedvenc című film 10 Oscar-jelölést kapott, amiből hármat is színésznői (Olivia Colman, Rachel Weisz és Emma Stone) érdemeltek ki, Colman pedig a Golden Globe-ot már meg is kapta. Viszont hogy ezeket a díjakat azért nem érdemes teljesen komolyan venni, arra jó példa, hogy Colmant úgy jelölték főszereplőnek, Weiszt és Stone-t pedig mellékszereplőknek, hogy valójában inkább Emma Stone karaktere a főhős, Colmannek pedig a legkisebb a szerepe hármuk közül. A megtörtént eseten alapuló film a 18. század elején játszódik. Anglia épp háborúban áll Franciaországgal, Anna királynő (Colman) viszont betegeskedik, ezért aztán kegyeltje, Lady Sarah Malborough (Weisz) hozza a döntéseket, és ő folytatná a háborút, az ellenzék nagy bánatára. Egy nap új szolgáló, Abigail (Stone) érkezik az udvarba: nemeshölgynek született, Lady Sarah unokatestvére, csak épp a családja tönkrement, és azóta is visszavágyik az arisztokráciába. Abigailt eleinte Lady Sarah veszi a szárnyai alá, a szolgáló azonban egy idő után már inkább Anna királynő kegyeit keresi, és csak egyikük lehet "a kedvenc".
( hp) A kedvenc Yorgos Lanthimos első olyan filmje, melynek forgatókönyvét nem ő, illetve állandó munkatársa, Efthymis Filippou írta. ( hp) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést!
A kedvenc Lanthimos eddigi filmjei zsenialitásuk ellenére nem voltak túl népszerűek a közönség körében. A kedvenccel viszont olyan művet alkotott, amely az év egyik legjobbjaként nemcsak a nézők, de az Amerikai Filmakadémia szimpátiáját is könnyedén elnyerheti. Emma Stone Yorgos Lanthimos eddigi műveitől eltérően ezúttal nem egy saját univerzumot teremtett története elmesélésére, hanem a 18. századi angol történelemből merített ihletet. Anna (Olivia Colman), a Stuart-ház utolsó uralkodója csak látszólag uralkodó, valójában legjobb barátnője, egyben szeretője és tanácsadója, Lady Sarah Churchill (Rachel Weisz) gyakorolja a hatalmat, irányítja az országot. Minden egyes alkalommal, amikor szívességet tesz, mert elrontották Anna sminkjét, vagy nem érzi magát jól, és átvállalja tőle a politikai feladatokat, egyre inkább magához ragadja az impériumot. Sarah épp újabb adók kivetéséről igyekszik meggyőzni Annát, miközben küzd Harley-val (Nicholas Hoult) is, aki inkább a békekötést sürgetné. Ezekbe a hatalmi játszmákba érkezik meg – és száll be – Abigail (Emma Stone), Sarah kuzinja, abban a reményben, hogy állást kap a palotában.
forgatókönyvíró: Deborah Dean Davis, Tony McNamara, operatőr: Robbie Ryan, vágó: Yorgos Mavropsaridis szereplők: Olivia Colman, Rachel Weisz, Emma Delves, Faye Daveney, Emma Stone A 18. század eleje. Anglia háborúban áll a franciákkal. Ettől függetlenül a kacsafuttatás és az ananászfogyasztás virágzik. A törékeny Anna királynő foglalja el a trónt, nevében közeli barátja, Lady Sarah Malborough kormányozza az országot, s közben el is látja a betegeskedő uralkodót. Mikor egy új szolgáló, Abigail megérkezik az udvarba, bája és talpraesettsége révén Lady Sarah hamar szárnyai alá veszi – Abigail pedig csak az alkalmat keresi, hogy visszatérhessen arisztokrata életéhez. Ahogy a politika és a háború egyre inkább lefoglalja Sarah-t, Abigail szép lassan elfoglalja a helyét Anna mellett. Szárba szökkent barátsága a királynővel lehetőséget kínál számára, hogy megvalósítsa célját, és ebben se nő, se férfi, se politika, se nyúl nem gátolhatja meg.