Polgár László ( Somogyszentpál, 1947. – Zürich, 2010. [1]) Kossuth-, Liszt- és Grammy-díjas magyar operaénekes ( basszus), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Életpályája Zsidó családból származott. Szülei Polgár Lajos és Kántor Anna. Tanulmányait Eyssen Irénnél kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként 1967–1972 között. A fellépések mellett a Zürich-Winterthur-i konzervatóriumban, valamint Magyarországon is tanított. 2010. szeptember 19-én Zürichben váratlanul elhunyt. Sirja a Kozma utcai izraelita temetőben található. [2] Magánélete 1971-ben házasságot kötött Gergely Ágnessel. Három lányuk született: Katalin (1973), Judit (1977) és Éva (1984). Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 45. [3] Díjai Érdemes művész (1987) Melis György-díj (1991) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997) Grammy - díj ( 1998) ( két kategóriában) Jegyzetek Források Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4 MTI Ki kicsoda 2009.
A Grammy-díjas magyar operaénekest vasárnap este Zürichben érte a halál. Bartók hősének, a Kékszakállú hercegnek világszerte elismert életre keltőjét a Magyar Állami Operaház Budapest saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Az 1947. január 1-jén született Polgár László a világ legismertebb operaházaiban szerzett elismerést különlegesen mély basszusával. A Grammy-díjas operaénekes 1991 óta volt a Zürichi Opera tagja, és egy ideje megbecsült tanára a ház tekintélyes stúdiójának. Hangját a kritikusok sötét árnyalatokban gazdagnak és bársonyosnak tartották. Az operairodalom számos basszusszerepében nyújtott emlékezetes alakítást. Ezek közé tartozott Mozart A varázsfuvola című művének Sarastro szerepe, Verdi Don Carlos című operájának II. Fülöpje, az olasz komponista Rigoletto című darabjának Sparafuciléje, valamint Wagner Parsifaljának Gurnemanz szerepe. Világszerte nagy sikerrel énekelte Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának címszerepét. Pályafutása során fellépett többek között a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Los Angelesben, Firenzében, Bolognában, illetve rendszeresen szerepelt a bécsi Állami Operaházban.
Tükrözve, ami talán a rokonszenvünk alapja volt: az örökös, szűnni nem akaró érdeklődést a más, az új, a szokatlan iránt a zenében". Bátor Tamás, a Miskolci Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál igazgatója úgy fogalmazott: "Amikor Bende Zsolt meghalt, mester nélkül maradtam, ekkor kerestem meg Polgár Lászlót, aki szeretettel és segítőkészséggel fogadott. Azt látom, hogy a hozzá hasonló karizmatikus énekesek elvesznek a világból. Az a fajta színpadi jelenség, amelyet ő képviselt művészként és emberként – aki nemcsak önmagának, a közönségnek is meg kívánt felelni – hiányzik. Azt mondta: nekem nem akkor dobogott erősebben szívem, ha Zürich felé ment a repülőgép, hanem amikor Ferihegyen leszállt. Kedves, szinte hazatérő vendége volt a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak, szerette a publikum. Bennünket tehát súlyos veszteség ért".
A portrékhoz felirat ritkán járt – csak akkor, ha az eredeti képen volt, így nem mindenkiről derült ki, hogy ki és mi volt ő a ház múltjában. Énekesek, rendezők, igazgatók, díszlettervezők… messze nem a teljesség igényével. Persze sokakat ismer az ember, de nem minden néző egyformán tájékozott, tehát jó lett volna tájékoztató feliratokat elhelyezni. Az énekesekről Polgárral közös szerepfotók is kerültek a képek közé, de láthattunk operaházi enteriőröket is meg a homlokzatról készült fotókat. Még a polgáros képek érthetőek voltak, de a "hely szellemének megidézése" – ahogy a műsorvezető fogalmazta – szerintem nem ennek a gálának a feladata volt. Hábetler András, az Operaház magánénekese volt a házigazda, akinek összekötő szövegeiből legfontosabb tanulságként azt szűrhettük le, hogy mennyire meg van hatódva és mekkora megtiszteltetés neki, hogy ezen nagy énekesek gálaműsorát ő vezetheti. Nos, ha megtiszteltetés, akkor komolyabban kellett volna vennie, és felkészülni a beszédekre, mint ahogy idősebb kollégái is felkészültek a gálára.