Bezzeg most nekibátorodtak az asszonyok. Odamennek, s széklábával meg sulykolóval ütik-verik a farkast. De már ezt a farkas sem vette tréfára. Nekirugaszkodott egész erejéből, beleszakadt a farka a jégbe, s azzal – uccu, neki! – úgy elszaladt, mintha a szemét vették volna. Ezalatt a róka túljárt árkon-bokron, s amint ment, mendegélt, egy gödörhöz ért. Ez a gödör tele volt pozdorjával, s róka koma fogta magát, belefeküdt, jól meghengergőzött benne, hogy a sok fehér pozdorjától a szőre sem látszott. Aztán elnyúlt, mintha agyon volna verve. Éppen arra kullog a farkas, meglátja a rókát, s kérdi: – Hát téged mi lelt, róka koma? – Ugyan ne kérdezd, farkas koma, nem látod-e, minden csontomat úgy összetörték, hogy kilógnak a szőröm közül. – No – mondja nagy búsan a farkas -, én is a lékben hagytam a farkamat. Róka koma pedig nyögött keservesen: – Jaj, csontom, csontom, de összetörének! A bolond farkasnak megesett a szíve rajta. Mondta neki: – No, ne jajgass, róka koma, menjünk, valahol az erdőben meghúzódunk, leheveredünk, s majd meggyógyulunk.
Nagyobbakat kurjongatott még a farkasnál is. Na meg is hallották bent a lakodalmas népek. Kérdik egymástól: - Ugyan ki ordítozhat odakünn? Az egyik egyet mond, a másik mást mond. Egyszer aztán mind azt mondják, hogy az csak farkas lehet, ilyen-olyan teremtette. Gyerünk, táncoltassuk meg! Fölfegyverkeznek, ki baltára, ki puskára, ki kétágú vasvillára. Kinyitják a kamara ajtaját. S hát csakugyan ott van a farkas, még mindig táncol, ordít veszettül. Uccu! Kisurran a róka a lyukon. Bújik utána a farkas is. De már az nem fért ki a lyukon. Supp-supp! ütötték-verték, ahogy csak győzték. Aztán egyet gondolt farkas koma, mégiscsak visszahőkölt a lyukból, s kiszaladt az ajtón. Ezalatt a róka már messzire járt a falutól, s amint ment, mendegélt az úton, egyszer visszapillant, s látja, hogy jön egy szekér utána, s az színig tele van hallal. Fogja magát, s lefekszik az út közepén, behunyja a szemét, kinyújtózkodik, mintha meg volna dögölve. Odaér a kocsi, látja a gazdája a döglött rókát, szépen fölveszi, s földobja a kocsi tetejébe.
Azám! Nehéz volt, mert már kezdett odafagyni. – Farkas koma, még ne húzd ki, várd meg, amíg többen lesznek rajta. Mikor aztán egészen odafagyott a farka, biztatta a róka: – No, most, édes komám, húzzad! – Húznám, koma, húznám, de nem bírom. – Az jó – mondja a róka -, bizonyosan sok hal van rajta. No, csak, komám, neki, húzzad, ahogy bírod! Nagyokat nyögött a szegény farkas, csurgott róla a verejték. De csak nem tudta kihúzni a farkát. – Tyű, aki áldója van – mondja a róka -, baj van, koma! Az Isten istenem ne legyen, ha oda nem fagyott a farkad. – Jaj, jaj – ordított a farkas -, mit csináljak, mit csináljak?! – Tudod mit, farkas koma, én majd elrágom a farkadat. – De már azt nem engedem – mondá a farkas -, inkább pusztuljak el. – Hát jól van, koma, én másképp nem segíthetek rajtad, az isten áldjon meg! Alighogy elment a róka, asszonyok jöttek a jégre ruhával, hogy kimossák a léken. Meglátják a farkast messziről, kiabálnak, hátha elszalad. De bizony a farkas nem szaladt el. Közelebb mennek, s akkor látják, hogy oda van fagyva.
A hollónak jólesett a dicséret, annál is inkább, mert régtől fogva féltékeny volt a sasra; szólni azonban nem szólt, féltette a gyönyörű sajtját. Szólni, mondom, nem szólt, de azért egy kicsit kihúzta magát az ágon, és a róka ezt nyomban észrevette. - De ez még mind semmi! - folytatta még mézesmázosabban. - Ez még mind semmi a hangjához képest! Ez az érces hang fölülmúlja a pacsirta értelmetlen cincogását, a pitypalatty ostoba pityegését, a sárgarigó bárgyú rikoltását, sőt a fülemüle együgyű siránkozását is. " Sorozatcím: La Fontaine és más mesék Borító tervezők: Vida Péter Kiadó: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Kiadás helye: Debrecen ISBN: 9789635968244 Kötés típusa: fűzött kemény papír Terjedelem: 88 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 17. 00cm, Magasság: 24.