Időutazás a Balaton déli partján Egy-egy ősi településre elmenni már önmagában is időutazás. Neveik több száz vagy akár ezer évvel ezelőttre visznek vissza, pedig talán már nem is ismerjük a jelentésüket. Zamárdi is ilyen településnév. Hiszen ki tudja ma már, miért így nevezték el a tóparti városkát, amit már az őskorban is laktak, ahogy azt ásatások bizonyították. Kiváló fekvésének köszönhetően később is minden kultúra nyomot hagyott rajta. Találtak itt kelta és római kori leleteket, sőt, az egyik leggazdagabb leletanyagú avar kori temető is a település mellett fekszik. Nem hagyták el a jó termőföldű lankákat a honfoglalás után sem, évszázadról évszázadra nyomokat hagytak maguk után az egykor itt élők. Kelta nép vol paris. Voltak korok, amikor nem kímélte őket a történelem: a törökök szinte teljesen elnéptelenítették a környéket, Zamárdi (melyet akkor még inkább Egyházas-Zamárd névvel illettek) is lakók nélkül maradt. Később távolabbi vármegyékből telepítették ide az új lakosságot, ők formálták mai alakjára a települést a nagy néptelenség után is, híven az ősi, talán már akkor sem ismert eredetű névhez.
Több nép szimbólumrendszerében a hűséget, a reményt és a szeretetet is jelképezik. Milyen gyorsan találjátok meg a képen a négylevelűt? Legyetek ügyesek és legyen szerencsétek! Fotó: Dudás Gergely Dudás Gergely további népszerű rajzait a Dudolf közösségi oldalon találjátok.
A magánhangzók állományában a latinhoz és a spanyolhoz hasonlóan öt hangszínt találunk: /a, e, i, o, u/, és feltételezhetően létezett a magánhangzók hosszú–rövid fonológiai szembenállása. Megőrződött a két indoeurópai félhangzó: /w/ és /j/; az eddig ismert diftongusok pedig a következők: /aj, ej, oj, uj/ és /aw, ew, ow/. A mássalhangzók között változatlanul maradtak az indoeurópai /l, m, n, r/ hangok. Kétféle sziszegőhang létezett, valószínűleg egy zöngétlen /s/ és egy zöngés /z/ – az utóbbi az indoeurópai /d, dh/ hangokból alakult ki magánhangzók közötti és szóvégi helyzetben –, amelyeket az átírásban s és z vagy ś és s betűkkel jelölnek. Ahol tényleg kibillen az idő – Szent Iván-éji utazás Zamárdi múltjába | egy.hu. A fent felsorolt mássalhangzókon kívül valószínűleg megvolt a zöngés és zöngétlen zárhangok megkülönböztetése – /t, k/ és /b, d, g/ –, amit viszont az írás nem jelölt. Nyelvtan Nyelvtipológiai szempontból, mint az indoeurópai nyelvek általában, a keltibér is flektáló nyelv (hajlító-ragozó) nyelv volt. A névszóragozás nagyon hasonló volt a latinéhoz. Legfeljebb nyolc esetet különböztettek meg, bár nem mindenről van adatunk.
Ezt a területet Nagy-Lengyelországnak nevezik: a jelző a nem méretére utal, hanem az államalapításban betöltött jelentőségére. A