Támogató leszek! Amennyiben tetszik a munkásságunk és kedve(d) tartja, kérjük támogass(on) minket Patreonon. Az alábbi gomb megnyomásával, egy egyszerű regisztrációt (vagy Facebook-os belépést) követően, kiválasztható az oldal tartalmának bővítésére szánt havi támogatás összege (1€ - 6€), mely segít nekünk abban, hogy még több időt tudjunk szentelni az oldal fejlesztésére és újabb képek hozzáadására / feldolgozására. A havi támogatás bármikor lemondható, a fizetés a Patreon biztonságos rendszerén keresztül történik. További információk a képhez 1930 körül, a Bécsi kapu tér, a Magyar Országos Levéltár, ami közgyűjteményi intézet, mely nemzeti kincseknek számító iratokat őriz. Pecz Samu utolsó, eme nagy műve az Országos Levéltár budai Várban álló épülete volt, aminek megtervezésével már 1898-ban megbízták, de csak 1913-ban kezdték el az építését, és csak halála után készülhetett el Nagy Károly jóvoltából 1939-ben... Kiemelt szerepet játszott tervezésében az épület áttekinthetősége és tűzbiztossága.
Bécsi kapu téri szőlőtőke (természeti emlék) Név Cím I. kerület, Bécsi kapu tér 8. A növényhez tartozó védett ingatlan kiterjedése 546 m 2 Védetté nyilvánítás éve 1982 Megközelíthetőség 16-os, 16A, 116-os autóbuszokkal Látogathatósága Tulajdonosok engedélyével látogatható Terület középponti koordinátái WGS84 19. 029992/47. 504225 EOV 648706/240037 Tanösvény Nincs Ismertető: Az Izabella fajtájú szőlőtőkét 1944-ben telepítették. Az elmúlt évtizedekben a védett belső udvarnak köszönhetően szinte a teljes rendelkezésre álló teret befutotta. Vesszőinek hossza eléri a 30 métert, törzskörmérete pedig a 20 centimétert. A fajta adottságai miatt minden évben egészséges termést hoz vegyszeres kezelés nélkül is. A védett növénynek otthont adó műemléképületet 2019-ben felújították. A renoválás a szőlőtőke teljes mértékű oltalmának biztosítása mellett zajlott, így épségben átvészelte a nagyszabású beavatkozást. Sőt, a felújítás során a vesszőket tartó fa állványzatot teljesen felújították. A Bécsi kapu téri szőlőtőke az egyetlen helyi szinten törvényes oltalmat élvező természeti érték az I. kerületben.
Különösen fontos a Bécsi kapu téri központi épület iratanyaga, hiszen egy-egy középkori oklevél értéke önmagában is felbecsülhetetlen. A levéltár gyűjteménye mintegy 100 000 darabos, és ez kiemelkedően a legnagyobb a Kárpát-medence térségében. Értékük és sérülékenységük miatt ezeket az okleveleket azonban csak különleges esetekben adjuk kézbe eredetiben. A központi épület, az itt őrzött okleveleken kívül a magyar történelem csúcspontjait bemutató falfestményei, szekkói miatt is nevezetes. A historizmus levegőjét árasztó oszlopfők, kődíszítmények, a történelmi Magyarország városainak címereit ábrázoló üvegablakok mellett ezek határozzák meg a palota hangulatát. (Lásd erről a Virtuális sétát és az Érdekes képeket! ) Az érdeklődők, történészek kiszolgálásán kívül a levéltár másik fontos feladata az állomány védelme, restaurálása, hiszen a jövő nemzedékeinek csak ezáltal őrizhető meg ez az értékes gyűjtemény. Eközben folyamatosan végezzük az iratok levéltári rendszerezését, mert így a kutatók hamarabb juthatnak a számukra fontos dokumentumokhoz.
A teret körülölelő házakban érdemleges régészeti kutatások még nem voltak, így azok kiépülésére csak a műemléki helyreállítások során végzett megfigyelések, illetve történeti források alapján lehet következtetni. Legújabban régészeti leletmentésre, megfigyelésre volt mód a tér északi-északkeleti oldala alatt feltáruló alagút- és pincerendszerben. Ezek az alagutak az itt korábban állt épületek pincéit kötötték össze.
Épület funkciója: lakóház Nyitvatartás: SZOMBAT 12:00–18:00; VASÁRNAP 12:00–16:00 // SATURDAY 12:00-18:00; SUNDAY 12:00-16:00 Kutatva: 2022 Helyrajzi szám: 6618 Második cím: Kard utca 1. Fotó: Dragon Tamás Polinszky Tibor Kutatás: Hauenstein Mátyás Önkéntesek: Kovács Katalin, Lovrity Anna Katalin, Hauenstein Mátyás Leírás Stílusok és korok harmonikus együttélése jellemzi a két külön épületből összeforrt sarokházat a középkori falmaradványoktól a biedermeier szekkókon át az 1930-ban gróf Esterházy Móric által hozzáépíttetett zárterkélyig. Lakói joggal büszkék az udvarban található szőlőtőkére: ők mentették meg és kezdeményezték védetté nyilvánítását, amikor a házkezelőség annak idején ki akarta vágatni. A ház programjai
Mára a Világörökségi cím szinte elérhetetlen távolságba került, de a lehetőség még mindig ott van Győr előtt, csak ehhez aktív, szavukat hallató, és ha kell, cselekvő (lokál)patrióták kellenek. Gallery with ID 12 doesn't exist.
Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse Kállay Ilona előadásában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. A teljes versért KLIKK.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944 jan. 17
A vers fönt és lent, közel és messze ellentétére épül. Arra, hogy miként látja a hazai tájat és embereket a bombázó pilótája a magasból, és miként látja ő, a költő. A pilóta csupán térképről ismeri a tájat: kijelölt célpontokat lát benne, gyárat és laktanyát, amelyet le kell bombáznia. Ezzel szemben a költő gyerekkora óta ismeri és szereti a táj legapróbb részleteit. Nem veszteget szót a költő a második világháború gonosz erőire, melyek miatt országnak-világnak szenvednie kell. Azt sorolja részletesen, amit félt, mert veszélybe került. Dicséri a gyermekekben megnövő értelmet, amely "világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, / míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja". Kimondatlanul vádolja az értelmetlen háborút. A bölcs szeretet hangján zengő vers itt forrósodik fel legjobban. Az utolsó sor fohásza az éjszaka védő "szárnyához" szól, mely eltakarja a hazát a bombázók elől. A költő a legszemélyesebb emlékeit sorolja fel, amikor számba veszi, hogy neki mi mindent jelent a hazai táj.
Mert "ím itt e kő, de föntről e kő se látható". A vers egy ívet mutat. Ez a haza a "messzeringó gyerekkorom világa", ahol felnevelődtünk; és, talán "bűnösök vagyunk mi", megértünk a pusztulásra, de legalább írmagunk megmaradhasson, a még ártatlan "csecsszopók" kapjanak lehetőséget az Élet megélésére. Hogy bennük megnőhessen "az értelem, / világít bennük" - őértük talán az őrangyalok virrasztanának. A haza, az életterünk, az Életünk célponttá vált. Hogy a Jövő fonala ne szakadjon meg, talán csak az segíthet, ami elrejthet a gépies fenti célzó szemek, de még inkább a haragvó Fenti látó Szemek elől. "Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. "