Fájdalmasan korán halt meg az anyát alakító Kakassy Ágnes is (46 évesen) és az apát játszó Hetényi Pál, ő 58 évesen távozott az élők sorából. A vagány srácot, Pierre-t alakító Sőth Sándor viszont köszöni jól van, 57 esztendős. Ő volt a külföldön is sikeres Nagy füzet című film producere. A film címét adó Megáll az idő című dalt 1960-ban, tehát hatvan esztendeje énekelte először Hollós Ilona, a korszak egyik legnépszerűbb énekesnője. A filmben elhangzó mondatokat ma is sokan idézik. Ilyen például a " Mindenkinek igaza van, még a sz…r is le van sz…rva" vagy az "Éljenek a hülyék, ne legyen semmi! " De talán a legfájdalmasabb párbeszéd a filmben, amikor Dini anyja megkérdezi a nemrég a börtönből szabadult Bodort (Őze Lajos), aki a forradalmi szerepe miatt ült: "Bent mi volt? Miért, kinn mi volt? (Még több érdekesség a múltból az Újságmúzeum oldalán. Megáll az idő – Wikipédia. ) újságmúzeum Megáll az idő Gothár Péter
Ráadásul nem csak viccesek, de energiatakarékosak is. Esténként egyedül döglöm a kanapén, olvasok (nem mesekönyvet! ), filmet nézek (nem családi vígjátékot! ) angolt tanulok (nem kikérdezek! Megáll az idő teljes. ), tornázom (nem mókás lúdtalptornát! ), és mielőtt bealszom, mosolyogva gondolok az előttem álló 8 óra alvásra, amikor senki nem vinnyog egy fogfájás, egy belekbe szorult puki vagy egy rémálom miatt. Néha, csak a nosztalgia kedvéért a kölykök megszólítanak anyai minőségemben. Főleg akkor, ha a macska odaszarik a szobájukba, be kell fizetni az egyetemi tandíjat, nem jön ki a curry az egyetlen rövidnadrágból, van tíz rövidnadrág, de azonnal kell egy tizenegyedik is. Ilyenkor készségesen vedlek vissza lelkesanya üzemmódba, hiszen tudom, hogy ez már a jutalomjáték. Most ők ereszkednek le az én szintemre. Megosztanak velem egy zenét ez olyan mamazene, adnak a szempillaspiráljukból, ha szépen kérem, megfőzik a kedvenc indiaimat, szólnak, ha takony lóg az orromból vagy leettem magamat, egy-egy bonyolultabb gondolatot lassan, tagoltan ismételnek el, hogy tutira megértsem, A fesztivál a jövő hónapban lesz, de tudoood… ha előbb veszed meg a jegyemet, akkor olcsóbb lesz, én csak neked akarok jót… rám szólnak, ha a buszon eszem, és azzal fenyegetőznek, hogy diliházba dugnak, ha még egy kóbormacskát hazahozok.
A filmre tehát különösen jó ránézni, viszont a negatívumok is megmutatkoznak időnként, leginkább a kortalanság hátterét feltáró jeleneteknél. Emellett a tempó is meglehetősen egyenletlen. A film második felére jobbára beindulnak az események, de előtte sok az időhúzás. Az egyszerű, mély tartalommal és funkcióval nem rendelkező események gyakran hosszú percekre el vannak nyújtva, és noha bármennyire is jól szórakozik a film két órája alatt a néző, jó esély van arra, hogy a végére már kényelmetlennek fogja érezni a moziszéket. Igazából az Adaline pont azt a színvonalat hozza, amit az ember előzetesen elvárna. Jó kikapcsolódást biztosít, de a saját korlátait képtelen ledönteni. 7/10 Az Adaline varázslatos élete teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
Mindenkinek ajánlom figyelmébe az Adaline varázslatos élete score-ját, mert könnyűszerrel képes kellemes, érzelemgazdag perceket okozni hallgatójának. Dallamai fülbemászóak, s a film ismeretének hiányában is remek zenei élményt garantálnak, holott elsőre nehezen visszafütyülhetőek. E hatást pedig az Adaline témájára épülő dal, a "Start Again" sem töri meg: a Faux Fix (mely Katie Chastain, illetve Nathan Johnson filmzeneszerző duója) és Rob Simonsen muzsikája, illetve Elena Tonra hangja remekül zárja a korongot.
magyar szinkronos előzetes Harrison Ford, Blake Lively, Ellen Burstyn főszereplésével. Vajon mi történne, ha nem öregednél tovább? Ha a tested sejtjei ezt lehetővé tennék? Örök ifjúságodban megélhetnéd a történelem mostanját és jövőjét, ami később valóban csak múlt lesz… megélhetnéd tested rugalmasságát, feszességét, óriási tudásra tehetnél szert, ami a későbbi generáció előtt számodra előnyt hordozna, bölcsességet… De megélnéd szeretteid megöregedését és elvesztését is, látnád ahogy a történelem újra és újra ismétli önmagát… átélnéd, hogy milyen érzés menekülni, mert ha különleges vagy, és nem öregszel tovább, az másnak is feltűnik… Adaline gyönyörű nő, az 1930-as években él kislányával… ám egy esős, sötétbe burkolózott estén baleset éri…. belezuhan egy tóba autójával… és meghal. Még is rejtélyes módon ugyan ez a nő feltűnik az 1960-as, 1980-as években készült fotókon is, sőt jelenleg is csinos, fiatal harmincas független nőként dolgozik egy könyvtárban…. Hogy lehet ez? Adaline nem szeret fotózkodni, sem mutatkozni, kerüli a fergeteges bulikat, és a szerelmet… nem véletlenül… minden oka meg van rá… A filmben elég pontos információkat tudhatunk meg, persze csak elvétve, így igazán szemfülesnek kell lenni!
Az idő mindent megold… de van az úgy, hogy csak bonyolító tényező, pláne valakinek, aki nem öregszik, s megreked a húszas évei végén. Az örök fiatalság, gondolnánk, maga a megvalósult álom, pláne egy gyönyörű nőnek, akinek egy évszázad múltán sem kell tapasztalatot szereznie a hajfestés, a ránctalanító krémek, és egyéb házi praktikák terén. Ám az élet szépségei mit sem érnek, ha nincs kivel megosztanunk – e magvas életbölcseletet nem először vonják le a filmtörténelemben, s aktuális darabunk, e némi misztikummal megfejelt romantikus dráma középpontjába is a magány elől való menekvés helyeződik. Ideje volt már egy, a halhatatlanság témakörét körbejáró filmet nem tudományos, s kevésbé horrorba hajlóan fantasztikus (értsd: vérszívás nélkül! ), inkább emocionális szemszögből, mondhatni "női szemmel" leforgatni. Lépve egyet a szentimentalizmus irányába vizsgáljuk meg azt, hogy milyen hatással lenne egy teljesen hétköznapi ember érzelmeire, ha életútja megszűnne a halálba torkolló száguldás lenni, s kiteljesedhetne önnön valójában.
A film igazán akkor válik szerethetővé, amikor Adaline és Ellis egymásba gabalyodnak: a fiú sután próbálkozik a lánynál, s lassan tudja csak felolvasztani a lány szívén korok óta vastagodó mázsányi jégpáncélt, bár még itt is kilóg a lóláb, mivel nem igazán működik a kémia Lively és Huisman között. S itt a gyenge pont nem a Trónok harcá ból átigazolt Michiel Huisman alakítása. Adaline figuráját eredetileg Natalie Portman-nek vagy Katherine Heigl-nek szánták: előbbi kereken visszautasította a szerepet, utóbbi a családjára hivatkozva fordított hátat a produkciónak. Lively végül hosszas alkotói vita után kaphatta csak meg a címszerepet. Az igazi dráma akkor kezdődik, amikor Ellis végül elviszi Adaline-t bemutatni a szüleihez. A film csavarja ugyan kiszámítható, az azonban nem, hogy milyen elképesztően mély, és érzelmi síkon mennyire hiteles drámába ránt magával ezután a történet. Harrison Ford ugyan nem kapott sok játékidőt, amit epizódszereplőként viszont a vásznon tölt, annak minden perce briliáns, és határozottan húzza magával a többieket is: a történet második harmadában mindenki remek alakítást nyújt.
Két dolgot tud tenni ez ellen, 10 évente személyazonosságot vált és igyekszik nem szerelembe esni. Aztán mégis megtörténik a baj a jóképű Ellis Jones (Michiel Huisman) személyében. Adaline fogadalmát megszegve beleszeret a férfibe, aki bemutatja őt szüleinek (Harrison Ford, Kathy Baker). Itt még lesz egy csavar, aztán még egy, hogy a szerelmesek együtt maradhassanak és nagyjából ennyi. A készítők egyetlen, a nézők arcára – érzékenyebbeknél néhány könnycsepp kíséretében – mosolyt csaló ziccert sem hagytak ki, Adaline rendre visszaemlékezik egy régi fénykép, egy régi újságcikk láttán, viccelődik a valós és a vélt életkorával, gyakran elszólja magát, majd menti a helyzetet, hülyére ver mindenkit a ki tud többet a XX. századról témájú társasjátékban és még sorolhatnám. A korabeli díszletek és jelmezek előtt le a kalappal, Blake Lively bájos, Michiel Huisman szívdöglesztő, Harrison Ford szakállas, a zene magával ragad és van egy narrátorunk is, aki próbál tudományos magyarázatot adni a történtekre (hiszen csak 2030 után fedezik fel az összefüggéseket).