See, Ruby, everything happens for a reason. Ugyan már, minden okkal történik. Come on, everything happens for a reason. A legnépszerűbb lekérdezések listája: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M
Ki határozza meg sorsunkat? Minden az irányításunk alatt állna, vagy a véletlenek sorozata építné fel életünket? Folyton azon filozofálunk, agyalunk, hogy ez miért történt, mi lett volna ha? Ha ekkor ott lettem volna, nem történt volna ez stb. Tényleg minden okkal történik, vagy ezzel csupán elveszett lelkünket nyugtatjuk? Talán nem is vagyunk olyan elveszettek, mint amilyennek sokszor beállítjuk magunkat, csak egyszerűen megerősítésre vágyunk, másoktól és önmagunktól. Másoktól kapnánk meg a hőn áhíttott pozitív visszajelzést? A férfiak gyakran jegyzik meg, hogy a nők és a gondolkodás két különböző dolog, és ha egy nő elkezd gondokodni, abból jó nem fog kisülni. Valljuk meg, van benne valami. Ameddig a nő csak érez, és nem gondol a következményekre, gyengén odaadja magát, hagyja, hogy elbővöljék, szavakkal, apró jelzésekkel, az esetek többségében földrengésre lehet számítani. Minden, amit elhittünk, apró darabokra hull és úgy érezzük, hogy ezek soha többé nem fognak visszaállni a helyükre.
/Bikádi Alexandra/ Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben. Tetszett? Oszd meg másokkal is! - Minden okkal történik... Minden eseménynek, történésnek és találkozásnak életünkben nem csupán oka, de célja is van. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem kell mindenáron, őrült módon, elvetemülten keresni az okokat, és belemagyarázni azt, ami sosem volt jelen. A mi feladatunk csupán az, hogy figyeljünk, legyünk éberek. Tudom, hogy minden kérdésre megérkezik a válasz a maga idejében… Akkor, amikor felkészültünk rá. A megértés által pedig varázslatossá válhat életünk, hiszen értelmet kaphat minden eddigi szenvedés. Amint felismerjük, egy adott szituáció milyen tanítást hordozott számunkra, az elengedés automatikussá válik. Mindaddig azonban befészkeli magát életünkbe, míg szükségünk van ajándékaira. Sosem egy helyzet vagy egy kapcsolat tart szenvedésben, hanem azok az érzések, amelyekkel reagálsz minderre. Érzéseid pedig réges-régi eseményekből, sérülésekből táplálkoznak.
Pár nappal később a másik testvéremnél üldögéltem, aki éppen nagytakarítást tartott. Egy poros könyvkupacot nézegettem, amikor a kezembe akadt egy nagyon régi vicckönyv, amit évek óta nem láttam, az előtt egy órával került elő egy szekrény mélyéről. Ahelyett, hogy a bénító bizonytalanság ellen döntenénk, egy másik láthatatlan kézre tesszük a döntés jogát, hogy ily módon kontrolláljuk az eredményt. A tudósok két egyszerű kísérletben tesztelték ezt az elképzelést, mindkettő a szavazók gondolkodására összpontosított a 2012-es amerikai elnökválasztáson. Az amerikai elnök megválasztása félelmetes felelősség, amely sokak számára komoly következményekkel jár, mind az Egyesült Államokban, mind máshol. És bár Obama meggyőző fölénnyel győzött, sok szavazó még a kampány utolsó heteiben is komoly erőfeszítéseket tett a támogatásáért. Szóval Aaron Kay és kollégái egy héttel a választások előtt megkérdezték a szavazók egy csoportját a döntés nehézségéről. Vajon Romney és Obama egyformán jók vagy van-e egyáltalán legjobb választás?
De mégis hálát adok Istennek, hogy Őt akkor rég megismerhettem. Tudom, hogy célja volt az egésznek, még ha csak szeretettel folytatódhat a reménnyel teli, szerelmi történet. Elfogadom, mert fontos nekem nagyon, nem bánom, ha nem is lesz már más, akit szerelmemmel viszonozhatok.
Peter Jackson most hátrahagyta Tolkient és a fantasyt, hogy egy nagy hegynyi archív első világháborús felvételből elkészítse a Nagy Háborút megörökítő, kijózanító, őszinte és sokszor brutális emlékfilmjét. Hát, ez az a film, amiről nem lehet kritikát írni, csak ismertetőt. Itt csak azt lehet leírni, hogy mi van a filmben és mi nincsen, azt, hogyan és miért készült, és legfeljebb néhány megjegyzést lehet hozzáfűzni, pár érdekességet. Akik már nem öregszenek meg. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis egyrészt dokumentumfilm – amiről persze még lehetne kritikát írni -, másrészt egy montázs és egy megemlékezés. Peter Jackson, A Gyűrűk Ura trilógia Oscar-díjas rendezője ugyanis az I. világháború lezárásának 100. évfordulójára – a fegyverszünet a nyugati fronton 1918. november 11-én lépett érvénybe – emlékezik meg közel 100 percben, kizárólag archív felvételekből összevágott filmjében. Jackson és stábja a száz évnél is régebbi archív felvételeket a legmodernebb technológiai megoldásokkal restaurálta, utólagosan színessé varázsolta, digitálisan "egyenletesítette", illetve hanggal látta el.
Nincs kiemelve semmi. A Nagy háború bemutatása a kiképzéstől kezdve a halálos csatákon át, a hazatérés utáni érdektelenségig. Peter Jackson megint nagyot alkotott. lakatoszoltan01 2021. november 5., 08:39 Nagyon kíváncsi voltam erre, és nem bántam meg a másfél órás bravúrt. A filmben veterának beszélnek az élményeikről, a felvételek a mesélés alapján lettek összeválogatva. Szóval aki nem túl jó angolból, az töltsön le feliratot, és időnként tekerjen vissza, hogy a felvételek és az olvasás ne csorbítsa egymást. Fontos megemílteni, hogy ez a film az angol / brit besorozásról, hátországi felkészülésről, majd főleg a lövészárokbeli hadviselésről szól. Tehát ez csak egy szeletke az I. vh-ból. Az eredeti felvételek feljavításával, színezésével és hang hozzáadásával elképesztően élő lett minden képkocka. Akik már nem öregszenek meg videa. Érdekes látni a sok jókedvű arcot, mivel sok esetben a táborokban, a tűzvonal mögött filmeztek. A csatákból nincsenek felvételek, csak pár elrettentő, oszló tetem bevágva. A végén pedig nagyon jó hallani, hogy valójában a közkatonák a hadifoglyokkal jól kijöttek, csak szolgálatot teljesítő férfiakat láttak bennük, nem feltétlen ellenséget.
Bizonyára ez annak is köszönhető, hogy az idő haladásával egyre inkább megismerte önmagát, és már tudja, mi az, ami igazán jól áll neki - de amire mi gondolunk, az nem csak a stílusára, hanem az egész megjelenésére vonatkozik. A mosolya, a vonásai mintha nem sokat változtak volna az elmúlt 20-30 évben. Pedig neki is bőven kijárt hullámvasútból az életben, gondoljunk csak a Brad Pitt - Angelina Jolie páros okozta fájó sebekre. Az 51 éves szépség születésnapja alkalmából egy igen dögös fotósorozatot csináltatott magáról, ezeken tökéletesen látszik, mennyire fantasztikusan fest. A Jóbarátok sztárja többször is azt nyilatkozta, hogy semmi esetre sem fog plasztikáztatni, nem akar fiatalabbnak tűnni a koránál, mert ő így érzi jól magát a bőrében. Ám egy orvos azt állítja, Aniston azért jóban van a botoxszal. Jennifer Aniston az 51. Akik már nem öregszenek meg indavideo. születésnapja alkalmából egy igen dögös fotósorozatot csináltatott magáról Forrás: Interview Magazine
Kedvencelte 2 Várólistára tette 110 Kiemelt értékelések TLD 2019. szeptember 20., 19:18 Több szempontból bravúros múltmegjelenítés: – a filmben hiányzik egy központi "szakértői", történészi narráció, az eseményekről "objektíve" nyilatkozni hivatott kommentátornak tehát nyoma sincs. Ehelyett a többszólamúság dominál. 120 veterán katona interjújából vannak összevágva részletek, és ezáltal a néző történeti tapasztalatok özönével találkozik a ritka felvételek megtekintése közben. – a háborús mindennapoké a főszerep. Patkányokkal való küzdelem, latrinás vödörbe dugott fejjel átvészelt gáztámadások, beázott lövészárkokban történő harc a sártengerrel, bordélyházak, szerencsejáték, piálás, dohányzás; van itt minden, ami a hagyományosabb szemléletű (a politikai eseménytörténetre vagy a haditechinikai "érdekességekre" koncentráló) történetmesélésben legfeljebb lábjegyzet, de legalábbis apróbetűs rész. Sztárok, akik nem öregszenek. – nincs történeti kontextus. Jó, tudjuk, hogy az első világháborúban vagyunk, meg úgy nagyjából sejtjük, hogy a film végével a háború is véget ér, de a beszélő katonák mondatai nagyon ritkán árulják el, hogy épp hol és mikor történik az elbeszélt esemény.
A stáb exkluzív hozzáférést kapott a BBC és a Brit Birodalmi Hadtörténeti Múzeum archívumaihoz, ahol több mint 600 órányi filmfelvételből és úgy 100 órányi hangfelvételből válogatták össze a film anyagát. Akik már nem öregszenek meg - Így még nem láttad a Nagy Háborút. A katonák bevonulása, kiképzése során illetve a harctéren rögzített filmfelvételek mellett hangszalagra rögzített korabeli beszámolókat is felhasználó dokumentumfilm eddig sosem látott közelségből mutatja be a frontvonalban zajló csaták kegyetlen valóságát. A filmből amellett, hogy láthatjuk, hogyan ettek, ittak, aludtak, miként formáltak barátságokat és mivel töltötték a lövészárkokban azokat a perceket, amikor nem zajlott csata, megismerhetjük a katonák viszonyulását is magához a konfliktushoz. Jackson és csapata speciális képalkotási és retusálási technológiákat felhasználva elérte, hogy a száz éve készített felvételek közel olyan minőségben jelennek meg a mozivásznon, mintha csak tegnap vették volna fel őket. Az eddig rendszerint szemcsésen, ugrálva látott felvételek – a kamerát sokszor kézzel hajtották meg, ezért egyenetlen volt a sebesség, a felbontás pedig nagyon alacsony volt – most, ha csak rövid időre is, a vászonra kerülve, szinte tökéletes minőségben, és gyakran brutális őszinteséggel mutatják meg a háború borzalmát.
A Mozipremiereken összegyűjtött és szerkesztett anyagok mindenki számára ingyen érhetőek el, viszont az működtetés költségeit első sorban a hirdetések fedezik, ezért kérlek, ne blokkold az oldalon megjelenő reklámokat! Közvetlenül is támogathatod az oldal szerkesztését egy fagyi vagy kávé árával, ahogy tették ezt már nagyon sokan mások előtted. Ezt egyszerűen megteheted a PayPalen és a Patreonon keresztül, az alábbi gombok segítségével: PayPal Patreon
Különleges film, és a téma kedvelőinek kötelező darab. Azt hozzáfűzném, hogy ennyi buta képű, rossz fogú angolt még nem láttam soha, mint ezeken a felvételeken. Gabriella_Balkó 2019. március 21., 22:13 Nagyon szép, hogy ilyen müvek is születnek. Amiből egyenesen megismerhetjük a háború borzalmait. Túlélő harcosok narrációja. Autentikus felvételek. 1 millió halott katona emlékére. #Mladosť #Febiofest 2019 Népszerű idézetek schummyka 2022. február 8., 20:50 Gyönyörű augusztus negyedikei reggel volt. Egy asztal körül ültünk, mi, az angol meg a német rögbicsapat, és épp ebédelni kezdtünk. Itt egy német ült, mellette egy angol, mellette egy másik német, és így tovább. Az ebéd közepén egyszer csak berontott egy küldönc, azzal a rendkívüli hírrel, hogy kitört a háború. Egy óriási plakáton az állt: "Hadat üzentünk Németországnak. " Egyszerűen nem tudtuk, most mit kéne tennünk. Kapjunk fel egy kést az asztalról, és döfjük egy német szívébe, vagy mégis mit? De miután röviden megvitattuk, úgy döntöttünk, hogy részünkről a háború csak holnap veszi a kezdetét, és az összejövetel folytatódott.