Versek gyerekeknek Mentovics Éva: Télapó az oviban Tavaly télen az oviban nálunk járt a Télapó. Arca kedves és mosolygós, haja fehér, mint a hó. Egymás után minden ovis a térdére ülhetett, -nagyon meg voltunk hatódva – s úgy mondtuk a verseket. Télapóka mesélt nekünk, s készült rólunk egy fotó. Mivel nekem nagyon kedves, szobám falán látható. Amikor a képre nézek eszembe jut, mit mondott: -egy év múlva újra jövök, s hozok nektek csomagot. Eltelt egy év, december van, s készülünk az oviban: verseket és dalt tanulunk, s előadjuk majd vígan. Ha betoppan, dallal várjuk kedves öreg Télapót. Reméljük, hogy – úgy, mint tavaly- most is hoz majd minden jót. Versek gyerekeknek: Versek gyerekeknek, gyerekversek, rövid versek gyerekeknek, téli vers, tavaszi vers,, nyári versek, őszi versek, születésnapi versek gyerekeknek, Mentovics Éva versei iskolásoknak. Mentovics Éva versek, Mentovics Éva versei, Mentovics Éva.
Szakállnyírót kap a kecske, majmok majomkenyeret, egereknek egérút jár, hogy a macska rúgja meg! Zebrák mellé jelzőtábla, mókusoknak kis kerék, cinkének egy új topánka - elkopott a másik rég. Kobra Pálnak jó nagy csörgő, sündisznónak hajkefe, kengurunak háti táska - hadd legyen egy cekkere. Mosómedve mosóteknőt s mézillatú szappant kap, kakas Kálmán vekkerórát - ne szundítson el holnap. Bohóchalak hifitornyot, méter magas hangfalat, hozzá néhány jó nótát is, így ritmusra úszhatnak. Vígan járja minden róka, szökdécsel a kis menyét, egyedül csak Bagoly Bence hunyorgatja nagy szemét. Harsog a síp, szól a duda, nem számít a záróra. Ne zavarj, most farsangolunk! Ezt írták a zászlóra. Szerző: Mentovics Éva Fotó: Pixabay
Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged. A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. Pihentető meséd után minden álmom szebb lehet. Fürgébben ver most a szívem, úgy lüktet, és kalapál… Ő is tudja, nincs szebb ünnep, e májusi szép napnál. Minden egyes dobbanása jóságodat köszöni. Az én édes, tündérlelkű jó Anyámat köszönti. Színes virágcsokor Tarka rétről kanyargós út szalad be a vadonba. - Ünnep van ma, ünnep van ma! - Kismadár is dalolja. Nyári lombok hajladoznak, tarka lepkék szállnak. Mit adjak e szép ünnepen az édesanyámnak? Ha a Napot fényes égről kezembe foghatnám, rákötnék egy piros masnit, és ölébe adnám.
Amikor az első napon iskolába léptem, öltözködni, cipőt fűzni Ő segített nékem. Ő tanított betűt írni, s elolvasni őket. Elültettünk néhány magot, s lestük, amint nőnek. Így nőttünk fel mi is szépen, mint kicsinyke hajtás, s így lett a sok idegenből jó barát, és pajtás. Napról-napra táplált minket mosollyal, tudással. Megtanított arra is, hogy törődjünk egymással. Lerakta az alapokat – erős legyen várunk. Építgessük egyre följebb, s a tudásra vágyjunk. Hisz az élet viharában az a vár áll legtovább, amelyiknek jó stabilra építették alapját. Megtanultuk, amit tudunk, az sohasem vész el a sok tudás, legyen fontos – ne érd be kevéssel! Bölcs szavai elkísérnek, bármerre is járunk. Szeretettel köszöntünk (búcsúzunk) most – tanítónk, tanárunk.
E kis virág elmond mindent, amit én csak érzek. Az elrepült, dolgos évet így köszönöm én meg. vissza a címoldalra
Göncz Árpád, ahogy a köznyelv hívja, a "patkány", meglehetősen sötét figurája a magyar történelemnek. A fent említett megnevezés nem valamiféle becenév, ugyanis sokan tudni vélik, ilyen fedőnévvel működött és volt besúgó a börtönben az 1956-os szabadságharcot követően. Azt gondolom, ezt a történetet már mindenki hallotta róla. Az már kevésbé ismert, pedig tény, Göncz már 1945-ben jócskán rászolgált a patkány név viselésére, mikor csatlakozott a Budai Önkéntes Ezrednek hívott, haza- és kontinensáruló alvilági lelkületű bandához. Ezek voltak azok, akik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert Budapest ostromakor a szovjet bolsevikok oldalán. Ez volt hát mindenki "Árpi bácsija", aki az MDF-SZDSZ paktum következtében lehetett köztársasági elnök, hogy aztán ahol tudja, ott fúrja az MDF-et, a későbbi MSZP-kormánnyal természetesen már nem voltak averziói. És erről az emberről neveznek el egy közterületet, mégpedig Árpád vezér nyomán az Árpád-hídi megállót csúfítanák el akként, hogy Göncz Árpád városközpont lenne a neve.
Mások viszont üdvözölték, hogy végre nevén neveztük. Összenő, bizony / Göncz és Havas Henrik / Fotó: MTI Aznap, vasárnap este is csörögtek a telefonok különböző hangulati elemekkel – fenyegetések, üdvrivalgások, dicséretek, átkozódások, – és telefonált Bencsik András, az Új Demokrata főszerkesztője, hogy jöjjünk át Pálfy G. Pistával az Október 6. utcai szerkesztőségükbe, mert vár bennünket a szerkesztőség összes tagja. Pezsgőt bontottak, gratuláltak nekünk, ahhoz, hogy A Hét, milyen kemény és valóságfeltáró munkát végez. Akkor úgy gondoltuk – a médiaháború kellős közepén –, hogy velünk van az igazság. Velünk is maradt, mert a későbbiekben a balliberális sajtó mindent elkövetett, hogy elkenje Göncz Árpád köztársasági elnök valódi szerepét. Bencsikék akkor a kevés, kis számú nemzeti érzelmű újságírók közül valódi szövetségeseink voltak. Segíts Európa! – Göncz vészkiáltása a La Stampában Göncz Árpád a Kossuth téren történtek – kifütyülése – után egyre kevésbé titkolta a kormánnyal szembeni ellenszenvét.
Pálfy G. az ügy kapcsán elmondta, hogy a tévéműsorbeli patkányozással egy III/III-as besúgóra utalt, sőt azt is tudja, kit takart a Patkány fedőnév. "Ha sokat idegesítenek, még a választások előtt el is mondom a képernyőn. És akkor egy hatalmas nagy szentről fog lehullani a lepel" – fenyegetőzött a politikai elfogultsággal vádolt tévés, a lepel azonban maradt. A következő években a Csurka István vezette MIÉP utcai nagygyűlésein vált szokássá a kollektív patkányozás, elsősorban Göncz Árpád akkori köztársasági elnököt illették ezzel a jelzővel a párt hívei, a rigmus legalább olyan népszerű volt újfasiszta körökben, mint a "vesszen Horn", 1996-97 tájékán nemigen volt olyan nemzeti ünnep, hogy nem zendült volna fel a Hősök terén a korabeli beszámolók szerint. A szellemi hagyományt aztán a Magyar Gárda is hűen megőrizte, legalábbis erről írt 2007-ben a Magyar Nemzet egy gárdafelvonulásról szóló tudósításban. Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke beszél pártja augusztus 20-i ünnepségén a budapesti Hősök terén.
A hosszú interjúban sok minden előkerült, többek között Göncz Árpád káros szerepe, az állítólagos titkosszolgálati háttér és az MDF teszetoszasága is. Szerencsés D. Márton: "1990-ben az egész keleti blokk (illetve annak maradványállamai) recsegett-ropogott. A szovjet-posztszovjet világ (a világok legjobbika) pedig az összeomlás határán táncolt. Ekkor, ebben a kritikus, kifeszített pillanatban zajlott le Magyarországon az úgynevezett "taxisblokád". A rendszerváltásra adott, megkésett immunreakció volt ez a régi világ részéről? " Máthé Áron: "A taxisblokád ügyében szerencsénkre rendelkezésünkre áll Szekér Nóráék kétkötetes munkája a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet kiadásában, és más visszaemlékezések is. Valamiféle kép tehát felrajzolható, bár átfogó rendszerváltás-történet a mai napig nem született. Én nem kötném a "régi rendszerhez". Bár kérdés persze, hogy mit értünk régi rendszer alatt. Ha az 1980-as években kifejlődött piaci vagy pszeudokapitalista vállalkozásokat, a mögöttük álló pártállami-hálózati szereplőket, illetve az ezzel a világgal összefonódó társadalmi csoportokat értjük, akkor igen.
A "köztársaságnak hazudott önkényuralom köztársasági elnöknek hazudott bábja" azonban hajlandó volt részt venni ezen az ülésen és ott "ünnepinek csúfolt" beszédet mondani – fogalmazott Áder Jánosra utalva. Ezzel a gesztussal az államfő nem csak, hogy elveszítette "köztársasági elnök jellegét", de az általa elvállalt szerep politikai giccsnek is hazug és botrányos – tette hozzá. Harminc évvel ezelőtt a maitól gyökeresen különböző világ reményében gyűltek össze az új képviselők – mondta. Akik szombaton a parlamentben "ünnepet hazudva tort ülnek a köztársaság sírjánál", azok mindent elvettek, meggyaláztak és elloptak abból, ami a rendszerváltozás lényege volt – közölte. Véget vetettek a nyugatos polgári demokráciának, az emberi méltóság tiszteletének, a demokratikus jogállamnak, az ellenőrzött kormányzásnak, a szociális felelősségnek, a világgal és Európával való kooperációnak – érvelt. A rendszerváltozás gyilkosai és tolvajai azok, akik leváltották és meggyalázták a harmadik köztársaságot, miközben egy új, illiberálisnak nevezett rendszert építettek fel – szögezte le.
Valószínűbb az, hogy az MSZP-t inkább rossz lelkiismerete vezérli, no meg vissza akarnak vágni a Fidesznek, és lehetőleg úgy, ahogy az őket korábban támadta. A söjtöri dőzsölés fényében ezért a kérdés számomra az, hogy ha az MSZP-nek sikerült volna Szili Katalint, az Országgyűlés korábbi, pártoktól abszolút független elnökét (Achtung! Ez itt irónia volt! ) köztársasági elnökké megválasztania, a szocialisták rendeztek-e volna ünnepséget, és ha igen, mekkora költségvetéssel és hány vendéggel. Száraz pezsgővel szolgáltak volna, aminek bolti ára minimum 1300-1500 Ft, vagy megelégedtek volna 350 Ft-os félédessel? Achtung! Ez itt nem irónia volt! Mert a söjtöri dőzsölés után Kovács László fontosnak tartott közzé tenni egy puritán imázst sugárzó képet arról, hogy ő szívesen eszik virslit. Virsli vagy rántott hús? Orbán Viktort éveken át mószerolták, mert Debreczeni Józsefnek arról beszélt, amikor róla szóló könyv készült, hogy gyerekkorában otthon rántott húst ettek rántott hússal. Kovács László már hiába erőlködött, neki már nem sikerült kivívnia a jobboldali közönség elismerését azért, mert húsevési szokásai miatt a balliberális sajtó kikezdte.