Miután az amerikai... több» dráma | katasztrófafilm | politikai | sci-fi TV-ben (TVE, csütörtök 01:33) Fritz Lang híres némafilmjében, a Metropolisban csupán a társadalom gazdag, felsőrétege élvezheti a technikai fejlődést, és csak ők élhetnek a nap fénye alatt. A város alsó... több» dráma | kaland Netflix A banditák kényükre-kedvükre fosztogatják a védtelen falusi lakosokat. Fekete fehér filme online. Ezt megelégelik a parasztok, és kis csapatot küldenek egy közeli városkába, hogy kevéske vagyonukért... több» dráma | háborús | romantikus A Casablanca a második világháború ideje alatt a német megszállás alatt álló, az emigrálni vágyók utolsó mentsvárában, az észak-afrikai Casablancában játszódik.... több» dráma | szatíra A film az ötvenes évek Hollywoodjában játszódik. Norma Desmond (Gloria Swanson) a némafilmek idejében híres filmsztár volt, mára jószerivel elfeledték. A nő a komornyikjával,... több» dráma | misztikus A film egy gúnyrajz az Aranypolgárról, William Randolph Heartsról, aki Charles Foster Kane szerepében elevenedik meg, és aki a huszadik század első felének legbefolyásosabb... több»
A Hollywood hőskoráról szóló A némafilmes alapötlete az volt, hogy a hangosfilm megjelenéséről, és az ezért válságba kerülő álomgyári sztárokról fog szólni, méghozzá úgy, hogy egyesíti a formát és a tartalmat, majd egy csattanóval ér véget. A korabeli világ megteremtése érdekében fekete-fehér színeket, korhű beállításokat, vágást és mozgást is bevetettek a film készítő. (Forrás:) Ajánló Ajánló
Joggal tölthet el a büszkeség, ha a Saul fia fogadtatására vagy a velejéig hátborzongató Post Mortem re, az első igazi magyar horrorra gondolunk. Nekem viszont a magyar film nem igazán a velem egyidős vagy nálam fiatalabb alkotásokat jelenti, nem a nemzetközi díjakkal elhalmozott, kritikákkal illetett műveket. Számomra a magyar film a múlt század eleji fekete-fehér mozgókép. S mert április 30-án volt a magyar film napja, a kevésbé közismert ünnep tiszteletére álljon itt egy bevallottan szubjektív válogatás öt régi magyar filmmel, amelyeket szerintem mindenképpen érdemes megnézni egy nyugodt vasárnap délután. Fekete fehér filmek teljes. A kölcsönkért kastély (1937, rendező Vajda László) Nehéz a szegénynek, nehéz a gazdagnak, de a legnehezebb, ha a vagyon gátol a szerelemben – tudjuk meg a filmből. Ilyen helyzetben nagy haszna lehet a rokonságnak, egyiknek a jelenléte, másiknak a távolléte segít. Vajda László filmje könnyed, fordulatos és mulattató, látunk benne nagyvárost és tanyát, vonatot és szekeret, anya-lánya, apa-lánya, apa-fia kapcsolatot, viszályt és kötelékeket a Gruber és Koltay családban, szerelmet, szerenádot, oroszlánt, disznókat és sertéseket vegyesen.
A város alsó szintjén a szegényebb rétegek élnek, akik sosem érezhetik a napfényt, mesterségesen megvilágított helyeken kell dolgozzanak. A két szintet liftek kötik össze, de lakóik között nincs semmiféle kapcsolat. Egy napon egy alsó szintről érkezett gyerekcsapat zavarja meg a fentiek életét, élükön a fiatal tanítónővel, Mariával. Ericet, Masterman fiát megragadja a nő szépsége, és utána indul az alsó városba. A 7 legjobb fekete-fehér film, amit mindenképpen látnod kell | Oldal 2 a 2-ből | Filmezzünk!. A Metropolis a legjelentősebb némafilm, ami a legnagyobb kezdeti hatásokat gyakorolta a sci-fi műfajára. Psycho Minden idők leghíresebb Hitchcock filmjét talán mindenki láthatta, főleg a híres késelős zuhanyjelenet miatt. Egy szőke titkárnő fogja magát és meglép főnöke 40 ezer dollárjával. A városon kívül új autót vásárol, s habár az úton megállítja egy rendőr, akinek feltűnik a nő fura viselkedése, tovább engedi. Éjszaka betér egy mellékúti motelbe, ahol megvacsorázik a tulajdonosfiúval, Norman Batesszel, aki ugyan kedves, de nagyon különös figura. Titkárnőnk zuhanyozni megy, ám a fürdőszobában rátámad valaki és több késszúrással megöli.
EREDETI BEJEGYZÉS DÁTUMA: 2010. augusztus 27. Amerikai filmekben a szereplők mindig klasszikus, fekete-fehér filmet néznek. Ennyire szeretik a retro filmeket Amerikában vagy ez valamilyen Hollywood-i fogás? Mindkettő. A filmalkotók semmit nem bíznak a véletlenre. Minden részletnek, minden mozzanatnak mondanivalója van. A legkisebb is számít, mint amilyen a kitakart, esetleg ügyesen elhelyezett márkanév vagy címke. A legapróbb kiegészítő, díszletdarab mondanivalót hordoz és ezek felett nem szabad elsiklani. A kosztümök, a használati tárgyak, így a háttérben villódzó Tv-ben mutatott képsorok is, mind a korhűséget szolgálják. Fekete tollú fehér madár · Film · Snitt. Véteni, hibázni nem illik. A film alkotói nemcsak a korhűségre törekednek, de minden apró részlettel hangulatot teremtenek, melynek a film gondolatmenetét támogatnia, erősítenie kell. A háttérben vetített filmek is ezt a célt szolgálják. A fekete-fehér filmek kortalanságot, klasszikus ízlést, múltidéző hangulatot, egyfajta nyugalmat árasztanak, melyet a rendezők ki is használnak.
Gratulálok Nagy Ferónak, miért bátran és jól feldolgozta egyik legszebb magyar verset: Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című költeményét.
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! II. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel bíztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! -, most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus | Magyar Kurír - katolikus hírportál. A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet.
Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél, szívszakadásig így kell énekelnem Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! III. Firenze képei, holland virágok, zöld tengerek halk, álmos loccsanása, ájultató gyönyörüségek, Páris tüze, Velence csillogása, még lelkemet is lehúnyom, bezárom, hogy ne lássa. Ha atomokra bomlik is, miattuk minden sejtem, ha arcom kékre torzul is, mind, mind, mind elfelejtem! Ezen a Dsida Jenő-esten elhangzik a teljes Psalmus Hungaricus is. Hajam csapzottra borzolom, mint gubancos csepűt és szürke kócot és gőggel viselem fajtám egyenruháját: a foltozott darócot. Mert annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve! Bolyongásom pusztáin, a végtelen nagy éjen csak az ő szive fénylik, ő a rögeszmém, végső szenvedélyem, ráfonódom, rajta kuszom fölfelé, mint szőlőkarón a kacs.
Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserű mormogása. Jaj, mindenből csak vád fakad: miért kímélted az erőt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erős, nagy védőgátakat? Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Dsida Jenő – Psalmus Hungaricus ( Magyar Zsoltár) - Istenes versek. Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogadsz-e, bedőlt viskódban helyet adsz-e, ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! II. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel biztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, óvja, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember!, most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet, s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél, szívszakadásig így kell énekelnem III.
Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserű mormogása. Jaj, mindenből csak vád fakad: miért kímélted az erőt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erős, nagy védőgátakat? Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogadsz-e, bedőlt viskódban helyet adsz-e, ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget!