Jöjjön Ady Endre: Az Úr érkezése verse. Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét. Mi a véleményed Az Úr érkezése írásáról? Írd meg kommentbe! Hallgassuk meg Bubik István előadásában. Ady Endre Az Úr érkezése verselemzés Az Úr érkezése című vers rövidsége semmit sem von le tartalmának mélységéből, ahogyan a cím is mutatja, nem másról szól, mint Istenről, a szeretetről és az elmúlásban megtalált békéről. – írja a – a teljes cikkért klikk. Itt is olvashatsz a versről. The post Ady Endre: Az Úr érkezése appeared first on. Tovább: Ady Endre: Az Úr érkezése Még több vers
Ady Endre: Az Úr érkezése -Bubik István - YouTube
Diósadi Ady Endre (Ady András Endre, Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27. ) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. összes költeményei ITT:
Tavasz van! Gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! FEBRUÁR SZABÓ T. ANNA verse Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén.
A béke kizárólag Istennel együtt teljesül be! Az ő oltalma, áldása által. Ady sorai között már jelen van az Isten! Megbékélve, megtérve gondol a jövőre. Bejárta azt az utat, melyet Jézus a kereszttel. A lelki fájdalmak útját, melynek végén Isten békéje várta. Ady pontosan olyan alázattal viselte a lelki magányt, mint Jézus a kereszt súlyát. Lelke megtért, és megnyugodott. Tudjuk, hosszú út vezet Istenhez, és ez az út egyre nehezebb, hiszen sok minden az ellenkező irányba tereli lelki szemeink. Pedig a csendes magány irányt mutat Istenhez, az ő békéjéhez. "Átölelt az Isten. " Az ölelés csodálatos ereje. Ha már elég erős a lelkünk, merünk Istenben bízni, rábízni az életünk. Ahogy a valóságos világban igazán azt merjük megölelni, akiben bízunk! Ady már nem félt, és engedte, Isten megölelje. Megölelje, és így megtérjen. (Szemlits Anna kommunikációs referens) Csend, éjszaka övezi az elmagányosodott és összeomlott beszélőt. A harsona hangja, a tüzes nap látványa tagadó formában, negatív festéssel kerül a verstérbe.
És részegen és imbolyogva indultam nagylassan tovább, s új tenger dőlt a szomszéd kertből, új bokor az új rácson át, s az illattól már illatos lett tüdőm és szívem és agyam, egész testem elnehezült s azt érezte, hogy szárnya van. Hogy értem haza, nem tudom már. – A gondom ma se kevesebb. De azóta egy kicsit újra megszerettem az életet, s munka és baj közt mindig várom, hogy jön, hogy majd csak újra jön valami fáradt pillanatból valami váratlan öröm. Elveszíthetetlen öröm Bodás János verse Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröm van, elveszíthetetlen. Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki szó, se tűz, se kard, se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor. Van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad! Míg élsz, magadat mindig adhatod. Adj szót, vigaszt, ha van falatot, derűt, tudást, vagy békítő kezet, mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt, s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, Te magad annál gazdagabb maradsz.
A háját kivenni. Minek az a hája? Kocsit kenegetni. Minek az a kocsi? Asszonyokat - jányokat a pokolba hordani! 2. Egy - érik a meggy. Kettő - feneketlen teknő. Három - te vagy az én párom. Négy - megütött a légy. Öt - érik a tök. Hét - zsemlyét süt a pék. Nyolc - tele van a polc. Kilenc - kis Ferenc. Tíz - tiszta víz. Ha nem tiszta, küld vissza, A kiscica megissza! 3. Egy - most érik a meggy. Kettő - leng a piros kendő. Három - nincs nékem párom. Négy - bíz oda nem mégy. Öt - fújják a kürtöt. Hét - mit süt a pék? Nyolc - üres a polc. Kilenc - kis Ferenc Ha nem tiszta, vidd vissza, Majd a csacsi megissza! 4. Kettő - csipkebokor vessző. Három - nincsen semmi károm. Hét - nem ettél túrós derelyét. Két órára hozd vissza! 5. Három - te leszel a párom. Négy - nem ettél túrós dertelyét. Öt - vidd el az ökröt. Hat - üres a pad. Hét - zöldül a rét. Tíz - tekenőben tiszta víz. 6. 1 megérett a meggy tv. Egy - érik már a meggy. Kettő - szalad a metsző. Négy - bizodalmat tégy. Hét - üres a pék. Tizenegy - villahegy. Tizenkettő - vastekenő.
Egy, megérett a meggy - számoló mondóka (1-től 10-ig) | MESE TV - YouTube