névnap, Csilla, képek, képeslap, feliratos, szép, virágok
Törölt képek Attila Képek Feltételezhetően ma már többet tudunk a világról, amit bele tudunk fogalmazni. Néha az ember a 310. előadáson csodálkozik rá, hogy miért úgy mondta eddig azt a mondatot, ahogy, mert egy kis szünettel minden a helyére kerül, és úgy érzi: most találta meg az igazságot. De ha előadás után benéznél hozzánk az öltözőbe, nagyjából olyan állapotokkal találkoznál, mint egy hosszabítással lejátszott vébé döntő után a focistáknál. Csináljuk, amíg bírjuk. Nagy-Kálózy Eszter: Ezek izgalmas játékok. Rudolf Péter: Amit igazán jó volt próbálni, az mindig megtalálja magát a jelenben. És sok minden múlik a ritmuson is – szinte minden. Névnapi köszöntő képeslapok. De most jut eszembe, úgy látszik, az imént a sznobéria bűnébe estem, mert az előbbi felsorolásból kifelejtettem a vígjátékokat. Lássuk be, a színházi szakma sznob közeg, ami engem mindig is irritált. A műfaj önmagában nem jelent semmit – egy előadás nem lesz attól minőségibb, hogy Shakespeare-hez nyúl, és önmagában nem lesz sekélyes, ha Neil Simon írta.
Petőfi Sándor kézírása Petőfi Sándor Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. Mi a véleményed a A XIX. század költői írásról? Írd meg kommentbe!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. Mi a véleményed a A XIX. század költői írásról? Írd meg kommentbe! The post Petőfi Sándor: A XIX. század költői appeared first on.
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január. )