70 éves érettségi találkozó a Refiben- Generációk találkozása a ballagás tövében A ballagás előtti héten tartotta 70 éves érettségi találkozóját az az osztály, akik megélték és megszenvedték a Pápai Református Kollégium utolsó intézményeként a Gimnázium 1952-es államosítását. Akkor, az érettségi vizsga letételekor közölték a hatvan egynéhány diákkal, hogy a gimnázium ezentúl állami fenntartásban működik tovább, a tanári kar és a diákság jó része pedig a város különböző középiskolájában kezdheti meg ősztől a tanévet- mesélték el a legendás osztály tagjai a ballagásra készülő 12. 70 éves érettségi találkozó a Refiben- Generációk találkozása a ballagás tövében – Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma. M osztálynak és legfiatalabb refiseknek, a hetedikeseknek. A pápai refis tanulmányaikat 1948-ban elkezdő, a második világháború traumáját megélt és 1952-ben leérettségizett osztály hosszú évtizedekig dédelgette annak az álmát, hogy az 1531-ben alapított pápai kollégium egyszer majd újra egyházi intézményként működhet. Istennek legyen hála, hogy 1991-ben megérhették. Czapáry Endréné Pataky Éva néni az 1991-ben újra induló gimnázium igazgatóhelyettese is lett, 2000-ig vezette és segítette a munkánkat.
Zoltán László történelmet írt a Széchenyiben 2007-ben a 70 éves osztálytalálkozón hárman képviselték az 1937-ben elballagott osztály 17 fiúnövendékét. A 75 éves találkozón már csak ketten tudtak részt venni, az idei 80 éves évfordulóra Zoltán László már magára maradt. Budapestről tért vissza az Alma Materbe június 3-án, hogy adózzon a diákévek és az elhunyt osztálytársak emlékének. Zoltán László platinadiplomás(! ) nyugdíjas építész. A Lövőről bejáró kisdiák naponta megcsodálta a Winkler Oszkár által tervezett Frankenburg úti "modern", fehér bérházat. Azt vallotta, hogy ennek hatására döntött életpályája mellett. Érettségi találkozó köszöntő vers. Soproni Horváth József különórái pedig nemcsak e szándékban erősítették meg, hanem a képzőművészet mellett is elkötelezték. A Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után csak rövid ideig maradhatott a tervezőasztal mellett. Hamar kinevezték irodavezetőnek, főmérnöknek, igazgatónak. Legutóbbi, a HAP Galériában tartott kiállítása kapcsán, amelyet a neves építész, Zoltán László egykori fiatal beosztottja, Finta József nyitott meg, fölvázolódott az a pálya, amelynek kiragadott állomásai: a pécsi, majd a soproni tervezőiroda igazgatósága, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának ellenőrzése, Genf és New York – az ENSZ lakásbizottságában végzett feladatokkal és a 10 éves algíri tartózkodás – az ottani stadionépítkezés ellenőrzésével és főiskolai oktatómunkával.
A délelőtti esemény végén megkoszorúzták az iskola falán található In Memoriam táblát. Kiállítások A programok ideje alatt az Aurel Popp Művészeti Líceum udvarán tíz és hat között a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei várták a legkisebbeket szórakoztató feladatokkal és rengeteg meglepetéssel. Déltől a szatmárnémeti Iparosotthonban kiállításmegnyitók követték egymást: Muhi Sándor képkiállítása; EKEART — az Erdélyi Kárpát-Egyesület fotókiállítása; 30 éves határkőnél - cserkésztörténeti kiállítás. Elek György irányítása alatt Szatmári tollak címmel szervezett kiállítást ugyanide a Szamos Diákirodalmi Kör szerzők könyveiből az elmúlt két év során megjelent szatmári. IllesztgetŐ címmel vers-összeállítást mutatott be a Szamos Diákirodalmi Kör, Besenyődi Judit verseiből válogatva, majd Medve A. Sándor: Konfirmáltak anyakönyve 3. Ötvenéves érettségi találkozót tartottak Zentán | Vajdaság MA. kötet bemutatójára kerül sor. Könyvbemutató Szombaton négy órától a véndiák-találkozó fő helyszínével szomszédos Aurel Popp Művészeti Líceumban lehetett találkozni Fehér Imola költőnővel, akinek nemrég jelent meg VálóVersek című kötete.
" Hetedik ecloga, " by Radnóti Miklós annotated by Ferenc Gerlits Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, - jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
Panteisztikus kép: "És megszületni…" – ez az embert is magában hordozza, nem úgy, mint Tóth Árpád. A fejlődés és pozitivitás: érés ált., de itt = a halállal. Emel, leejt, a szerencse hullámzik…az élet hullámai ezek. "Elrepedtek.. " – a háború okozta pusztulás: emberi halál képe ez. Az utolsó két sor a helytállás: erőteljes szembefordulás valamivel. Hetedik ecloga Az utolsó haláltáborban írta Jugoszláviában. Ez az első bori lágerben írt költeménye, ezért érthető, hogy tárgyilagos részletességgel ír benne a fogolytábor körülményeiről. Este/éjszaka több tucat ember van 1 barakkban, nem lehet nyugodtan egyedül, mégis ez az az idő, ami csak az övék, ez a pár óra van arra, hogy pihenjenek, visszagondolhatnak arra, hogy mit is hagytak otthon: "horkolva repülnek a foglyok". Ezt a versét "levélnek" szokták tartani, de az ecloga műfajára tekintettel párbeszédszerű monológnak tartják. Valójában meghitt, bizalmas beszélgetést folytat a feleségével, akit a képzelet maga elé varázsol. A vers szerkesztő elve a különböző valóságsíkok váltakozása: a rideg valóság és az álom, a tábor és az otthon, a jelen és a múlt mosódik össze.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július Uploaded by P. T. Source of the quotation The Seventh Eclogue (English) Do you see the night, the wild oakwood fence lined with barbed wire, and the barracks, so flimsy that the night swallowed them? Slowly the eye passes the limits of captivity and only the mind, the mind knows how tight the wire is.
Egy kiszolgáltatott ember szavait olvassuk a versben, aki csupán játékszer volt a történelem kezében. Élete kettétört, jövőjét elvették, ugyanakkor felháborodásnak, lázadásnak nyoma sincs a hangjában. A sorok mögött egy hatalmas tragédia húzódik meg, amely az emberiség szégyene: a háború. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3