Nekem gyakran úgy tűnik, hogy a meggyleves olyasmi a gyümölcslevesek között, mint a sárgabaracklekvár a lekvárok között. Az előbbi gyümölcsről legtöbbeknek a leves, utóbbiról pedig a lekvár jut eszébe. Ezt a levest talán gyönyörű színe és kiváló zamata teszi annyira kedveltté. Nem igényel semmilyen különleges odafigyelést, hogy valóban jó íze legyen. (Sokan használnak pudingport a gyümölcsleves sűrítéséhez, ami persze aromásítja, ízesíti is, én inkább lekvárt szoktam belekeverni, de a meggynél még erre sincsen szükség. ) Valójában mi mindenféle gyümölcslevest szeretünk, legyen az akár egyféle vagy többféle gyümölcsből, és mindig abból készítjük, ami éppen van. Ha nincs friss gyümölcs, akkor természetesen befőtt vagy fagyasztott gyümölcs is szóba jöhet. 0, 5 kg meggy (befőtt is lehet) 2 dl tejszín 10-15 dkg cukor vagy más édesítő (őrölt) fahéj (őrölt) szegfűszeg vaníliakivonat (elhagyható) 2-3 ek. étkezési keményítő 1. Ellenállhatatlan meggyleves. Liszt helyett így is sűrítheted! - Zöld Újság. Kb. 8 dl vizet feltesszük melegedni egy lábosban vagy fazékban. (Ha befőttből készítjük, a befőtt levét is használjuk fel. )
A legjobb, ha már előző nap elkészítjük. Tálaláskor alaposan keverjük fel, hogy minden adagba arányosan jusson a meggyből. A tetejét tejszínhabbal, tejföllel, meggyel, citromfűvel vagy mentalevéllel díszíthetjük. Hozzávalók Hozzávalók: 1 kg kimagozott friss meggy 2 dl főzőtejszín 2 dl tej 2-3 citromkarika 1-2 evőkanál cukor (a meggy ízétől függően) étkezési keményítő szegfűszeg fahéj Elkészítés Elkészítés: A kimagozott meggyet felteszem egy lábosban annyi vízzel főni, amennyi ellepi. Hozzáadom a cukrot, a citromkarikákat és a szegfűszeget, fahéjat. Felforralom. Két-három percig hagyom forrni, közben a tejet csomómentesre keverem az étkezési keményítővel, ezzel sűrítem (habarom) be a levest. Legvégén belecsurgatom a tejszínt, már nem forralom, csak összefőzöm. A mosogató egyik táljába hideg vizet engedek, ebbe állítom a lábast, hogy gyorsabban hűljön, hisz már mindenki várja, hogy tálaljam. Így lehűtve is nagyon üdítő leves, de én igazán másnap, a hűtőből kivéve imádom. Tálaláskor kevés tejszínhabot adhatunk bele.
Az apró meggyet a rossz lékihozatal miatt a léipar sem tudja hasznosítani, ráadásul ekkora mennyiséggel és az apró meggy minőségével várhatóan a pálinkaipar sem tud mit kezdeni. Hűsítő meggyleves Forrás: Shutterstock Ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen 10-16 ezer tonna meggy kiesik a piacról, értékesíthetetlenné válik. A FruitVeb szerint ezért nem zárható ki, hogy a főszezonban – július első két hetében – hiány lesz minőségi meggyből a piacon. A termelők ráadásul abban sem reménykedhetnek, hogy a gyengébb termést a magas árak kompenzálják majd. A szezon első hetében ugyanis a meggy ára meglehetősen kedvezőtlenül alakult. A szakmaközi szervezet korábban közölt prognózisa szerint a magyar meggytermelők legalább 280-300 forintot szeretnének kapni egy kiló gyümölcsért, ezzel szemben a szezon eleji kezdőár 250 forint volt, ami néhány nap elteltével 220 forintra csökkent. A FruitVeb szerint ennek oka lehet, hogy a feldolgozóipar egyelőre nagyon óvatos, az átlagos hazai hatvanmillió üveges meggybefőttgyártással szemben eddig csupán öt-hat millió üvegre kötöttek szerződést a termelőkkel.
Az Arany Kesztyű - A munkásosztály a pokolba megy - Geekz Film 2019. november 28., csütörtök 21:00 Az Arany Kesztyű az a kocsma, ahol teljes egyetértésben vedel egymás mellett az egykori SS-tag és a koncentrációs tábort megjárt kommunista mozgalmár fia. Utóbbi az a Fritz Honka (Jonas Dassler), aki 1970 és 1975 között négy prostituáltat gyilkolt meg különös kegyetlenséggel Hamburgban, holttestüket a lakásában elrejtve Rengetegen vetették Az Arany Kesztyű rendezője, Fatih Akin (Fallal szemben, Sötétben) szemére, hogy legújabb filmje nem több, mint öncélú erőszakorgia, nyomor- és lealjasulás-pornó, amelyben üzenetet alig lehet felfedezni. Valóban embert próbáló alkotás, de nem csupán a naturalisztikus gore jelenetek miatt. Egyszerűen fáj nézni, ahogyan Honka testileg és lelkileg is kínozza az útjába kerülő nincstelen alkoholista nőket. A csúf külseje és impotenciája miatt frusztrált gyilkos suta mozdulatai és a fekete humor miatt Az Arany Kesztyű könnyen átcsúszhatott volna rossz komédiába, azonban a groteszk ábrázolásmód csak még viszolyogtatóbbá teszi a brutalitást, és a lehető legmesszebbre távolít el a főszereplőtől.
A hetvenes évek elején egy pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben Hamburg lakóit. A gyilkos a kikötőváros vöröslámpás negyedében, az Arany Kesztyű bárban szedi fel áldozatait, reményvesztett hajléktalan nőket és prostituáltakat. Lakásában megerőszakolja, és különös kegyetlenséggel öli meg őket, majd a tetemeiket feldarabolja és autóillatosítókkal szagtalanítva elrejti egy kis kamrába. Mivel zömében magányos emberek az áldozataik, akiket senki sem keres, sokáig nem is tűnik fel, hogy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Fritz Honka német sorozatgyilkos 1970 és 1975 között legalább négy nőt ölt meg Hamburgban. A férfit teljesen véletlenül fogták el, miután 1975. július 15-én felgyulladt a ház, amiben a férfi élt. Honkát 15 évre ítélték, amit elmegyógyintézetben töltött el, 1993-ban szabadult, s 1998-ban halt meg. A film ezt a valós történetet dolgozza fel Heintz Strunk bestsellere alapján. A korábban Berlinben és Cannes-ban is díjazott, Európai Filmdíjas rendező, Fatih Akin (Fallal szemben, A másik oldalon, Soul Kitchen) provokatív és kegyetlen filmjének a világpremierje az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt.
Akin megközelítéséra talán a szür-naturalizmus, vagy a grot-expresszionizmus jelző lenne a legmegfelelőbb, ha eme jelzőtákolás nem lenne fából vaskarika készítésének meddő kísérlete. Honka 1970-től '74-ig terjedő "pályafutása" szinte tényszerűen soroltatik fel a filmben, ezen kívül semmilyen dramaturgiai jellegű belenyúlás nincs a történetben, az eseménytelen időszakok kihúzásán kívül. Viszont árulkodó, hogy Akin mennyire határozottan von cezúrát az erőszak ábrázolásában: Hona legbrutálisabb aktusait sohasem látjuk, bár az is igaz, hogy az odáig vezető "előjáték" is visszataszítóbb, undorítóbb, embertelenebb és brutálisabb, mint mondjuk -az általam amúgy igen kedvelt- Quentin Tarantino teljes eddigi életműve. Ezzel szoros összefüggésben viszont elképesztően részletgazdag, karcosan hiteles, szinte fílinges Hamburg hírhedt St. Pauli negyedének hetvenes évek eleji hangulatának megteremtése. A címben szereplő Arany Kesztyű ugyanis egy kocsma, melynek egyik törzsvendége volt a súlyos alkoholista, de nemcsak ezért értelmileg gyenge, érzelmileg analfabéta, gnómtermetű Honka.
A két szűz félelemtől és izgalomtól táguló pupillákkal, de kíváncsiságtól hajtva, feltartóztathatatlanul buknak alá a mélybe és mocsokba és itt csak a szerencséjüknek köszönhetik, hogy viszonylag ép bőrrel megússzák a kalandot – egyelőre. "Kocsmaesztétikailag" tehát mindenképpen érdekes darab ez, amelybe viszont jégcsákányként ékelődik bele Honka viszolyogtató személye, és felfoghatatlanul borzalmas élete és "munkássága". Maga Honka figurája is olyan elrajzoltan groteszk, hogy nem is igen tudjuk hova tenni (a fiatal német színész, Jonas Dassler természetesen lubickol a hálás szerepben és több kilónyi maszkban). Bizarr, a szó szoros értelmében undorító lény, gyomorforgató még a nézése, sőt, a járása is, hát még a lakása. Amit meg róla megtudunk, abban végképp nem lesz semmi romantika. Csak az felfoghatatlan, indokolatlan, végletes brutalitás véres és bulvárlapok címoldalait idéző valósága, bárminemű feloldozás, valahonnan valahová tartás, bármilyen irányú jellemfejlődés teljes hiányával.