id opac-EUL01-000931579 institution B2 EUL01 spelling Jancsó Miklós 1946- EUL10000986010 Y Volt egyszer egy Kolozsvár... vidám-szomorú útikalauz elmúlt idők színészeiről, polgárairól, kocsmáiról és sok más érdekességről Jancsó Miklós; az utószót írta Szász István Tas [Tahitótfalu] Jancsó Alapítvány 2016 303 p. ill. 25 cm könyv színész magyar Erdély 20. sz. EUL10000967065 Y színházi élet magyar Erdély 20. EUL10000964371 Y Kolozsvár visszaemlékezés Szász István Tas utószó language Hungarian format Book author Jancsó Miklós (1946-) spellingShingle Volt egyszer egy Kolozsvár... : vidám-szomorú útikalauz elmúlt idők színészeiről, polgárairól, kocsmáiról és sok más érdekességről színész -- magyar -- Erdély -- 20. sz. színházi élet -- magyar -- Erdély -- 20. sz.
(Fotó: Fodor György) Aki egy kicsit is ismeri Jancsó Miklóst, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egykori színművészét, alighanem tudta, mire számíthat, amikor ellátogatott június 28-án, szerda délután 5 órakor a kolozsvári római katolikus nőszövetség Szentegyház utcai dísztermébe. Jancsó Miklós Volt egyszer egy Kolozsvár című kötetének ismertetője nem az afféle száraz könyvbemutatók egyike volt, amelyben egy arra hivatott szakember méltatja a könyvet. A kötet arculatához, szellemiségéhez nem az ilyen bemutató illik. A szerző meghatározása szerint a kiadvány "egy vidám-szomorú útikalauz elmúlt idők színészeiről, polgárairól, kocsmáiról és sok más érdekességről". Nos ezt a vidám-szomorú útikalauzt az elmúlt időkről szóló helyi anekdoták, ízes, emlékező történetek, és maga a kötetlen beszélgetés tették elevenné. Már-már Rejtő Jenő regényeibe illő figurák vagy éppen Krúdy kocsmázó alakjaihoz hasonló rokonszenves különcök elevenedtek meg Jancsó Miklós, valamint a kötetet szerkesztő Jancsó András beszélgetése nyomán, feltárva azt, hogy mennyire gazdag volt a 1960-as, 70-es évek Kolozsvárának színházi és polgári élete.
A kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott és sikerrel játszott valamikori kabarék egyik színész-Konferansziéjaként, mély meghajlással köszönt Téged ezúttal nem a szerepjátszó, hanem a szerepjátszó-író! A most következő vidám és nem egyszer szomorú történetekethatvanöt, Kolozsváron leélt-megélt néha gyönyörű, másszor fájdalmas esztendő hitelesíti. Tulajdonképpen mondhatnám magamról azt is, hogy nem csupán egy könyvet ismertető szerző-konferanszié vagyok ezúttal, hanem egy tanú, megélt korok eseményeinek rögzítője és nagybetűs, emlékező Tanúja. Olvass nevetve, nevess ott, ahol lehet nevetni és ne sírj ott, ahol én, ritkán ugyan, de fájó lélekkel emlékezem! …volt egyszer egy Kolozsvár, olyan, mint a mostani és mégis teljesen más. Szép volt ez a város, gyönyörű volt, én mondom; igaz emlékek lélekfájdító labirintusai között tébláboló, öreg cicerone. Mély meghajlással nyújtom át – persze csak úgy jelképesen – a már kezedben tartott könyvecskét, - melynek tetszésed megnyerendő – izgalomtól sápadtan ajánlom minden sorát szíves figyelmedbe.
Volt egyszer egy kolozsvár full VENDÉG Szalonna | Június 28, Vasárnap | 12:05 Uralkodott ő az ország és annak lakói felett. Egyszer egy szép napon, amikor jóllakottan büffentett egyet, hiszen épp bekebelezett 1-2 közműszolgáltatót, 3-4 stadiontendert, meg a járulékos desszertet is, eszébe jutott, hogy miért nincsen neki egy versenyképes kincstári bankja. Létezett ugyan valami bankocskája FHB néven, de elveszett az a többi bank között. Több se kellett, elkezdte kidolgozni a maga stratégiáját annak érdekében, hogy az ország legnagyobb bankját kialakítsa. Egy olyan hatalmas bankóriást, amely 5 éven belül lenyomhatja azt az OTP-t. Azt az OTP-t, amelyet még a 90-es években pont tőle privatizált el egy meg nem nevezett MLSZ-elnök, aki ugyan beállt a sorba, de veszélyt jelenthet, hiszen nem a mi kutyánk kölyke, egy outsider oligarcha, deffend KFT-vel a háta mögött. Röviden: jobb lesz vele vigyázni. No tehát, állam bácsi kiadta feladatul hűséges pénztárnokának, hogy ez így tovább nem mehet, meg kell csinálni a szuperbankot.
A CUG történetét Kerekes Sándor és Szőcs Katalin mérnökök vázolták fel, a hallgatóság soraiban ülő egykori CUG-alkalmazottak pedig emlékeikről beszéltek. Szőcs Katalin A Kolozsvári Nehézgépgyár (CUG) termékeit korábban világszerte exportálták a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig, de a rendszer utolsó éveiben a veszteségeket növelte. Egyetlen ilyen üzemre lett volna szükség az országban, akkor valóban nyereséges lett volna a romániai nehézgépgyártó iparág. De Kolozsváron kívül Craiován és Iaşi-ban is működött egy-egy hasonló üzem – ezeket szintén CUG-nak nevezték –, Bukarestben pedig minden CUG-ok anyja, a hasonló profilú, de nyolcszor nagyobb IMGB. Nem csoda hát, hogy a központi elvtársak irányítása alatt álló ipari termelés végül csak papíron kikozmetikázva volt működőképes. Jól jellemzi az akkori állapotokat a gépgyár gazdasági osztályán dolgozó egyik hajdani alkalmazott sztorija, aki a keddi találkozón nevetve mesélte akkori javaslatát, amit a CUG vezetése nem vett komolyan: küldjék haza a gyár összes alkalmazottját, de adják ki továbbra is mindenkinek a fizetését, ezzel pedig a felére csökkenthető az üzem vesztesége.
A kolozsvári CUG igazán nagy dolgokat gyártott. Két méter átmérőjű tengelyeket, emeletes ház nagyságú kazánokat, brutális erejű hidraulikus préseket, nehéz bányaipari berendezéseket, gőzturbinákat, körhagyós maxipréseket, elektrohidraulikus csempepréseket, csőegyengető préseket, munkahengereket kőmorzsoló malomhoz, mélyhúzott tartályfenekeket, hőkezelt golyókat ércmalomhoz, harminc tonnás gyűrűket és még sorolhatnánk. Szóval a CUG egy irdatlan nagy létesítmény volt saját, három, négy, öt hektáron elterülő részlegekkel: kohászattal, öntödékkel, kovácsműhelyekkel. Valóságos város volt a városban, amely az 1970-es évek közepétől a rendszerváltásig működött a szocialista nehézipar gyöngyszemeként. A CUG-nak fénykorában több, mint 8500 alkalmazottja volt, munkások, mérnökök, közgazdászok. Nagy részük akkor is ott dolgozott, amikor a rendszerváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy a lélegeztetőgépen tartott ipari szörnyeteg életképtelen a megváltozott, kapitalista körülmények között. Az üzemet feldarabolták, 1990 és 1997 között hét cég alakult az egykori CUG infrastruktúráján.
A rendező utasítására alig pislogó és így a nézővel szinte folyamatos szemkontaktust teremtő Robert Powell Krisztusa a filmtörténet legismertebb Jézus-arca lett. A názáreti Jézus (Robert Powell) Forrás: Allstar/Cinetext Bildarchiv Következő filmjével, A bajnok -kal (1979) látszólag egyszerre szakított a színházzal és a kereszténységgel. Jézus élete film zeffirelli film. Merthogy a King Vidor 1931-es, Oscar-díjas klasszikusát feldolgozó bokszfilm láttán elsőre nem Shakespeare és Krisztus jut a néző eszébe, holott a dráma adott, és a szeretet és önfeláldozás nagyon is a kereszténységből fakadó általános érték, Jon Voight pedig átütő játékot nyújtott benne. Ezt követte a modern Rómeó és Júlia -sztori, a Végtelen szerelem (1981), majd Zeffirelli az operához fordult, kiváló érzékkel megörökítve a Bajazzók -at, a Parasztbecsület -et (1982) és a Traviatá -t (1983), mindháromban a világhírű tenoristával, Plácido Domingóval. Majd 1986-ban Verdi Otelló -jából (a címszerepben, ismét, Domingo) az operafilm egyik etalonját készítette el, majd a sikeren felbuzdulva ismét játékfilmmel próbálkozott.
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. A Tvr-hét ajánlja! 2021. ápr 5. 19:34 Jelenet a Jézus Krisztus szupersztár című rockoperából (Fotó: RAS-archív) Se szeri, se száma a Jézus Krisztus életét és korát megidéző filmeknek. Húsvét táján a képernyőn is gyakran felbukkannak. Filmek Archives - hu.Jesus.net. Ennek kapcsán érdemes áttekinteni a róla szóló fontosabb alkotásokat. Nincs még egy ilyen személy a világtörténelemben, aki akkora hatást keltett volna, mint Jézus. Talán ezért is próbálták annyian megfogalmazni a vele kapcsolatos művészi érzéseiket. Ez alól a filmesek sem jelentenek kivételt. Az első ismert Jézus-filmet a tizenkilencedik század végén készítette a francia Lumiére Társaság. A Krisztus szenvedése valójában passiójátékot örökített meg, amely élőképekben mutatta be a kereszt útját. ( A legfrissebb hírek itt) A filmesek gyorsan rájöttek a celluloidpassióban rejlő üzleti lehetőségre. A Biblia hálás témának bizonyult, a siker garantált, és nem volt gond a szerzői joggal sem.
Jelenet a Jézus (1999) című filmből (Fotó: RAS-archív) A mű valójában két gondolat körül forog. Az egyik a sorszerűség, az eleve elrendelés kérdése, az, hogy fölismerjük-e a ránk mért sorsot, szükséges-e vállalni, beteljesíteni azt? A másik pedig Jézus barátjának, Júdás szerepének a megítélése. Az addig árulóként ábrázolt figura először kap emberi vonásokat, először látjuk szerepét más megvilágításban. Hiszen ő csak racionalizálni akarja azt, aminek az elfogadásához hitre van szükség, nem érti a kapcsolódást a misztikum és a valóság között. Önmarcangolása arra készteti az embert, hogy szembenézzen önmagával. Szilágyi G. Gábor Jézus Jézus Krisztus Krisztus Biblia tízparancsolat Királyok királya Cecil B. de Mille A köntös Ben-Hur Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma Jézus Krisztus Szupersztár brian élete Monty Python Luigi Comencini Jean-Luc Godard Üdvözlégy, Mária Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése Mel Gibson Passió Franco Zeffirelli A názáreti Jézus Norman Jewison Andrew Lloyd Webber tim rice Jézus-filmek Krisztus-filmek tvr-hét Szilágyi G. Jézus élete film zeffirelli youtube. Gábor
Gibson férfias alakja, akciófilmes ereje új színt adott a Shakespeare-tragédia hősének, érdekes módon értelmezve újra a tragédiát, és igazolva Zeffirelli választását. Franco Zeffirelli Johan Elbers / Getty Images Hungary Utolsó alkotói korszakában inkább a női sorsok iránt érdeklődött. Jézus Élete Film Zeffirelli – Franco Zeffirelli: A Názáreti Jézus | Magyar Kurír - Katolikus Hírportál. 1996-ban a szokásos érzékenységgel és mesterségbeli tudással filmesítette meg Charlotte Brontë regényét, a Jane Eyre -t, 1999-ben pedig az édesanyja halála után őt nevelő csípős nyelvű angol hölgyeknek állított emléket a Tea Mussolinivel című alkotásban, melyet Zeffirelli Amarcord jának neveztek a kritikusok, gyermekkora Olaszországának nosztalgikus felidézésére utalva ezzel. Utolsó igazi játékfilmjével ( Mindörökké Callas (2002)) a legendás operaénekesnő, Maria Callas emléke előtt adózott, akit kollégájaként és barátjaként is tisztelt. Sokáig szeretett volna filmet készíteni a dívával közösen, de a terv végül nem valósult meg. Szintén nem valósulhatott meg Három barát című filmterve, mely a Napfivér, Holdnővér folytatása lett volna.