Ezért tűnt úgy számomra, hogy a párkapcsolat lehet a valódi megoldás. Végül azonban meg kellett látnom, hogy nem csak én vagyok összetörve, hanem a többi ember is, akiktől a megoldást vártam. Akkor mégis mi értelme az életnek? Hogyan élhetnek egy értelmes életet? Elég sűrűn jártam istentiszteletre már tizenéves korom elejétől. Mégis – bármilyen megdöbbentő – semmilyen kapcsolatom nem volt Istennel és nem léptem valódi kapcsolatba keresztényekkel sem. Nem gondoltam, hogy ez bármi befolyással lehetne az életemre. Ennek ellenére, amikor a kórházból kikerültem és hamarosan egy keresztény ifjúsági alkalmon találtam magam, akkor fény gyúlt a szívemben. Elkezdtem megérteni, hogy valaki úgy szeretett engem, hogy az életét adta azért, hogy felragyogtassa előttem az értelmes élet reményét. Ekkor még nem sok mindent tudtam Jézusról, de tudtam, hogy Ő az az út, akiben soha nem fogok csalódni és ez így is lett. Annyira, de annyira keveset tudtam Istenről, hogy még az utam elején csupán szégyent éreztem magamban és azt, hogy mennyire bűnös vagyok.
1. Bevezető Sokszor halljuk azt a közhelyes kérdést, hogy "Mi az élet értelme? ", vagy "Mi az élet célja? ", vagy hogy "Miért is vagyunk itt, miért születünk? ". A legtöbb esetben megvan a magunk véleménye, hogy milyen célt vagy értelmet keressünk saját életünkben. Jóllehet, spirituális szemszögből csak két általános oka van születésünknek. A következő okok a legalapvetőbb szinten határozzák meg az életünket: A különböző emberekkel fennálló adok-kapok egyenleg ( Karma) elrendezése. Spirituális fejlődés azzal a végcéllal, hogy Istennel egyesüljünk és ezáltal felszabaduljunk az élet és halál körforgásából. 2. Az adok-kapok egyenleg ( Karma) rendezése Életeink során sok adok-kapok egyenleget halmozunk fel, melyek a tetteink és cselekedeteink közvetlen következményei. Az egyenleg lehet pozitív vagy negatív a cselekedeteink pozitív vagy negatív természetétől függően. A jelen korban megközelítőleg életünk 65%-a sorszerű (azaz nincs az irányításunk alatt) és életünk 35%-a pedig a szabad akaratunk által vezérelt.
Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. " (Máté evangéliuma 16, 24-27) Mi értelme az életnek? Jézus azt mondja, hogy akkor van értelme az életünknek, ha elvesztjük azt. Micsoda zavaros kép! Be kell valljam, hogy annak idején én sem értettem meg igazán ezt az igerészt. Úgy értelmeztem, mint egy teljes és végtelenül szomorú önfeladás, önmegtagadás és önsanyargatás. Ebből fakad az a téves keresztény reakció (amivel én is életem), hogy elkezdjük a magunk kezébe venni a megváltásunkat, a helyreállásunkat, a krisztuskövetésünket. Pedig csupán meg kellene hallanunk, amit Jézus mondd, hiszen "mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? " Amikor ezt felismertem, akkor már sokkal jobban fel tudtam fogni, hogy mit is jelent az, hogy igen el kell vesztenem az életemet, de nem a vak ürességért, hanem Jézusért. Jézus pedig valóságosan be akar lépni a te életedbe is. Jézus nem csak szemlélője a történetednek, hanem tevékeny részese annak, hogy azzá válj, akiben gyönyörködik Isten.
Személyes jellegű ajándékkal csakis az tud meglepni minket, aki odafigyel ránk, akit érdekel, hogy mi van velünk. Vagyis, aki szeret bennünket és akit mi is viszont szeretünk. A példákat napestig sorolhatnám. A lényeg ugyanaz marad: szeretni és szeretve lenni, a legfontosabb dolog az egész világon. Nélküle mit sem ér az életünk. Ne feledkezzünk hát meg róla! Nagy a hajtás, tudom, folyton rohannunk kell valahová, de soha nem szabad hagynunk, hogy annyira lefoglaljon minket a sok tennivaló, hogy a szeretetre már nem is jut időnk. Szeressünk és fogadjuk be a szeretetet addig, amíg még megtehetjük!
Örkény István születésének 110. évfordulója alkalmából "Az élet értelme" – Egypercesek 100 percben címmel Mácsai Pál és Lukács Miklós lép fel a Ferencvárosi Művelődési Központban április 02-án – ebből az alkalomból Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett érdemes művészt kérdezi Szerémi Nóra a csütörtöki Reggeli Expressben. Az "Egyperces novellák" című kötet fél évszázada, 1968-ban jelent meg először. Az egyik oldalon a közlés minimuma, a másikon a képzelet maximuma. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideáink groteszk látványa, de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos teljessége. A műfaj ma már fogalom, sok sora szállóige, alakjai, helyzetei beépültek nyelvünkbe, gondolkodásunkba. Az egypercesek különös tulajdonsága, hogy nem évülnek el. Ennek oka nem csak a vonzó forma, az eredeti optika, a tiszta szellem és a fényes humor, hanem első sorban az, hogy szerzőjük meglátta azt, ami bennünk és körülöttünk nem változik.
Valamilyen oknál fogva nincsenek igazi barátai, ezért nincs más választása, mint hogy a párjával töltse minden szabadidejét. Forrás: Getty Images/iStockphoto/Thomas_EyeDesign/Willie B. Thomas Valamiért nincsenek karrier ambíciói sem, ezért több energiája marad arra, hogy téged támogasson. Biztosan megvan az oka annak is, hogy miért nincs hobbija, és így lehetősége van a felszabadult idejét arra "pazarolni", hogy a te ügyes-bajos dolgaidra fókuszáljon. Vagyis aki túlságosan szeret téged, és matricaként tapad hozzád, az valójában a saját életében elmulasztott döntéseket próbálja valamilyen módon kompenzálni. Lehet, hogy rövidtávon jó ötlet párkapcsolatot létesíteni egy ilyen típusú emberrel, de hosszabb távot nézve teljesen ellenkező következtetést vonhatsz le: össze leszel kötve valakivel, akinek nincsenek sem tervei, sem céljai. Ezért azok helyébe te kerülhetsz. Hidd el, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Annak, hogy üres az élete, valamilyen oka van. És ha kiderül ez az ok, annak nem fogsz örülni... Akinek nem szempont, hogy a párja önálló emberként gondolkodjon és küzdjön az álmaiért, annak meleg szívvel ajánlom, hogy az "élet értelme" szerepet válassza magának.
Elképzelhető, hogy valamilyen titkos rokonság van a beteg és az író-orvos világa között? Az előadás alapját képező szövegkönyv e szakmunka mellett Csáth novelláiból, naplóiból, egyéb tanulmányaiból és leveleiből áll össze, és vállaltan fiktív utazást tesz a párhuzamos világokban.
Szerző: Szakácsi Eszter 2012. október 10. Forrás: Bár most épp beköszöntött az igazi ősz, Eszter így emlékszik vissza várandósságnak a legnagyobb hőségben betöltött 35-ik hetére. Fotó: Bácsi Róbert László Hőség és pánik! 5, azaz öt hét a szülésig, és ami a következő két hétben tuti, az egy esküvő, egy lánybúcsú, egy nyelvvizsga, az őssejtszerződés lebonyolítása és egy utolsó nőgyógyászati rendelés, mert mostantól már a kórházba kell majd bejárnom (ezeket a jövő héten elmesélem). Csodálatos. És mindehhez ez a negyven fok, amely még egy gyermektelen szervezetet is kicsinál, nemhogy egy csüngő hasú, kilenc hónapos terhes asszonyt (asszonyt, mert lányságom már csak az idétlen fülbevalóim idézik). Hogy tud fájni ez a 38! Az biztos, hogy hamar hetvenest készít belőlem, mert alig élek! Délutánonként, amikor a nap a legerősebben tűz be a lakásunkba, a fulladás határán állok. A gyerek lábai alapból is a gyomromban kavarognak, de hogy még az a kis levegő sem jut belém, ami mehetne... Horváth eszter naplója 16. több mint kimerítő.