Közeleg az újabb koronavírus-hullám? Ledöbbentünk! Ez történik a testeddel, ha mágneses karkötőt viselsz Kiskegyed - AKCIÓK Házi süti gyűjteménnyel jelent meg a Kiskegyed Konyhája különszáma (X) Megjelent a Kiskegyed Konyhája júliusi száma (X) Mentes receptekkel jelent meg a Kiskegyed Konyhája különszám (X) FRISS HÍREK 12:36 11:52 11:43 11:36 11:32
Fájl Fájltörténet Fájlhasználat Globális fájlhasználat Metaadatok Eredeti fájl (822 × 1 334 képpont, fájlméret: 151 KB, MIME-típus: image/jpeg) Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől. Szélesség 207px Magasság 130px
Dalton az '50-es években még viszonylag jó névnek számított, amit a gyönyörű kilátású villája is igazol, de mostanra javarészt sorozatok gonosztevő szerepe jut neki. Friss szomszédja nem más, mint Roman Polanski és annak képrázatos szépségű felesége, Sharon Tate ( Margot Robbie), akikben Rick akár még egy előrelépés lehetőségét is meglátja, leginkább csak álmodozás szintjén. A film atmoszférája lenyűgöző, még úgy is, ha valaki nem annyira van oda ezért a korszakért. Ami igazán leveszi a nézőt a lábáról, az viszont két név: DiCaprio és Pitt. Egymást felülmúlva nyújtanak akkora alakítást, hogy szinte minden más a háttérbe szorul. Igaz, egy kicsit most tényleg minden a háttérben marad Tarantinónál. Nem igazán lehet érezni azt az átütő erőt, ami a korábbi filmjeit jellemzi. És mégis, ezzel együtt jó film a Volt egyszer egy Hollywood. Brutális, véres jelenetekből most meglepően keveset kapunk, de persze nem Tarantinóról beszélnénk, ha némi agyvelőt azért ne mutatna meg jó közelről. De e mellett sem igazán erőszakos a film, hiszen itt teljesen máson van a hangsúly.
A feszültség viszont még így is tapintható, a két ász pedig minden pillanatát tovább emeli az alkotásnak. Ha nem is ez lesz Tarantino élete fő műve, jó szívvel fogunk visszaemlékezni erre az alternatív filmes töriórára, amit senki más nem tudott volna ilyen módon tálalni. Volt egyszer egy Hollywood (kritika) A film atmoszférája lenyűgöző, még úgy is, ha valaki nem annyira van oda ezért a korszakért. 2019-08-15 Olvasói értékelés: ( 1 Szavazás) 88%
Filmünnep. Én legalábbis minden alkalommal ezt érzem, valahányszor egy újabb Tarantino-mozi részesei lehetünk, a Volt egyszer egy… Hollywood pedig témájából fakadóan csak rátett még egy lapáttal erre a benyomásra. Nem titok, hisz a legendás író-rendező megannyi korábbi alkotásában visszaköszön a spagettiwesternek iránt érzett szeretete, a kilencedik filmjében pedig kiemelt szerepet kap ez a miliő - mindezt egy olyan kocsikázás formájában kapjuk meg, ami túlzás nélkül visszarepít minket a hatvanas évek hollywoodi mindennapjaiba. Ahogy magában a filmiparban, úgy az Álomgyárban is erőre kap olykor a változás szele, ami közvetlenül érinti Rick Daltont (Leonardo DiCaprio) is, aki az ötvenes évek táján, ha nem is hollywoodi szupersztárnak, de mindenképp egy jól menő névnek minősült. Főhősünk karrierje azóta fokozatosan hanyatlik, a hatvanas évek végére pedig már nem is jut több neki, mint néhány epizódszerep különböző sorozatok ügyeletes rosszfiújaként. Ezt a szakmai, a férfi számára pedig egyúttal lelki válságot hűséges dublőrjével és barátjával, a titokzatos múltú Cliff Booth-szal (Brad Pitt) igyekszik átvészelni - utóbbi alig-alig kap már kaszkadőrmelót, inkább már Dalton állandó mindeneseként keresi meg a kenyérrevalót.