In: Origo, 2009. március 7. Színházi adattár.
TI: Amikor befejeztem a főiskolát, rájöttem, hogy a legnehezebb színészi feladatok egyike kimenni a színpadra, megállni és elmondani három mondatot anélkül, hogy közben teszem azt kiöntenék egy pohár vizet, vagy hogy valami hókuszpókuszt csinálnék. Ahhoz, hogy ezt az "eszköztelenséget" használni tudjam, kellettek azok az évek, amelyek alatt az ember tapasztalatokat gyűjtött, megismerte a saját határait, megtanulta használni a tehetségét, jó időben mozgósítani az erőit. Ma már nem vagyok kiszolgáltatva annyira magamnak - amit tudok, azokat az igazságokat, amelyeket a rendezőkkel közösen kikutatok, meg is tudom mutatni. Szabó Ildikó (színművész) – Wikipédia. Persze, ez nem rögtön és nem mindig sikerül, de a filmezésben pont az a legizgalmasabb, hogy amikor a "tessék" szó elhangzik, képes vagyok-e megcsinálni azt, amit akarok. MN: Az Ég veled! -ben és a Rokonok ban is ilyesmire törekedett? TI: Igen, bár a szituációk olyanok voltak, hogy nem is nagyon lett volna másra lehetőségem. Az Ég veled! -ben van egy fogda, benne egy asztal és két szék, az egyiken ül a László Zsolt alakította, ítéletre váró gyilkos férfi, a másikon az általam játszott kriminálpszichológus nő.
Anton Pavlovics Csehov: Sirály avagy 80 kiló szerelem - Arkagyina, színésznő Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör - Gruse Rejtő Jenő — Kárpáti Péter: Az öldöklő tejcsarnok - Nany, Maud, Pepita Ofélia Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek - Sen Te Barta Lajos: Szerelem - Nelli, leányuk Carlo Goldoni: Virgonc hölgyek - Mariuccia, Costanza szobalánya Füst Milán: A feleségem története - Lizzy Kárpáti Péter: Nick Carter - Éva - Ms. Zanoni
Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam. Iszonyú terhe omlik alá a levegőn, hangokat ad egy torony teste. Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Kimeredek a földből. 3 Látja Isten, hogy állok a napon. Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok. No tags for this post.
1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok. Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Pilinszky jános apokrif elemzés. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van. 2 Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserü léptekért.
A vers megértéséhez is közelebb jutunk tehát, ha túl a filozófián azt keressük: mi az a művelődéstörténeti fészek, amelyben formálódott? LL: – Azt hiszem, leginkább a biblia: a vers egészét és részleteit rejtett és látható huzalok kötik össze a bibliabeli világvége-leírásokkal, a katasztrófa-próféciákkal, különösen a Jelenések könyvé vel. Nem is annyira vagy nemcsak tartalmi motívumokra gondolok, inkább a látásmódra, a megformálásra, a hangra. De álljunk meg itt egy pillanatra. Vajon mennyire hat ez a vers manapság, amikor az ifjabb versolvasó nemzedékek nemigen tudják, mi is a biblia, szent könyvként csakúgy hiányzik az életükből, mint irodalmi kultúrtörténeti remekműként? Nem szikkad-e ki emiatt sokminden a versből? Én azt hiszem, hogy nem, mert ha bizonyos asszociációs sorok nem futnak is át a fiatal olvasó tudatán, a vers önerejéből is fel tudja idézni azt a bizonyos fészket még annak is, aki sose járt benne. Pilinszky jános apokrif műfaja. […] A beszélgetés teljes egészében itt olvasható.