Mit tanít valójában a biblio droit Completa Amikor belehalunk egy fölismerés, egy igazság, egy öröm, egy bánat átélésébe. Ilyenkor megfeledkezünk önmagunkról, és megsokszorozva visszakapjuk magunkat. Kányádi Sándor kétsorosa szerint: " A szó teremtette meg a világot, s ha elhallgat, beomlik a világ. " Beomlott a világ. Rácz Sándor meghalt. Tegnap még hallottuk a hangját, most csend van. Tegnap még láttuk az arcát, most egymás arcát fürkésszük, most emlékek után kutatunk szívünkben. Elment, ám felejthetetlen! A bölcsektől azt tanultam, hogy élni úgy kell, mintha minden cselekedetünk az utolsó lenne az életben. Végzetesen kell élni, mert minden pillanat az utolsó is. Figyelmesen kell élni, figyelni a világra, önmagunkra, az emberek szándékaira és a Mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás! Többet Isten sem kíván tőlünk. A középkori emberektől azt tanultam, hogy az ember minden napja születésnap (dies natalis), de a halála napja (dies mortis) is születésnap, égi születésnap.
Az Úr Jézus Krisztus után Pál apostol is az alázat követendő mintáját tárta elénk. Nagy ismerete — és még nagyobb ajándékai — ellenére is úgy tekintett önmagára, mint az "apostolok között" a legkisebbre, és mint a bűnösök között a legelsőre (1. Timótheushoz 1:15; 1. Korinthusbeliekhez 15:9). Az igazán alázatos ember, Pálhoz hasonlóan, nem saját önigazultságában keresi önnön múló dicsőségét, hanem Jézus Krisztus keresztjében találja meg Isten örök dicsőséget (Filippibeliekehez 3:3-9). English Vissza a magyar oldalra Mit tanít a Biblia az alázatról?
Mi Az Angyalok Feladata? Azt nem tudjuk, vajon minden angyal ugyanazt a feladatot végzi-e, vagy néhányan specializálódtak bizonyos területekre. A Biblia beszél az angyalok különbözõ fajtáiról, mint a Kerúbok (Ezékiel 1) és Szeráfok (Ézsaiás 6). Két angyalról név szerint is tudunk: Mihályról (vagy Mikál) (Dán 10, 13 • Júd 9) és Gábrielrõl (Dán 9, 21 • Lk 1, 19;26). A Szentírásban legyakrabban elõforduló névtelen angyalok azonban különbözõ feladatokat látnak el - mind Istent szolgálva. Imádat és dícséret - ez a mennyben végzett legfõbb foglalatosság (Ézs 6, 1-3 • Jel 4-5). Kinyilatkoztatás - hírvivõként szolgálnak, hogy átadják Isten üzenetét az embereknek. Õk segítettek közvetíteni Mózesnek a törvényt (ApCsel 7, 52-53) és az üzenetek nagy részét is õk vitték Dániel és a Jelenések könyvében. Vezetés - az angyalok adtak utasításokat Józsefnek Jézus születésérõl (Mt1-2), az asszonyoknak a sírnál, Fülöpnek (ApCsel 8, 26) és Kornéliusznak (ApCsel 10, 1-8). Ellátás - Isten angyalokat használt arra, hogy élelmet adjon Hágárnak (1Móz 21, 17-20), Illésnek (1Királyok 19, 6) és Krisztusnak, megkísértése után (Mt 4, 11).
A Jézusban elrejtett életünket — hit által — az Ő testének tagjaként élhetjük. Csak Isten Fiától kaphatunk ekkora ajándékot, Aki túláradó szeretetében Önmagát adta értünk (Galátziabeliekhez 2:20). Ő az igazi alázat örök példája. A Szentírásban elénk tárt alázat, azonban nem csak ahhoz szükséges, hogy egyáltalán elfogadhassuk Isten kegyelmi ajándékát, és beléphessük az Ő örök nyugodalmába, hanem ahhoz is elengedhetetlen, hogy nagyok lehessünk az Ő mennyei királyságában (Máté 20:26-27). Ebben is Jézus Krisztus a követendő példánk. Ő sem azért jött, hogy Őt szolgálják, hanem hogy Ő szolgáljon másokat, így nekünk is arra kell kötelezzük magunkat, hogy mások érdekeit a saját érdekeink (f)elé sorolva felebarátainkért éljünk (Filippibeliekhez 2:3). Ez a szellemiség élből kizár minden önző szándékot és felfuvalkodást, mint ahogyan a versengés és a viszálykodás mindazon megnyilvánulásait, melyek részben önigazultságból-, részben pedig önvédelemből fakadnak. Jézus Krisztus cseppet sem szégyenkezett amiatt, hogy szolgai formát felvéve (János 13:1-16), magát megüresítve, alázatosságban járt, míg a kereszthalál fényes győzelmében örökre megdicsőült (Filippibeliekhez 2:8).
A szívből való alázatosság tehát a keresztény hívő egyik fő ismérve, a keresztény élet előfeltétele, kell legyen. Mikor Jézus Krisztus elé járulunk, akkor azt mindig teljes alázatban kell tegyük. Fel kell ismerjük, hogy nem vagyunk különbek az Ékesnek nevezett kapunál ülő sánta embernél, aki csak kéregetésből és koldulásból volt képes megérni a következő napot. Hozzá hasonlóan nekünk sincs semmink, amit Isten elé tudnánk vinni, amit fel tudnánk Neki ajánlani. Belátjuk azt is, hogy Isten előtt egyetlen érdemünk sincs, hogy teljességgel képtelenek vagyunk önmagunkat megváltani. Jobb híján tehát bűneinket és az Ő kegyelméért való kiáltásunkat visszük az Úr elé. Ekkor Isten nagy irgalmában és kegyelmében részesít minket, amit alázatos köszönettel el is fogadunk. Innentől fogva egyre inkább képesek leszünk az Ő követésének-, és mások szolgálatának szentelni életünket. Meghalunk "önös lényünknek", hogy Jézus Krisztusban új teremtményként folytathassuk életünket (2. Korinthusbeliekhez 5:17). Sose felejtsük hát, hogy Ő a mit sem érő életünket a saját végtelen értékére váltotta, hogy bűneink minden tartozásáért a saját igazságosságával fizetett.
2018/81 június 8. 2018/80 június 7. 2018/79 június 5. 2018/78 június 4. 2018/77 június 1. 2018/76 május 31. 2018/75 május 30. 2018/74 május 29. 9240. - Ft 2018/73 május 25. 2018/72 május 24. 2018/71 május 22. 2018/70 2018/69 május 18. 2018/68 május 17. 2018/67 2018/66 május 14. 2018/65 május 11. 2018/64 május 10. 2018/63 május 9. 2018/62 május 8. 2018/61 május 7. 2018/60 május 4. 2018/59 április 27. 2018/58 április 25. 2018/57 április 24. 2018/56 április 21. 2018/55 április 20. 2018/54 április 17. 2018/53 április 16. 2018/52 április 9. 7665. - Ft 2018/51 április 6. 2018/50 április 5. 2018/49 április 4. 2018/48 április 3. 2018/47 március 29. 2018/46 2018/45 március 28. 2018/44 március 27. 2018/43 március 26. 2018/42 március 23. 2018/41 március 20. 2018/40 2018/39 március 19. 2018/38 2018/37 március 14. 2018/36 március 13. Magyar Közlöny Online. 2018/35 március 12. 2018/34 március 9. 2018/33 március 8. 2018/32 március 7. 2018/31 március 5. 2018/30 március 2. 2018/29 március 1. 2018/28 február 28. 2018/27 2018/26 február 26.
Kiemelt kép: MTI / Mohai Balázs