Helyszínkereső pályázati felhívást hirdetünk, melyre jelentkezni 2020. február 28-ig van lehetőséged! "Költözz vidékre és kezdj új életet! " Erről szól a fesztiválunk. A Gyüttment Fesztivál a természetes, szelíd, együttműködő vidéki életet és értékrendet választó emberek éves nagy találkozója. Tudásmegosztás és tapasztalatcsere, fesztivál környezetben, fesztivál hangulatban, hulladéktól mentesen! Az öko-tudatos létezés képviselői, úttörői, bozótharcosai gyűlnek össze, négy napra, előadók, tanítók, mesterek és résztvevők egymást segítve, okítva, bátorítva összekapaszkodnak, erőt merítenek, inspirálnak közösségként közös térbe gyűlnek. Hol volt eddig a Gyüttment Fesztivál? 2015-ben és 2016-ban a nógrádi Csobánkapuszta lenyűgöző dombjain, 2017-ben az Oszkói szőlőhegyen, Vas megyében, 2018-ban a Zebegényi erdei táborban, a Dunakanyarban, 2019-ben a Szekszárdhoz közeli Sötétvölgyben. Hogy 2020-ban hol leszünk? Ez itt a kérdés! Kik vagyunk mi? A Mindenegyüttmegy Egyesület a gyüttmentek erősítésén, közösséggé szervezésén munkálkodik.
Erősítjük a helyi gazdaságot! Az alapanyagokat helyi, környékbeli termelőktől szerezzük be, a régió kézműveseit, termelőit vonultatjuk fel a piactéren. A Fesztivál előtt és alatt több ezer ember látogat a térségbe, támogatva ezzel a környékbeli ökoturizmust és a helyi gazdaságot. Tudást és inspirációt adunk, kapunk! Olyan szakmai programokat szervezünk, amelyek egyrészt a térségben felgyűlt tudást, tapasztalatot mutatják meg a világnak, másrészt az adott közösséget segítik. Építőtáborokat szervezünk, kalákában dolgozunk, gazdaságot fejlesztünk, közösségfejlesztő műhelyeket tartunk. Világgá kürtölünk! Ország-világ megismeri az adott környéket, helykeresők találhatnak új otthonra, felkerülsz a Gyüttment-térképre! Kapcsolódunk! A Fesztivál híre összehozza a környéken élő értéktársakat, új barátságok, ismeretségek, kapcsolatok jönnek létre – erősödik a helyi közösség, a közös munka összekovácsol, új lendületet ad az helyieknek, a közösségnek, összehozza az "őslakosokat" a gyüttmentekkel. Te adod a Gyüttment Fesztivál "ízét"!
A falusi társadalomba nem volt könnyű a beilleszkedés: a máshonnan betelepülőket akár életük végéig is gyüttmentként tartották számon. (Ráadásul a múltidő nem is indokolt, a gyüttmenteket ma is számontartják. ) Mára a gyüttment kifejezés más értelmet is nyert: így hívják magukat azok, akik az ökotudatos életmódot választva vidékre költöznek. Ötödik éve fesztivál keretében találkoznak, hogy megélhessék összetartozásukat, és tanuljanak egymástól. Azok, akik már így élnek, és azok, akik még csak tervezik, hogy így szeretnének élni. A Gyüttment Fesztivált idén augusztus 22 – 25. között tartják Szekszárd, Sötétvölgyben. A gyüttment értékrend a fesztiválban is tükröződik: a szelíd fesztivál lényegében minden szempontból ökotudatos fesztivált jelent, vagyis felelősségteljes gazdasági, utazási és szórakozási szemléletet. A rendezvény igyekszik beágyazódni a helyi környezetbe: a fesztiválozókkal megismertetik a helyi kultúrát, a helyi lakosokat pedig egyrészt bevonják a fesztivál munkálataiba, másrészt kedvezményes belépőjeggyel ösztönzik részvételüket.
A táj, a vendégszeretet, a programok – mind sajátos képet ad arról, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, ki a Házigazdánk! Ettől lesz a vándorfesztiválként hazánkat járó Gyüttment Fesztivál minden évben kicsit olyan, amilyen a Házigazdája. Milyen helyszínt keresünk a Gyüttment Fesztiválnak? Ezek fontos technikai paraméterek, amelyek alapján mérlegelni fogjuk azt, hogy adott területen megrendezhető-e a fesztivál vagy sem, ezért kérjük, ezekről minél pontosabb információt adj a jelentkezési lapodon! Természetes környezet, varázslatos táj: erdővel, virágos réttel, változatos élővilággal, akár forrással, tóval, patakkal, folyóval. Fontos, hogy legyenek bőven árnyékos helyek, árnyat adó öreg fák, ligetes erdő és cserjés részek. Csend: legyünk távol az ipari tevékenységek, a települések, a forgalmas útvonalak zajától. Megközelíthetőség: előnyt jelent, ha gépjárművel illetve tömegközlekedéssel is könnyen, gyorsan, hatékonyan, kényelmesen elérhető, megközelíthető. Épületek: előnyt jelentenek a Fesztivál kiszolgáló egységeinek (iroda, raktár, konyha) valamint programhelyszínek (pl.
A három fenyőfa angol népmese Ez tette gyönyörűvé az első fát. Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia. - Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz. - Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte. - Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának. Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához. - Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte. - Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik. A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon.
A három fenyőfa Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony. – Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. – sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett. – Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! – sóhajtott a Legnagyobb fenyő. – Bárcsak engem vinne! – mondta a Kisebbik fenyő. – Bárcsak engem választana! – kívánta a Harmadik Fácska. Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni. – Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? – szólította meg félénken a kismadár a fát. – Nem lehet! – mondta a Legnagyobb fenyő – Nem vihetek madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök. – Pedig úgy fázom – panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz. - Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte. - Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának. Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához. - Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte. - Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik. A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket.
– Télapó vagyok – mondta – karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára… – Vigyél engem! – kiáltotta a Legnagyobb fenyő. – Engem vigyél! – ágaskodott a Kisebbik fenyő. A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt. – Te nem szeretnél eljönni? – kérdezte tőle a Télapó. – Dehogynem! Nagyon szeretnék – felelte a Harmadik Fácska – De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt. – Kicsike fa – mondta a Télapó – te vagy a legszebb és legkedvesebb fácska a világon! Téged viszlek magammal. Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kis madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon… Legyen szeretetben gazdag, boldog, békés karácsonyotok, és sikerekben, nevetésben gazdag új esztendőtök! Nyitókép: Pexels/Brett Syless
– Télapó vagyok- mondta – Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára… – Vigyél engem! – kiáltotta a Legnagyobb fenyő. – Engem vígy! – ágaskodott a Kisebbik fenyő. A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt. – Te nem szeretnél eljönni? – kérdezte tőle a Télapó. – Dehogynem! Nagyon szeretnék – felelte a Harmadik Fácska – De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt. – Kicsike fa – mondta a Télapó – te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal. Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon…
Valahol a Libanon hegység nagy fenyőrengetegében élt egy fenyőmama és három kicsiny fenyőgyermek. Boldogan és gondtalanul éltek együtt, élvezték a tiszta levegőt, a szabadságot. Egy napon a fenyőmama megkérdezte mindhárom csemetéjét, hogy mi szeretne lenni majd, ha felnő. - Semmi más nem szeretnék lenni, csak egy kis bölcső, mely kisgyermekeket ringat. Ha bölcsőt készítenének belőlem, akkor én nagyon boldog lennék! - Én arra vágyom, hogy egy nagy hajót építsenek belőlem, és sok tengeren utazhassak. Talán még arany, vagy ezüst rakományt is vihetek magammal! - Én nem szeretnék semmi más lenni, mint ami vagyok. Nem akarom, hogy kivágjanak! Telt, múlt az idő, a kis fák megnőttek, mindegyikből sudár termetű szép szál fenyő lett. Történt egyszer, hogy favágók járták az erdőt. Nézegették, méregették, vizsgálták a fákat. Bizonyára olyat kerestek, mely a legalkalmasabb lesz nekik. Megálltak az első fenyő mellett. A fa arra gondolt: - Vajon most jöttek értem? A favágók megszemlélték, elővették a fejszéiket, és hatalmas csapásokkal kivágták.
Valahol a Libanon hegység nagy fenyőrengetegében élt egy fenyőmama és három kicsiny fenyőgyermek. Boldogan és gondtalanul éltek együtt, élvezték a tiszta levegőt, a szabadságot. Egy napon a fenyőmama megkérdezte mindhárom csemetéjét, hogy mi szeretne lenni majd, ha felnő. 1. Semmi más nem szeretnék lenni, csak egy kis bölcső, mely kisgyermekeket ringat. Ha bölcsőt készítenének belőlem, akkor én nagyon boldog lennék! 2. Én arra vágyom, hogy egy nagy hajót építsenek belőlem, és sok tengeren utazhassak. Talán még arany, vagy ezüst rakományt is vihetek magammal! 3. Én nem szeretnék semmi más lenni, mint ami vagyok. Nem akarom, hogy kivágjanak! Telt, múlt az idő, a kis fák megnőttek, mindegyikből sudár termetű szép szál fenyő lett. Történt egyszer, hogy favágók járták az erdőt. Nézegették, méregették, vizsgálták a fákat. Bizonyára olyat kerestek, mely a legalkalmasabb lesz nekik. Megálltak az első fenyő mellett. A fa arra gondolt: Vajon most jöttek értem? A favágók megszemlélték, elővették a fejszéiket, és hatalmas csapásokkal kivágták.