Juhász Gyula: Trianon /Részlet/ "Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet. " Június 4-e ezeréves történelmünk legfájóbb, legnehezebben megemészthető napja, 1920-ban ezen a napon vált véglegessé, hogy elcsatolják területünk és lakosságunk ⅔-át, valamint idegen fennhatóság alá kerül legszerényebb számítások szerint is 3 és félmillió magyar, ami fele a trianoni határon belül maradt magyar népességnek. Magyar az akinek fáj trianon 3. Nincs még egy ország, amelyet ekkora tragédia ért, hiszen egy 283. 000 km2-es közép-európai nagy államból egy életképtelen, lakosságától, energiaforrásaitól, bányakincseitől, fájától, hegyeitől, épített környezetétől, egyetemeitől megfosztott, 93. 000 km2-es, kis államot hozott létre a nagyhatalmi akarat. Az egységes, Kárpátok rajzolta földrajzi és történelmi határunkat megszűntették, az a harmónia, amit a medence jelentett, éppen százegy éve megszűnt. Annyi engedtessék meg, hogy legalább fájjon, tán Illyés Gyulától származik az a híres mondat: magyar az, akinek fáj Trianon.
Hány ilyen történetünk van még? Mennyi szenvedés? És mennyi értetlenségünk mások szenvedése iránt? – írja. Jogos kérdések. Válasz is van rájuk. Az a hit éppen azért nem tűnik elveszni, mert lassan megértjük, hogy a szenvedéseink iránt mások tökéletesen érzéketlenek. A magyarságnak nincs nemzetközi hálózata, amely szükség esetén megmozgatja a megfelelő szálat, nincs Gál J. Magyar az akinek fáj trianon film. Zoltánja, aki besegít, ha vissza kell lapátolni a szart a lóba, és nincs Indexe sem, amely rajongással óvja kívülről. A magyarság csak önmagára számíthat. Ha ezt észben tartjuk, akkor lesz jobb a következő száz évünk. A jó politikusok értik ezt. Karácsony Gergely nem. A baloldal kizárta magát, és most felháborodva dörömböl A többi pedig már aktuálpolitika, amikor azon panaszkodik Karácsony, hogy akik harminc évvel ezelőtt a trianoni megemlékezéskor még kivonultak a parlamentből, azok ma fennhéjázó magyarkodással vitatják el mások jogát a Trianon-emlékezethez […] Elképzelem, ahogy Bauer Tamás, Szabó Tímea vagy Jakab Péter őszintén szeretne megemlékezni Trianonról, de a piszok kormány nem hagyja.
Azt nem értik, a nemzeti gyásznak miért kell kirekesztőnek lennie ilyen emléktáblákkal: Nem akarunk moralizálni és igazságot osztani, még csak véleményezni sem. Arra viszont kíváncsiak voltunk, honnét származik az idézet, ami most reneszánszát éli, és amivel nyilván akaratlanul, de meg tudjuk bántani egymást. Illyés vagy Karinthy? Az első lépés tizedmásodpercek alatt hozott eredményt, a Google számtalan találattal adja meg Illyés Gyulát e szavak szerzőjének. A baj csak az, hogy sehol nem találni: hol és mikor mondta, illetve írta le, hogy az a magyar, akinek fáj Trianon. A "második kör" Karinthy Frigyeshez vezetett, állítólag ő fogalmazott így Levél kisfiamnak-Trianon emléknapjára című írásában. Történész: Az a magyar, akinek fáj Trianon - PestiSrácok. De nem. Csodálatos mű, érdemes elolvasni, de a keresett mondatot nem tartalmazza. A mondás úgy tartja: ha már ketten azt mondják részeg vagy, menj és feküdj le. Annyi helyen kötik tételmondatunkat Illyés Gyulához, hogy elbizonytalanodtunk, ezért az Illyés hagyatékát és munkásságát egyik legjobban ismerő irodalomtörténészhez fordultunk.
Ebből volt most náluk tizenötezer egy dobozban, amit át akartak adni Orbán Viktornak. De hozzátették, ha Orbán nem veszi át, akkor Varga Mihály pénzügyminiszter, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vagy Pintér Sándor belügyminiszter is átveheti azt. Ezzel együtt emlékiratot is csináltak Trianonról, "Ami egyszer jogtalan, az mindig jogtalan" címmel, amit szintén átadnának a kormánynak. "Őrizzük a reményt, hogy ma valaki kijön a Parlamentből, és átveszi az emlékiratot", mondta a világszövetség elnöke. Gyertek ki! - hangzott el párszor nagyjából egy tucatnyi embertől, de nem jött ki senki a Parlamentből. "Úgy tűnik, hogy nincsenek itt. Drámai" - összegezte Patrubány. A két és fél órás megmozdulás végén a szervezők is belátták, hogy nem voltak sokan, de hozzátették, ennek ellenére is"ez volt az ország legnagyobb rendezvénye a mai napon". Bűnös Európa. Mottó: ”Magyar az, akinek fáj Trianon”. (Borítókép: Bődey János / Index)
A külhoni magyarokról a következő vélekedések uralkodóak: A határon túli magyarság létszámával kapcsolatban is megkérdezték a kutatásban részt vevőket: tudják-e, körülbelül mennyi magyar él a négy számba vett területen. E kérdés esetében bizonyos keretek között tartották helyesnek a válaszokat a felmérés készítői. Kárpátalja esetében az 1-200 ezres, Vajdaság esetében a 2-300 ezres, Felvidék esetében a 4-500 ezres, Erdély esetében pedig az 1-1, 3 milliós válaszokat fogadták el. Magyar az akinek fáj trianonpalace. Akármelyik térségről volt is szó, minden második ember nem tudott válaszolni, még tippelésre sem vállalkozott. A legnagyobb arányban a kárpátaljai és a vajdasági magyarok lélekszámát mondták meg helyesen (előbbi esetben 26, utóbbiban 24 százaléknyian). A felvidéki magyarok számát 16, az erdélyiek számát mindössze 8 százaléknyian becsülték meg hozzávetőlegesen jól. Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A temetővé alakított kolostorban temették el a kivégzetteket és a hóhérokat is. Alekszandr Szolzsenyicin, a Gulag szigetcsoport című regény szerzője a Gulag egyik fő szervezőjének szomszédságában nyugszik a moszkvai Donszkoj kolostor temetőjében. A műemlék kolostorról szóló ismertetők számos kiváló személyiséget sorolnak, akiket az itteni temetőben helyeztek végső nyugalomra, de egyikben sem szerepel Nyikolaj Jezsov, a Szovjetunió 1936-38 közötti népbiztosa, a Gulag egyik fő szervezője, és arról sem szólnak, hogy közel húsz éven át éppen itt temettek el sokakat a repressziók áldozatai közül. A múlt század elején a kolostor ősi falától délre építeni kezdtek egy további templomot, hogy arrafelé bővítsék a temetőt, de közbejött az 1917-es forradalom. Alig tíz évvel később a befejezetlen templomot átalakították Oroszország első krematóriumává, s többek között a terror áldozatainak, "a nép ellenségeinek" elhamvasztására hasznosították. Kuruc.info - Kötelező olvasmány lett az orosz iskolákban Szolzsenyicin kommunistaellenes műve. 1930-tól kezdve ide szállították a Lubjanka és több más moszkvai és környékbeli börtön pincéiben kivégzetteket az éj leple alatt.
A Gulag a szovjetunióbeli munkatáborok szinonimájává vált. Szolzsenyicint 1945-ben ítélték nyolc évi kényszermunkára. Moszkvában még ma is sokan meg tudják mutatni azt a házat, amelyben a lakásokat fogolyként az író parkettázta. Szolzsenyicin 1953-ban szabadult, s a nemzetközi elismerést az 1962-ben megjelent Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény hozta meg számára. Számos regényt, történelmi tanulmányt, publicisztikát írt. Az irodalmi Nobel-díjat 1970-ben nyerte el, majd 1974-ben elüldözték a Szovjetunióból, állampolgárságától megfosztották. Előbb Európában, majd az Egyesült Államokban élt. A gorbacsovi peresztrojka idején megváltozott a politika viszonya az íróhoz, számos addig meg nem jelent művét kiadták. A kilencvenes évek elején visszaadták állampolgárságát, s 1994-ben hazatért. Tavaly augusztus 4-én hunyt el. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.