Raoul Wallenberg, ember az embertelenségben Raoul Wallenberg, egy svéd kereskedőcsalád sarja, Magyarország német megszállása után, 1944 júliusában, négy hónappal a német csapatok bevonulása után érkezett a magyar fővárosba, éppen abban az időszakban, amikor Horthy Miklós kormányzó – jelentős külföldi és egyházi nyomásra – leállíttatta a zsidók deportálását. Ez az átmenetileg javuló légkör kedvezett az embermentő akcióknak, amelyekbe a svéd diplomata is haladéktalanul bekapcsolódott. Már augusztusban 4500 védőútlevelet állított ki, amelyeket "családi okmányként" fogadtatott el a magyar hatóságokkal, így minden egyes kibocsátott irat több ember életét menthette meg. Kezdetektől hatékonyan együttműködött a Vöröskereszttel, a semleges országok diplomatáival és a magyar segítőkkel. Bár hazánkban a sikertelen kiugrási kísérletet követő nyilas puccsal a helyzet drámai fordulatot vett, az embermentők – és köztük az egyre fontosabb szerepet játszó Raoul Wallenberg – nem adták fel: sokszor életük kockáztatásával mentették tovább az állandó fenyegetettségben élő tízezreket.
Tartalomjegyzék erről az oldalról: Ember az embertelenségben Visszaugrás a navigációra Az oldal cikkei bevezetőkkel: "Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni. " John Powell Mert, ha nem e szerint élek, sosem leszek teljessé, a lelkemben mindig marad egy betöltetlen űr. Amikor a célomhoz eszközt látok embertársaimban, annak vége csömör és mélységes magány. Egyedül viszem a hazugságomat tovább. Amikor a bolygónk felé nincsen tisztelet és alázat, a bolygónk darabokra hullik, hisz csak egy eszközzé válik az ember kezében, hogy az ember feneketlen vágyát csillapíthassa. És ez minden élet kihívása. Embernek maradni az embertelenségben. Visszaugrás a navigációhoz
Ember az embertelenségben című táncjátékát mutatta be tegnap Cegléden a Bekecs Néptáncegyüttes. Legújabb turnéjuk első állomásaként léptek fel városunkban. Az erdélyi, nyárádszeredai társulat ezt az előadást még a trianoni békediktátum 100. évfordulójára állította színpadra. Azóta több mint százszor mutatták már be a magyarság elmúlt 100 évének tragédiáit bemutató darabot.
Előadásukkal azok előtt szeretnének tisztelegni, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, kitartásból, hitből. Az együttes táncosai: Adorjáni Orsolya, Bende Szende, Biró Ervin, Chiricuta-Péterfi Adrien, Dobai Katalin, Forai Tünde, Fülöp Eszter, Gagyi Lóránt, Kinda Boglárka, Magyari Emőke, Nagy-Keresztesi Tamás, Nagy-Keresztesi Zsuzsa, Puskás Árpád Attila, Ritziu Ilka Krisztina, Siklodi Csaba, Stefán Bencze, Szász Lóránd Énekes: Etel-Samu Imola Tánckarvezető: Mészáros Zoltán Igazgató: Benő Barna Zsolt Az Ember az embertelenségben címet viselő táncelőadás olyan képeket rajzol a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem akarnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, céljuk a történelem kiszolgáltatottságában élő ember felé közelítés.
hír, történelem, Trianon, Újkor, XX. század A Déri Múzeum Történeti Tárában található a debreceni múzeumügy leglelkesebb alakjához, Zoltai Lajoshoz írt levelek közel 1500 kézirat-oldalnyi anyaga, melynek feldolgozása jelenleg is zajlik. Ez a levelezés az 1800-as évek végétől Zoltai haláláig, 1939 augusztusáig tartalmaznak rendkívül értékes és érdekes tudományos és egyéb adatokat. Zoltai a kor kiváló tudósaival, levéltárosaival, könyvtárosaival, múzeumi kollégákkal, írókkal, költőkkel, professzorokkal, egyetemi tanárokkal állt levelezésben. Csak néhány név: Alföldi András, Bátky Zsigmond, Czakó Elemér, Déri Frigyes, Fejérpataky László, Győrffy István, Herman Ottó, Imaoka Dzsúicsiró, Arvi Jarventaus, Krúdy Gyula, Lyka Károly, Móra Ferenc, Nyilas-Kolb Jenő, Oláh Gábor, Palotay Gertrúd, Roska Márton, Seemayer Vilibald, Szabó Lőrinc, Takáts Sándor, Varjú Elemér, Zsindelyné Tüdős Klára. Közel háromszáz személytől, cégtől, intézménytől kapott levelei alkotják a sok mappát megtöltő tárgyegyüttest.
Értékelés: 3 szavazatból A II. Világháborút lezáró győzelem napja, csak a győzteseknek hozta meg a nyugalmat. Még tízmilliók számára folytatódott a rettegés, a törvényen kívüliség állapota. Sokan voltak, akikre jogos felelősségre vonás várt, de a túlnyomó többséget csupán kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki, elsősorban azért, hogy a vagyonukat megszerezzék. 1948 végén két vasúti szerelvény indult el a felvidéki Udvard vasútállomásáról. Az egyik a Tolna megyei Bonyhád és Kakasd, a másik Szarvas, Pitvaros, Tótkomlós felé. Kitelepített magyar családok utaztak a vonaton, akiknek egy hetük volt, hogy ingóságaikat összeszedjék és bevagonírozzák. A Tolnába tartó vonathoz csatolták az Istenes család vagonját, a szarvasihoz Lelkeséket. Mindkét családban volt két kisfiú. Istenes László és Lelkes Lajos, akik távoli rokonok is voltak, de csak évtizedek múlva találkoztak ismét. Mindketten tartalmas életpályát futottak be, sikereseknek tekinthetők. A film a két család történetét idézi fel.
Ez a tapintat nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. (Márai Sándor) NEM SZÁMÍTHATSZ.. "Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz. Márai sándor karácsonyi versek rövid. " /Márai Sándor/ Márai Sándor: BOLDOGSÁG Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő szármára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Karácsonyi versíró pályázatot indított a közösségi portál. A pályázatra saját készítésű, máshol még nem publikált karácsonyi verseket várnak. Egy ember legfeljebb három verssel pályázhat, a díj promóciós lehetőség. A művek beküldési határideje 2012. december 23. Márai Sándor emlékére - VBT. éjfél. A zsűri szavazatai alapján legjobbnak ítélt versek karácsonykor főoldali publicitást, így várhatóan több tízezres olvasottságot kapnak, valamint a díjazott szerzők további verseiket soron kívül publikálhatják az oldalon. A beérkezett pályaművek a címen követhetők nyomon, a pályázaton a "karácsonyi pályázat" címkével ellátott versek vesznek részt. A részletes pályázati kiírás a oldalon olvasható. A 5 éve indult közösségi portál, ami amatőr költők számára kínál publikálási lehetőséget. Az oldal jelenleg több mint 8000 alkotó 82 000 művét tartalmazza, és naponta 10 000 látogatót vonz. A Karácsony ünnepe a legtöbb költőt megihlette, és ihleti a mai napig. Ki így, ki úgy, ki örömmel, ki sötéten látja ezt az alkalmat, más és más szemszögből közelítik meg, más emóciókkal nyúlnak hozzá, határon innen és túl.
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. S a végtelen helyett egy szűk szoba. Juhász Gyula: Rorate A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! Márai sándor karácsonyi versek idézetek. Nemes Nagy Ágnes: Karácsony Fehér föld, szürke ég, a láthatáron narancsszín fények égtek hűvösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna űzve sem. Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs egy kicsi szó hullott elém: karácsony, mint koldus kézbe illatos kalács. Csodáltam. És a számon hála buggyant, nem láttam többet kósza varjakat: olyan szelíd volt, mint a gyermek álma, s olyan meleg volt, mint a nyári nap.