Rácz Jenő és Gyuricza Dóra úsznak a boldogságban. A sztárpár ezúttal különleges fotókat osztott meg szerelmük gyümölcséről, a kis Kamilláról. Rácz Jenő boldogsága határtalan. A sztárséf, akinek gyermeke április 14-én jött világra nemrég arról beszélt, mekkora csodaként élte meg Kamilla születését. Nagyon úgy fest, hogy az érzései azóta sem változtak. Az Instagramra posztolt családi fotó mellé azt írta: "Sok dolog történt velem az elmúlt években... De ennél csodálatosabb semmi se volt még❤️" Gyuricza Dóri a szülés óta már több mint tíz kilótól szabadult meg, ám teste helyett most sokkal jobban érdekli az, hogy kislánya egészséges legyen, és szépen fejlődjön. Az élet női oldala, személyesen neked! Iratkozz fel a Life-hírlevélre! Sztárok, életmód, horoszkóp és kultúra egy helyen. Feliratkozom
Férjhez ment Rácz-Gyuricza Dóri nővére 2022-03-22 / Szerző: / Egyéb Rácz Jenő és felesége ismét egy esküvőn vettek részt, ám ezúttal már a kislányukkal Dóri pocakjában. Nagy nap volt a pénteki Rácz Jenőnek és a párjának, hiszen egy újabb esküvőn vettek részt. Rácz-Gyuricza Dóri már pocakosan volt ott a nővére lagziján, akivel rendkívül jó kapcsolatot ápol. A séf és a kismama egy, az ifjú párral közös fotót is megosztottak, amelyen Dóri és a testvére pont egymás mellett állnak, így még szembetűnőbb a hasonlóság kettejük között. Egy biztos, nagyon jó génekkel rendelkeznek mindketten, ráadásul akár ikrek is lehetnének! "A csodálatos nővérem is elkelt. Éljen soká az ifjú pár! " – írta az Instagram-bejegyzésében. Forrás: Blikk
Szerintem minél jobban szeretjük egymást, ezt az időszakot, minél büszkébben hordom a szívem alatt a kislányt, annál boldogabb ő is" - reagált a kommentre a kismama.
Ady Endre: Csinszka-versek Hetedhét országban Nem találtam mását: Szeretem szép, beteg, Csengő kacagását, De nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbujt Erős, nagy voltomban, Szeretem hibáit Jóságánál jobban, Szeretem fölséges Voltomat e nászban S fényes biztonságom Valakiben, másban, Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. Gondoltam: drága, kicsi társam, Próbáljunk mégis megmaradni Ebben a gyilkos, vad dúlásban. Mikor mindenek vesznek, tűnnek, Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, Tarts meg csodának avagy bűnnek. Mikor mindenek futnak, hullnak, Gondoltam: drága, kicsi társam Tarts meg engem igérő Multnak. Ady csinszka versek. Tarts meg engem, míg szögek vernek, Véres szívemmel, megbénultan, Mégis csak tegnapi embernek. Karolsz még, drága, kicsi társam? Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj, Ebben a véres ájulásban.
Közöttünk élt Kolozsvárt; alacsony, őszülő, idős férfi, az akadémiai fiók hivatalnoka: Diósy Menyhért, Léda férjének unokaöccse, Lédának magának is rokona. Benamy Sándor írta róla: "A New York kávéház veseasztalánál vigasztaló volt látnom mindennapos vendégünket, Diósy Mennyust, Ady egykori mindenesét, váltó-, adó-, utazási, katonasági, kórházi s minden egyéb ügyének intézőjét, akinél halkabb, szerényebb, áldozatosabb házi hívőt talán csak Goethe mondhatott magáénak, Eckermannban. Mily kár is, hogy egyszerű, hétköznapi dolgokról hosszú éveken át folytatott beszélgetéseiket Diósy nem jegyezte le, nem is mondta el senkinek. Ady mindent akart - interjú Nagy Sándorral - vers.hu. Mindannyian tudtuk pedig, hogy tele van emlékekkel…" Jancsó Elemér, egy időben maga is Ady-kutató, hívta fel rá a figyelmemet, hogy meg kellene szólaltatni… Amiket mondott, hűségesen lejegyeztem. Az ő emlékezéseiből való az alábbi is: egy híres Ady-vers születésének hiteles története. Ki ne emlékeznék Ady egyik sokat vitatott, magyarázott versére, az Emlékezés egy nyár-éjszakára című költeményre: Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott.
De összpontosítsunk a továbbiakban – Dénes Zsófia, Ady Lajosné és más, Csinszkára "fújó" kortársak ellenérzéseit félretéve -- a jelen kötetre, amely már címlapja színével is üzen nekünk. Székely Aladár gyönyörű fotója ugyanis nem szépiabarnában, hanem puha lilában jelenik meg előttünk. Márffy Ödön karjaiba menekült Csinszka Ady halála után. Akár egy 1913-as Ady-levél sorai is eszünkbe juthatnak erről, a rajongó intézeti lány és a híres poéta távkapcsolatának idejéből. Különösen egy valamelyest éles, de megértő és megbecsülő kis szerkesztői mondat: "Lázas, forró, formátlan, de becsületes panaszok, egy-egy kis affektáltsággal mazsolázva. " De – legyünk igazságosak – ugyanakkor tehetség- és szabadságvágy-mazsolákkal, diáklányos bölcsességgel is. Amelyek megmutatkoznak már Csinszka tizenöt éves korából fennmaradt Erzsébet Nő Iskola című ujjgyakorlatában, vagy az 1910-ben, egy évvel később már a svájci Lutryben, egy előkelő leányintézetben papírra vetett Itt nincsen láz című, háromrészes költeményben, amely a svájci táj és a sokszor rideg svájci mentalitás pontos képét adja.
De ha megyek, sorsom te vedd el, Kinek az orkán odaadta, A te tűrő, igaz kezeddel. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz lázban, vérben, sebben. Ha te nem jöttél vóna, Ma már tán panaszló szám se szólna S gúnyolói hivő életeknek Raknak a koporsóba. Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve. Lázáros, szomorú nincseimre S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre.