Újabb magyar eb lett tagja a világ hatvan legjobb romkutató kutyáját tömörítő elitklubnak. Az ötéves malinois belga juhász, Symba tulajdonosa az osztrák mestervizsgáról hazaérkezve tájékoztatta a sikerről az MTI-t. Balázs László, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat vezetője elöljáróban elmondta, hogy elvileg nincs fajtához kötve, melyik négylábú érhet el hasonló sikert, de a lazább izomzattal rendelkező vadász- és juhászkutyák a legalkalmasabbak a terület- és romkutatásra. A képzésre kiválasztott kölyökkutyáknak először a származását nézik meg, majd fokozatosan tesztelik őket – magyarázta Symba gazdája, aki a kan kölyköt 9 hetes korában vette magához, és azóta is egy fedél alatt élnek. "A kezdetektől önállóságra, illetve arra neveltem Symbát, hogy se a magasban, se a mélyben ne féljen, emberrel és állattal egyaránt barátságosan viselkedjen, ugyanis már a minimális szintű agresszió is a vizsgákról való kizárással jár" – sorolta a szakmai zsűri elvárásait Balázs László. Symba gazdája neveltje "nyitottá válása" érdekében sokat járt kutyájával a városban, ha csak lehetett, járműre (helikopterre is) szálltak, miközben napi 3-4 órát gyakoroltak.
80 cm-ig növekszik, erős izmos tokdal rendelkezik. A fajta első írásos említése 391-re tartozik. E. A középkori farkasok voltak minden országban, hogy megvédjék a szarvasmarhákat a farkasok támadásairól. Napjainkban ezek a kutyák nagy érdeklődnek, mint az ír kultúra és a kelta múlt öröksége. Az ember egyik leghátrányosabb barátja az ír farkas Senbernar nagyon homályosnak tűnik. Ez a legnehezebb kutya a világon. 120 kg súlyú, ami hihetetlenül erős és hardy. Ennek élénk példája 1978-ban rögzített rekord. Aztán felnőtt kutya egy perc és félig 3000 kg súlyt mozgatott. Ez a fajta a makacsságra, a kedvességre és a játékosságra jellemző, de az engedelmességet kiképezni kell. Senbernar nagyon homályosnak tűnik George, Zeusz és Major Német kutya - a világ legmagasabb kutyája. Az óriási méretekre utal. A hímek 55-90 kg tömegű 80 cm-re és felett nőnek, így ezt a fajtát kutyák méretének nevezik. A fajok képviselői barátságosak, kiegyensúlyozottak, szeretnek mások mögött és játszanak. Az emberek számára veszélyes, mert az állatok nem veszik észre a méretüket, és könnyen megverhetik a földet.
A skót szarvasagár a hosszú lábainak köszönhetően helyet foglalhat a világ legnagyobb kutyafajtái között. Nagyon fontos is hogy nagyok legyenek, figyelembe véve a skóciai származásukat. Amint azt a név is sugallja, remek vadászkutya, akit a szarvas vadászatában használják őket, ami egy olyan terület, amit csak a nagy kutyafajták képesek túlélni.
A kutya órákon át saját testével védte megsebesült gazdáját, Piers Legh katonát, mindaddig, amíg nem érkezett segítség. Szukájának hála Legh megmenekült a bebörtönzés és a halál elől. Angliába hazatérve ez az eb alapozta meg a híres Lyme Hall vérvonalat. Ezt a kennelt tartják a legrégebbi angol masztiff tenyészetnek. Gladiátor kutyák Ezt a szelíd óriást egykoron gladiátor harcokhoz is használták. Julius Caesart lenyűgözte, amikor a britek elleni háborúban meglátta ezeket az erős és bátor ebeket. Haza is vitt magával közülük néhányat, ahol új és kegyetlen munkát adott nekik. Oroszlánok és gladiátorok ellen kellett harcolniuk, a közönség számára ezzel remek szórakozást nyújtottak. Szerencsére ezeknek az időknek már réges-rég vége, és a masztiffok mára már nyugodt családi kutyaként élik mindennapjaikat. Az angol masztiff sokszor nagyobb gazdájánál. Napjainkban a masztiff ideális társsá vált annak, akinek van elegendő helye egy ekkora óriásnak. A nagy termet nagy szívet is takar, ez a fajta eb rendkívül ragaszkodó társ.
Nagyon nagy hangsúlyt kap tehát a filmben a szöveg, ami ebben az esetben valóban szöveg: monológ, elmélkedés, vallomás. S az alkotók sz&aa cute;mára a legnagyobb kihívást az ehhez a szöveghez társítható képek megtalálása jelentette. Máté Tibor operatõr elsõsorban a gondolatok csendesség&eac ute;t, rezignáltságát, érettségét, az átélt bölcsességet, az Út (Tao) ki nem mondott erénnyé formálódását igyekezett képekbe &aacut e;gyazni. (Ugyanez volt a célja, csak természetesen könnyebb pozícióból, a zeneszerzõ Szemzõ Tibornak is. ) A fõszereplõ életének funkcionális képanyagát (a pesti bérlakás, a "kínai negyed", a józsefvárosi piac, valamint az utazás pillanatai) elsõsorban folyamatos, lassú, úszó gépmozgással fosztotta meg szociogra fikus jelentésétõl, és avatta a gondolatok foglalatává. A film meghatározó hányadát kitevõ tulajdonképpeni átkötések termékeny feszülts&eacu te;gben állnak a gondolatok elvontságával. Hiszen a megformáltság csak eltávolítani akar a látvány konkrétságától, elszakítani nem.
Triviális, mégis megkerülhetetlenül fontos a filmben, hogy szinte mindvégig látjuk is a gondolatok gazdáját, a szavakban plasztikus személyiséggé formálódó ember képét, portréját, az arcot, a testet. Több ez, mint az interjú-helyzet magától értetõdõ képi megjelenítése, amikor is az elmondottakat a testi való hit elesíti. A film különösen hangsúlyozza a fizikai jelenlétet, gondoljunk a sok közelire, az arc részleteinek kiemelésére a fodrásznál, illetve a borbélynál, valamint a fürdõbeli jelenetre. Ugyanakkor éppen a szabályos interjú-helyzet elhárítása határozottan ketté is választja a testet és a szellemet: a képen megszólal&oacut e; férfi legfeljebb társalog, fecseg, a múltjáról mesél. Mélyebb gondolatai belsõ monológ formájában hangzanak el, fizikailag mintegy leválnak partikuláris cseleked eteirõl. A testi jelenlét tehát egyfelõl hitelesít, másfelõl a testi és a szellemi jelenlét összekapcsolásának hiánya az utóbbi önállós&aacu te;gát, fontosságát, magasabbrendûségét hangsúlyozza. (Végül is metaszinten ugyanezt teszi a film témaválasztása, amikor egy Budapesten élõ kínait nem sz ociológiai vagy politikai, hanem nyíltan bölcseleti szempontból közelít meg, s a kínaiak magyarországi jelenlétének társadalmi, gazdasági vagy politikai oldaláró l szót sem ejt. )
Ismertesse meg Az út a boldogsághoz -t a családtagjaival, barátaival és ismerőseivel, és ezen keresztül tegye jobbá a saját életét és az övékét is.
Szürkeségbe borul a táj, állandó sötétség, metsző hideg, hamueső. A Nap sem süt ki többé. Nincs remény, nincs tovább. Vége van mindennek. Nem tudni, hogy mi történt, hogy honnan jöttek és hová mennek. A névtelen apa (Viggo Mortensen) és fia (Kodi Smit-McPhee) számolatlanul róják a mérföldeket. Mindketten félnek a saját fajtájuktól, és erre meg is van az okuk. Az emberiség már nem olyan, mint régen volt. Kevés a jó ember. A férfinak egy feladata maradt csupán, hogy nyugtassa és óvja fiát a rossz(ak)tól. Az életük az állandó rejtőzködésből és a folyamatos menekülésből áll. Legfontosabb és legnehezebb feladatuk az élelemszerzés. Mindvégig délre mennek, mert a tengerpartra akarnak mindenáron lejutni. Bármit megtennének ezért, bár nem tudják, hogy ott mi vár rájuk, mégis reménykednek. A férfi visszaemlékezéseiből csak sejteni lehet, hogy mi történt a Földdel, annyit tudunk meg, hogy felesége (Charlize Theron) elhagyta őket, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Az apát egyetlen kérdés foglalkoztatja: meg tudja-e tenni, amikor elérkezik az idő?
A szokásos fatális német mechanizmus játszott közre ebben a dologban: az eszméket fontosabbnak tartjuk, mint a valóságot. Annyira hiszünk az eszméinkben, hogy vakok leszünk a körülöttünk levő valóságra, a társadalomra. Ez egy régi német jellemvonás, amit tragikusnak tartok. Ezek az emberek egy öngyilkos eszmerendszert építettek fel maguknak, amely sarokba szorította őket, és saját maguk ellen fordította az erőszakra való hajlandóságot. Nem szabad addig eljutni, hogy az ellenállás öngyilkosságba forduljon. Ezek felesleges öngyilkosságok voltak; sokkal több rokonszenvet érzek azok iránt, akik kiszálltak, és azt mondták: nem akarom tovább csinálni, de feladni sem akarom magam. Itt mondaná Rita Vogt: megkísérlem az életet egy másik országban. Először ugyan a harmadik világra gondolt, de aztán a legegzotikusabb országot választotta minden ország közül: átment a határon az NDK-ba. Hadd szögezzem le: én soha nem mondanám, hogy ezek mind gyilkosok voltak, vagy hogy ez vagy az gyilkos volt, de ami történt, az mégis vitathatatlanul gyilkosság volt.