Az 1791. évi kolozsvári országgyűlés elfogadta Aranka György javaslatát, de a királyi leirat nem hagyta jóvá a társaság alapítását. Végül az intézmény gróf Bánffy György, Erdély kormányzója védnöksége alatt alakult meg 1793. december 3-án, titoknoka pedig Aranka György lett. Tervbe vették könyvtárak, múzeumok felállítását, olvasótársaságok megalakítását, iskolák felállítását, valamint tudományos és irodalmi művek kiadását, régi kéziratok összegyűjtését és ezek rendezését. Az első kiadványuk 1796-ban jelent meg. Rövid élettartam A társaságot a király nem hagyta jóvá, sőt a császári udvar rossz szemmel nézte a magyar nemesek szervezkedését, attól féltek, hogy a tudós társaság működése ellenük irányul. Királyi jóváhagyás hiányában azonban nem sokan álltak a kezdeményezés mellé, ezért az erdélyi műhely néhány éves működés után megszűnt. Ennek a pontos dátuma nem ismert, vannak olyan kutatók, akik szerint már 1801-től nem működött, mások 1806-ra teszik a végét. A tudós társaság megléte és működése nagy hatást gyakorolt a korabeli magyar szellemi élet nagyjaira, akik szintén megpróbáltak egy hasonlót létrehozni.
Az első, az irodalmi osztályhoz lehetne benyújtani minden olyan tudományos dolgozatot, mely a "filológiára, a történelemre, a kronológiára, a földrajzra, a genealógiára, a heraldikára, a numizmatikára, az oklevéltanra, a zenére, a matézisre és ezek résztudományaira tartoznak". A második, jogi osztály "mindenféle kánonjogi, polgári (római), hazai, a természet- és nemzetközi jogi, főképpen a magyar közjogi" témákkal foglalkozna. A harmadik, "fizikai-gazdasági osztály magába foglalja a fizikai és kémiai kísérleteket, az orvosi megfigyeléseket és szabályokat, a gazdasági eredményeket, a kereskedelmi könnyítését és hasznát, továbbá az ipar és a mesterségek előmenetelét". Bél Mátyás (1684–1749), magnum decus Hungariae – Magyarország nagy dísze (Forrás: Wikimedia Commons) Ami a társaság felépítését illeti, annak elnökét a tagok választanák, "baráti és egyenlőségi" alapon. Az elnök feladata lenne meghívni a társaság tagjai közé a tudósokat és buzdítani a tagokat tudományos dolgozatok megírására, de "szabad szellemű cenzúra" után e dolgozatok kinyomtattatása is az ő feladata lenne.
Sebek a fejbőrön company Ipari forradalom találmányai Az UNICEF szakemberei jártak a Szeged Városi Kollégium Janikovszky Éva Tagintézményében – Szeged Ma – tények és vélemények
Hasonló "fényes lapokat" láthatunk a század második felében is, hiszen volt egy Janikovszky Évánk, egy Lázár Ervinünk, egy Békés Pálunk, s van egy Csukás Istvánunk - mondta barátnőjéről Komáromi Gabriella. Janikovszky Éva eredetileg Kucses Éva néven látta meg a napvilágot, nevét a második világháború után változtatta meg. Első kötetét 1957-ben adták ki, amely a Csip-Csup nevet kapta és amelyet melyet még édesapja tiszteletére Kispál Évaként jegyzett. Szalmaláng című regénye három évvel később került a könyvesboltok polcaira, amely már Janikovszky Éva név alatt jelent meg. Művei szerte a világon 35 nyelven jelentek meg. Könyveiben előszeretettel foglalkozott a felnőtt-gyermek kapcsolattal, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Az írónő bronz szobrát Zsemlye Ildikó Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. A halhatatlanságot és az emlékezést szimbolizáló szobrot az írónő fia, Janikovszky János és Dr. Solymos László várospolitikai alpolgármester közösen leplezte le csütörtök délután.
Írói munkásságáért megkapta a József Attila-díjat (1977), az Ifjúsági díjat (1979), a Gyermekekért-díjat (1986), a Greve-díjat (1990), a Budapestért-díjat (1993), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díját (1994). Az 1988-ban a Mosolyrend Lovagjává választott írót a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével, Móra- és Szent Imre-díjjal is kitüntették. A Kossuth-díjat 2003-ban, néhány hónappal halála előtt - betegsége miatt - otthonában vette át.