Pozsony. 2016. AB-Art, 95 p. Lúdbőr. 2017. Magvető, 219 p. = Budapest. 2021. Magvető, 219 p. Nílus. 2018. Magvető, 81 p. 2019. Magvető, 81 p. Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire. Magvető, 207 p. Idegen nyelven megjelent önálló kötetek bolgá r Живоговорене. (Ford. : Martin Hrisztov. ) Szófia. 2010. Ergo, 84 p. (Moderna evropejska lira) francia Deux fois deux. : Guillaume Métayer, ill. : Ana Kozelka. ) Párizs. 2008. Caractères, 100 p. (Planètes) lengyel Programy w labiryncie. : Miłosz Waligórski, ill. : Piotr Pasiewicz. Kemény István (költő) – Wikipédia. ) Szczecin-Bezrzecze. Forma, 59 p. (Szesnaście l pół) n é met Franz Josef Czernin–Kemény István: Gedichte zweisprachig. Versek két nyelven. Bécs–Budapest, 2009. Kortina, 160 p. (Dichterpaare) Liebe Unbekannte. [Kedves ismeretlen. ] (Ford. : Tankó Timea. ) Bécs. 2013. Braumüller, 876 p. Ich übergebe das Zeitalter. : Kalász Orsolya, Monika Rinck. ) Lipcse. Reinecke & Voss, 87 p. román O îndepărtată alarmă aeriană. : Andrei Dósa. ) Beszterce.
Digitalizált művek A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb. ). A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza. Tematikus keresés Életrajz Kemény István (1961, Budapest) Magyarország Babérkoszorúja-díjas író, költő. 2020- Térey János-ösztöndíjas. Vers a hétre – Kemény István: Néhány jellegzetes hold - Cultura.hu. 2021-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. (A portréfotót Reviczky Zsolt készítette. )
Kemény István A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele Élete Született 1961. október 28. (60 éves) Budapest Nemzetiség magyar Kitüntetései Magyarország Babérkoszorúja díj (2007) Márai Sándor-díj (2010) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989) Robert Graves-díj (1995) A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény István témájú médiaállományokat. Kemény István ( Budapest, 1961. –) József Attila-díjas magyar író, költő. Kemény Lili és Kemény Zsófi apja. [1] Élete és munkássága [ szerkesztés] 1961 -ben született Budapesten. Édesanyja tanítónő, 1999 -ben elhunyt édesapja szobrász volt. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE -re, ahol 1990 -ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. " A középkori Magyarország elbukott 1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a frusztrált, de küldetéses maradványország most múlik ki csendesen a szemünk előtt. Nincs itt már önálló kis világ, nincs egek ostromlása. "
– Az ember ok nélkül nem mond olyat valakinek, hogy szerettelek. Olyankor szomorú, vagy csalódott. Vagy haragszik a másikra, hibáztatja, okkal és ok nélkül is. Bántani akarja, hogy legalább fájjon a másiknak is. Anyjával, apjával is sokszor van így az ember. A Búcsúlevél című versemben így voltam én a hazával. Ezer bajom volt vele, és most is van. Akkor is szerettem, és most is. – Ritkán szólalsz meg közéleti kérdésekben, messze nem vagy az a harcos típus. Milyennek látod a NER által uralt kulturális életet? – Nem érzem, hogy a kulturális életet a NER uralná. Nagyon szeretné uralni, de egy kulturális életet nem lehet úgy uralni, mint egy céget, hogy bevásárolom, lobbizom, beerőszakolom magam többségi tulajdonossá, és akkor az az enyém. A kultúra hálistennek ennél megfoghatatlanabb valami, inkább egy élőlény, amelyet csak az egész társadalommal, az összes emberi lélek teljes gyarmatosításával együtt lehetne leuralni. Az lehet, sajnos, hogy pont efelé tartunk, de az a világ még kicsit odébb van, és nem is a magyar NER fogja elhozni az emberiségnek.
holdak maradnak és mindig keringenek. (1982. aug. 23. – dec. 1. )
Csakhogy én huszonévesen még gyerek voltam a prózához. – Ha már próza, a Kedves ismeretlen óta nem írtál regényt, vagyis több mint tizenkét éve. Már nem olyan fontos a műfaj? – Nem vagyok született prózaíró, aki egyik könyvet írja a másik után. Összesen két regényem van és egy novellás könyvem, az esszéken és a beszélgetőkönyveken kívül. Sok éve írok egy regényt, aminek az alapja a családom története, és ebbe a történetbe beleszövődhet bármi. Ez a regény nemhogy nem fontos, hanem annyira fontos, hogy féltve őrizgetem és halogatom: mindenféle más feladatot eléengedek. Miquel Barceló munkái – Mit tartasz rossz versnek? – Ami nem felel meg a saját szabályainak. De ezt jó tágan értem: úgy is meg lehet felelni a szabályoknak, ha felrúgjuk őket. Vagy kinevetjük. Vagy ha újraírjuk a szabályzatot. Ha viszont egy versnek érezhetően fogalma sincs a saját szabályairól, akkor rossz. De csak többnyire. Mert néha még egy rossz versen is érződik az elementáris tehetség. És olyan is van, hogy zseniális tehetségtelenség érződik rajta.
Valószínűleg az 1925-ben írt Templom és iskola vezet, de versenyben TOVÁBB → Reményik Sándor versei évtizedekig hozzáférhetetlenek voltak, életmű az elutasítottság, elfelejtetettség és a szellemi dugárunak kijáró rajongás szélső pólusai közelében szunnyadozott. Mindkét véglet ugyanazt tükrözte: annak a néhány évnek a termésére utalt vissza, amikor Reményik a Végvári-ciklus verseit írta, és költeményeivel TOVÁBB → Reményik-emlékházat avatott a Kráter Műhely Egyesület 2007. szeptember 1-jén Radnaborbereken, Erdélyben. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője, Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat főmunkatársa és TOVÁBB → Verseskötetei • Fagyöngyök (Kolozsvár, 1918. )• Mindhalálig (Kolozsvár, 1918. )• Csak így… (Kolozsvár, 1920. ) MEK• Végvári versek (Kolozsvár, 1921. ) MEK• Vadvizek zúgása (Kolozsvár, 1921. )• A műhelyből (Kolozsvár, 1924. )• Egy eszme indul (Kolozsvár, 1925.
)• Atlantisz harangoz (Kolozsvár, 1927. )• Szemben az örökméccsel (Kolozsvár, 1930. )• TOVÁBB → Reményik Sándor versei – Studium Reményik Sándor csaknem minden verse alkalmi költemény. Nemcsak arra gondolok, hogy például egy Petőfi-ünnepély, vagy Károli Gáspár-jubileum, vagy Bethlen Gábor halálának évfordulója, vagy egy régi templomépítő pap centennáriuma adják az alkalmat a belső megzendülésre, hanem TOVÁBB → – A Reményik-kultusz felívelése és megtörése – Reményik Sándor költészetét már életében kultusz vette körül, és ez a költészet az erdélyi magyar irodalom történelmi kényszerűségel következtében létrejött (viszonylagos) önállósulása után igen gyorsan kanonizálódott. Költői fellépését követve olyan tekintélyes írók és TOVÁBB →
Mint a fikt az atyamadr: Kivetlek. Tanulj meg jobban replni, S jobban becslni meg az rk fszket! " S az Ige alatt meggrnyedt a llek. "Én jót akartam. Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – S az megindult alattam, Mint a horkanó paripa, vadul. Egy tégla nem tetszett a templomfalban, Megmozgattam, – s a templom összedőlt. Én jót akartam" Mikor eljő az ítéletnek napja, A végső nap S a maga jussát minden szív kikapja, Mikor a Bíró rátekint merőn: Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, Egy hópehely a másik serpenyőn; Lángtengerek közt keskeny tejfolyó, Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: Jóakarat – elég lesz ez a szó? … Hirdetés Jöjjön Reményik Sándor leghíresebb versei összeállításunk. Reményik Sándor költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Reményik Sándor EGY ESZME INDUL 1925 EMMAUS FELÉ Kegyelem Teljes szövegű keresés Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog A viharfújta, széllengette láng, És el nem oltják semmi viharok. És gondozd híven… Reményik Sándor – Örök szerelem Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a fenyő őtet. S övezi csendes napfény-glória A vihar ellenébe szegülőket. Így öredtek meg: Egy örök ölelésben. Ölelkeznek a törzsek, koronák, Ölelkeznek a gyökerek a mélyben. Mikor kezdődött ez az ölelés? Ez volt a növekedésük célja, iránya? Egymáshoz simult itt már hajdanán Két Isten ültette pici palánta? S ahogy a törzsük hatalmasodott: Úgy lett szerelmük is hatalmasabb, Törzsüket bronzzal ötvözte körül A felkelő és lemenő nap. E mozdulatlan, néma szerelem A jót s a rosszat most is együtt állja. S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk: Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.
"Én jót akartam. Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – S az megindult alattam, Mint a horkanó paripa, vadul. Egy tégla nem tetszett a templomfalban, Megmozgattam, – s a templom összedőlt. Én jót akartam" Mikor eljő az ítéletnek napja, A végső nap S a maga jussát minden szív kikapja, Mikor a Bíró rátekint merőn: Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, Egy hópehely a másik serpenyőn; Lángtengerek közt keskeny tejfolyó, Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: Jóakarat – elég lesz ez a szó? … Reményik Sándor – Öröktűz Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, ápold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot adok, – én is kaptam azt Messziről, mint egy mennyei vigaszt, Egy lángot, mely forraszt s összefűz, Én jártam Vesta ledőlt templomában, Az örök-égő lángot ott találtam, S a lelkem lett a fehér Veszta-szűz. Földindulás volt, megindult a hegy, És eltemette a kis templomot, De a lángot nem bírta eltemetni, Én égve leltem ott; És hozzá imádkoztam s benne hittem S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát, Én égve hazavittem.
E munka eredményeként javítottunk az 1943-as kiadáson a versek ritmikához közelítő írásmódjának kialakítása, illetve a nyilvánvaló sajtóhibák, a központozás – olykor téves olvasaton alapuló – hibáinak kiküszöbölése érdekében. Ezekben a kérdésekben az utolsó szót nyilván egy későbbi kritikai kiadás hivatott kimondani. Az Erdélyi Március – Álmodsz-e róla? c. kötetben, illetve a Hátrahagyott versekben megjelent Piroska- és Ilonka-versek ciklusaiban jó néhány olyan vers van, amelyet Reményik Sándor valamelyik korábbi kötetébe is felvett. Ezeket az első kötetbeli megjelenésük helyén közöljük, de mivel ugyanakkor megkomponált versciklusok részei is, címükkel ez utóbbi helyen is szerepelnek. Egyetlen verssel, a Mikor a villany elalszik cíművel tettünk kivételt: ennek egyik változatát a költő a Magasfeszültségben közölte, 1936-os keltezéssel, holott egy teljesebb, részleteiben eltérő változata már a Pásztortűz 1923. február 4-i számában napvilágot látott, keltezés nélkül. Ezt is megtalálja az olvasó jelen kötetünkben.