2017. április 27., csütörtök Stoffán György blogja: A dögszag Stoffán György blogja: A dögszag: A meztelen csigának összehasonlíthatatlanul nagyobb becsülete van előttem – még akkor is, amikor gusztustalan nyálkáját húzza maga után –... Bejegyezte: Unknown dátum: 2:04 Nincsenek megjegyzések: Megjegyzés küldése
Ki-ki, felekezetének és hitének megfelelően… és tegyen is meg minden tőle telhetőt gyermekeiért, unokáiért, hazájáért és nemzetéért. Mert az igazi belháború, 2022 januárjának második hetében elkezdődött… Stoffán György A probléma az, hogy a pártok azt csinálják már évtizedek óta, amit a háttérhatalom diktál. Amíg az emberek nem ezt veszik figyelemben, hanem a pártoktól várják a megoldást, és egymást gyalázzák és úgy gondolják, hogy a pártoktól függ az életünk és megmaradásunk, azok rendkívül tévúton járnak. Ha túl akarjuk élni a következő éveket, civil összefogásra és rendszerváltásra van szükség, különben megyünk a süllyesztőbe mindannyian. Jelenleg egy biológiai háború zajlik az egész emberiség ellen, az emberi jogok sárba tiprása mellett! Stoffán györgy blogja 2021. Ennek a vakcinás őrületnek soha nem lesz vége, mert nem azért öltek bele dollár milliárdokat és nem azért építenek gyárakat! Ezt a kötelező génterápiás oltást még azelőtt megtervezték, mielőtt bármilyen vírus lett volna! És azok találták ki, akik folyamatosan azért aggódnak, mert túl sokan vagyunk!
A mai helyzetben ott van 1944., 1989. Magyar Csapás: Stoffán György: Embertelen maffiózók, zsidó hegemónia. és az összes embertelenség, ami eddig, a civilizáltnak nevezett világról fellelhető a történelem lapjain. A száguldozó, tízmilliós autók tulajdonosainak volt 5000 eurója… Sok millió embernek azonban nincs. Ők a mai világpolitika túszai, járulékos veszteségei… Mégis ők, mi felelünk, halunk meg, válunk áldozattá… Nem kellett volna a határ közelébe sem mennem… mert ismét belém nyilallt a gondolat: a világ megérett a pusztulásra… Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Én pedig továbbra is járom azt a csodálatos Kárpát-hazát, amelyet sváb őseim választottak 1713-ban, de nem a sváb ősök immár muszlimmá vált bajor anyaországa miatt fáj a szívem, hanem azért a kicsi magyar gyermekért, aki – Miszlókán és Zágonban egyaránt –, mosolygó szemecskéivel rám tekint, és magyarul köszönt… Mert száz év alatt a régi gyávaságból, megfelelni akarásból semmit sem tettünk értük! Pedig sokat tehettünk volna… Nekem ez fáj a legjobban ezen az évfordulón… (Felvidé)
És miért volna kötelességünk abból az aspektusból látunk, megítélnünk a művészetet, amelyből Ön megítéli és elítéli a cári Oroszország kultúráját, a mai előadóművészeket és a műveket? Ön a mai, magyarellenes nemzetközi és Uniós politikának behódoló celebekre hivatkozik, akik elmentek Kijevbe és Önök mellett tették le a voksukat. Ám, közben Önök is letartóztatnak ukrán írót, zenészt és más, az Önök politikájával egyet nem értő művészeket… Azt hiszem, hogy mind a történelmi, mind a jelen kor történései ismeretében és az Ön művészettel kapcsolatos megnyilatkozásait ismerve, teljesen fölösleges az Önnel való vita, mert Ön összetéveszti Magyarországot és a Kárpátalját. Az utóbbiban a történelem sajnálatos ténye (1920. június 4. ) alapján parancsolgathatnak, elnyomhatnak, megkövetelhetnek bármit az ott élő magyarságtól. Itt azonban, Magyarországon erre sem Önnek, sem másnak nincs és nem is lesz módja! Stoffán györgy blogja. Ön égessen klasszikus műveket otthon, öntse le zöld festékkel az ortodox papot, zárjon börtönbe híres, békeszerető ukrán írót és lőjön lábon orosz hadifoglyokat, nyugati parancsra döntögesse le az ukrán történelmi személyiségek, nagyhercegek szobrait, és ugyanezen parancsra hagyja el hitét, rombolja le a szent-szobrokat Ukrajna területén, üldözze a kereszténységet… Mint tették az Ön szellemi elődei is, 1945. után – akkor még Moszkva parancsait hűen teljesítve… Ott megteheti!
De nem a magyarok érdekében teszi majd ezt, hanem a sajátjában. Talán Románia a torkukon akad, mert a román és a székely együttes erővel leverheti ezt a hegemon törekvést. Ma inkább kellene összefognia magyarnak-magyarral, románnak-magyarral, mint széthúzni és ellenségeskedni. Stoffán györgy blogja facebook. Mert a veszély az, hogy Izrael állam szépen lassan beköltözik a házainkba, kikergeti a románt a Regátból, a magyar pedig mind Erdélyből, mind Magyarországról. A példa itt van a szomszédban, Magyarországon, ahol a magyarnak, a nemzetét szerető és ahhoz ragaszkodónak már kevesebb joga van, mint a zsidónak, a cigánynak vagy a kínainak. Hiszen ezt garantálja a magyarellenes söpredék, a politikai söpredék-elit, a primitív, politikában és diplomáciában járatlan fizetett magyarírtók pártja(i), és holdudvaruk, amely a nagyobb részben sértően és rettenetesen primitív társadalmi rétegre, a prolira támaszkodva, röhögve teljesíti Peresz izraeli elnök parancsait. És mit tesz ez ellen az EU? Semmit Kedves Olvasóm! Mert a magyar több ezer éves kultúrája, embersége, kereszténysége nem kell a Világbank és a Valutaalap által irányított Európának.
Odalépek és megszólítom… Ömlik belőle a szó, a tolmács alig tud lépést tartani vele. – Én is ebből a kísértetvárosból érkeztem. A férjem magas beosztású ukrán köztisztviselő, volt utazási engedélye, így kijutottunk a városból. Elhozott Munkácsra, de onnan vissza kellett mennie. Való igaz, hogy az ukrán katonaság az ukrán lakosságot túszként tartja fogva. Stoffán György - Talán a nyilas korszak óta nem volt olyan heves gyűlölet Magyarországon, mint amit ma tapasztalunk az ellenzéki táborban.. Útközben is lőttek ránk… az ukránok! Amíg az oroszoknak parancsban van, hogy civilekre nem lőhetnek, addig az ukrán kormány a saját polgáraira lövet… Borzalom ez uram. El sem tudják képzelni mi folyik ott. Imádkoztunk, hogy az oroszok mielőbb szabadítsák fel a várost, de ők is azért haladnak olyan lassan, mert meg akarják kímélni a lakosságot. Nem tudom mi lesz még ebből a háborúból, de az ukrán kormány szadista és elmebeteg, ez biztos. Nem hiszem, hogy a németek a második világháborúban így bántak a saját polgáraikkal. Ezek rosszabbak a náciknál. Lehet, hogy már a férjem sem él… – és ez a nő is elsírja magát… Egy éppen beérkező autóbuszról emberek szállnak le.
A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át. Márton Nap más országokban A német nyelvterületeken (Hollandia egyes részei, Németország, és Ausztria) fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak. A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi mindenkihez eljusson.
Vajon honnan ered a Márton nap története? Tudod, hogy milyen szokások és ételek kapcsolódnak ehhez a nevezetes naphoz? Márton nap (november 11. ) a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először. Márton nap története A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A legelterjedtebb monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték. Márton napi vigasságok, rendezvények A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában.
Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: "A bornak szent Márton a bírája", amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor. A 14. századi krónikákban Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak. wikipedia
A rómaiak Aesculapiust (Aszklépiosz), az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely pedig a hadisten, Mars szent madara volt. A harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől. A lúd római "beceneve", az "avis Martis" (Mars isten madara) afféle régi szófejtéssel "Márton madara" lett a keresztény naptárban. A Márton-napi lakomák A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. A hidelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből.
A Márton-nap hagyománya Szent Márton nevéhez kötődik, aki az ókori Savaria nevű városában (mai Szombathely) született 316-ban vagy 317-ben. Márton a római császár katonájaként szolgált Franciaországban. A monda szerint egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A legenda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. Márton-napi hagyományok Márton-napi lakoma Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok.
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette. Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte.
A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. (forrá) Mit nevezünk Szent Márton vesszejének? A pásztorok ezen napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje. Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versbe mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra is Isten áldását kérték. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére. A Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut, és a házakhoz így köszöntöttek be: "Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét. A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük. Állataiknak annyi szaporulata legyen, Ahány ága-boga van a vesszőnek. " Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Bacsfán a a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jó ízűek legyenek.