Pontosan három nappal Robespierre bukása előtt Beauharnais vikomt is sorra került. Robespierre kivégzése a Forradalom terén Forrás: Origo Az asszony azonban csak a terrornak véget vető 1794. július 27-i thermidori puccs után szabadult ki. Napoleon császárrá koronázása . Ezután Párizsban rendezte be életét, ahol gyorsan alkalmazkodott és a társadalmi élet ismert, bohém személyisége lett. Bár anyagiakban nem bővelkedett, számos, előkelő szeretője révén megengedhette magának a szabados és fényűző életet. Bájos, életvidám és vonzó személyiségét kevés férfi utasította vissza, akiket ügyesen irányított és vont a befolyása alá. Elsőre csak a hatalmat és a pénzt látta Az asszony neves szeretőket tartott és kapcsolatai révén a kor társadalmának színes egyéniségé vált, aki nem csak a divatot, hanem a korabeli stílust is diktálta. Befolyásos barátai sorában tudhatta például Paul Barrast, az országot irányító Direktórium legbefolyásosabb tagját. Az ő révén ismerkedett meg a nála hat évvel fiatalabb Napóleonnal, aki teljesen belehabarodott az öntudatos, szellemes és vonzó nőbe.
Ha ez még nem lett volna elég, nem sokkal ezután követte a lipcsei vereség az előzőt, mellyel kezdetét vette egy baljós sorozat. 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve őt. Ekkor került sor az ominózus száműzésre: otthonául a később sokakat megihlető Elba szigete szolgált. Napóleon szigeti kényszerpihenője után a következő évben vissza is tért, hogy száz napra újra magához ragadja a hatalmat. 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve ezzel őt Forrás: AFP Waterloo 1815. június 18. Ezt a dátumot annak idején nagyon meg kellett tanulnunk a történelem órán. Aki nem tudta fejből felmondani a felelések során, egy "azonnal ülj le, egyes"- sel el lett intézve örökre. Történt ugyanis, hogy ezen a napon, végső vereséget szenvedett minden idők legnagyobb császára, Napóleon, a waterlooi csatában. Napóleon koronázása i | Chad Wilken's. És ezt a szomorú bukást, félve attól, hogy, mint a bumeráng visszatér újra a császár, még megfejelték a győztesek egy hatalmas pofonnal: Jó messzire száműzték, egyenesen Szent Ilona szigetére, ahol aztán az 1821-ben bekövetkezett haláláig, a britek felügyelete alatt élte mindennapjait.
Ezután megkezdődött a tömeg. Napóleon kérésére a Boldogságos Szűz (mint a székesegyház védőszentje) összegyűjtését a nap megfelelő összegyűjtése helyett mondták., A levél után a császári regalia cikkeit egyenként megáldották, és átadták a császárnak és a császárnőnek.
Napóleon nem szerette a forradalmi polgárság által gyűlölt Bourbonokhoz köthető királyi címet, ezért úgy döntött, hogy Nagy Károly császárságát eleveníti fel, és ezzel kinyilvánítva uralmi igényét egész Európára. A koronázásra elkészítette a francia királyok régi, Nagy Károlyhoz köthető koronájának mását, mert az eredetit, a forradalom idején szándékosan elpusztították. Tudatosan bolondította magába Napóleont a vidéki kislány. A népszavazás, az ő irányításával 1804 márciusában Napóleon ellen a royalisták (a királyságot támogatók) merényletet szerveztek, amit az akkor még az örökös és első konzul rangot viselő Bonaparte túlélt. A híres hadvezérhez kötődő emberek ez után azt határozták el, hogy egy stabilabb rendszert kell létrehozni, amelynek középpontjában maga Napóleon, majd később az utódai állnak. Ezért még az év novemberében országszerte népszavazást tartottak, természetesen Napóleon irányításával, így mintegy 7 millió francia polgár járulhatott az urnákhoz. A népszavazáson feltett kérdés a következő volt: "Akarja-e, hogy Napóleon Bonapartét a császári méltóságba iktassák, akinek közvetlen utódjai Joseph és Louis Bonaparte és leszármazottaik legyenek? "
A részvétel alacsony volt, a szavazók 47, 2 százaléka jelent meg, de közülük 99, 93 százalék igent mondott a feltett kérdésre. A koronázásra a pápát is Párizsba rendelték Ezután már minden akadály elhárult, hogy a "korzikait" császárrá koronázzák. A ceremónia 1804. december 2-án 11 órakor kezdődött, Napóleon fehér selyemruhában és karmazsinvörös tunikában szállt fel aranyozott hintójába. A császári pár öltözéke gyémántoktól és ékkövektől szikrázott. Az eseményre Párizsba rendelték VII. Napóleon Császárrá Koronázása. Piusz pápát is, aki abban reménykedett, hogy tettéért bizonyos engedményeket kap viszonzásul Napóleontól, aki már akkor gyakorlatilag egész Itália ura volt. A pápa végül semmit sem kapott, sőt, amikor a koronát a császár fejére szerette volna tenni, Bonaparte egyszerűen kivette a koronát a kezéből, és saját fejére helyezte. Kár, hogy a 300 ezer halott nem lehetett jelen Egy érdekes mese is kapcsolódik a koronázási történethez, nem biztos, hogy igaz, de mindenesetre találó. A császár a ceremónia után megkérdezte egyik öreg katonáját, aki a kezdetektől fogva szolgálta, hogy hogyan tetszett neki a koronázási ünnepség, mire az öreg baka ennyit válaszolt.