1716-ban Savoyai Jenő visszafoglalta a Bánságot. 1718-ban III. Károly és III. Ahmed megbízottai Pozsaverácon megkötötték a békét. Ezzel egész Magyarország felszabadult a török megszállás alól.
1969-ben fedezték fel a maradványait, s nem sokkal ezután megindult az újjáépítése Dr. Gerő Győző és Mendele Ferenc irányításával. A dzsámi lakóházként használt épületét Rohbock Lajos rajza nyomán G. Heisinger metszete is megörökítette. Rómer Flóris, mikor 1872-ben Siklóson járt, a mecsetről egy ceruzavázlatot készített. A rajz a dzsámit - hasonlóan, mint Rohbock korábbi rajza is - sátortetővel fedett épületként ábrázolja. Török Megszállás Magyarországon — Török Hódoltság Magyarországon Tétel. Mindkét ábrázolás úgy tünteti fel a dzsámit, mintha annak épülete nyolc alaprajzú volna. A tört kőből falazott és téglával felmagasított féltetős épületrész északkeleti oldalához csatlakozó épület padlásterében egy szamárhát íves záródású, kisméretű ablaknyílás volt látható, amelyhez hasonlókat találunk a szigetvári Ali pasa-dzsáminál is. Ez volt az elterjedt forgalmi pénz, szinte mindent akcséban számoltak ki. A török birtoktípusokat a következő alapján lehetett kategóriába sorolni: a szultán saját kezelésű birtokait 22 hászbirtoknak nevezték, ezek általában 100 ezer akcse feletti éves jövedelmet biztosítottak.
A korszak a mezőgazdaság terén jelentős változásokat hozott – természetesen a békés, háborúval, portyázásokkal nem sújtott területeken éreztetve főként hatását. Alapvetően elmondható, hogy a XVI. századtól a mezőgazdasági terményeknek, és a szarvasmarhának jelentős piaca alakult ki, amely érdekeltté tette a földesurakat a termelés fokozásában. A termelés fokozását az allodiális területek növelésével érték el – ennek több módja volt, de az összességében a jobbágyság életkörülményeinek romlásával, terheik növekedésével járt. A korábbi pusztatelkek csatolása illetve irtásterületek mezőgazdasági termelésre alkalmassá tétele még nem sértette a jobbágyok érdekeit, de a közös használatú területek bekerítése (allodizálása) már igen. A megnövelt allodiális föld művelését a földesurak csak a jobbágyság ingyenmunkájával tudták elvégezni – azaz a robotterhek egyre növekedtek. 1514-ben, a Dózsa György-féle parasztfelkelés után heti egy napban szabták meg a jobbágyság robotterhét. A török időszakban a háborús helyzet miatt a belkereskedelem jelentősen visszaesett, ez a céhek folyamatos erősödését eredményezte.