Itt a kerettörténetben a nagyon beteg Daisy (Blanchett) mellett Julia Ormond-ot találjuk, aki Daisy lányaként anyja halálos ágyánál hall először Benjamin Button-ról. Ez a keretbeli jelen a Katrina hurrikán ideje, 2005, a hely pedig természetesen New Orleans. Az nem derül ki, hogy a cselekmény szempontjából miért érdekes, hogy éppen a Katrina katasztrófa alatt haldokoljon Daisy, mindenesetre így történik. Benjamin button különös élete dvd. Azon kívül, hogy nagyon hosszú film, és nagyon sok pénzből készült, más szempontból nem tartjuk "nagy filmnek" a Benjamin Button-t. A sok drámai szál többször átcsap szentimentálisba, miközben alig bírjuk kivárni, hogy a "korai" Benjamin kinőjje a nagyon furcsa béna testét. Túl sok időt szán a forgatókönyv az összes mellékszálnak és -szereplőnek, és végül nem teljesen világos a film "üzenet"-motívuma sem, hacsak nem arról van szó, hogy a szeretet a legfontosabb, vagy valami ilyesmi. Akárhogyis, nem volt túl élvezetes végignézni, miközben az igazi művészfilmekről más elképzeléseink vannak.
Az írott szöveg (c) 2004-, a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.
Szinte mindig egyedül vagy… ha más vagy, mint a többiek, egyedül maradsz… elárulok neked egy titkot. A kövérek, a soványak, a magasak vagy a fehérek, ők is ugyanúgy egyedül vannak. Csak ők nagyon félnek tőle. Az életünk olykor megállíthatatlanul az ütközés felé halad, anélkül, hogy mi tudnánk erről. Legyen az véletlen vagy szándékos, semmit sem tehetünk ellene. A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent. Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Benjamin button különös elite model. Azok is, amiket elszalasztunk. A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.
Dráma, igen, történelem, ok, nosztalgia és érzelemdús visszaemlékezés rendben, de valahogy nem így, mert ez így inkább egy Oscar-függőségben szenvedő nosztalgikus dráma-folyamnak tűnik. Amin az sem ront, vagy javít, hogy könnyen ki tudjuk találni a végkifejletet...