Mindez azért van igy, mert nem érzik, hogy a továbbiakban foglalkozniuk kellene ezekkel a levelekkel. A csendben csak egy percig tart ennek a válogatásnak az elvégzése. Míg a lélek a testben van, a szellem és értelem, a fizikai érzékek, a légzés funkció és a gondolatok a lélekben mozognak. Ha csendben maradunk, minden ilyen érzékelésünknek mesterei lehetünk – nem pedig a rabszolgái. Hogyan lehetünk rabszolgák? Ehhez tudni kell, hogy hogyan gondolkodik egy rabszolga: az erőfeszítésért nem kap semmit. Az emberi lélek is válhat rabszolgává ezen okból. Néha úgy érezhetjük, hogy a madarak és állatok szabadabbak, mert azok legalább a saját élelmüket megtalálhatják. Ha valakinek például van egy lova, az annak gondját viseli. Eteti, tisztítja, simogatja ezért aztán az egy jó ló lesz. Bizonyos tekintetben az elme is olyan, mint egy ló – de ezt a lovat soha nem etetjük, nem gondozzuk, nem simogatjuk. És aztán panaszkodunk, hogy nem vigyáz ránk… Ha harmonikus kapcsolatot akarunk, és mindent helyesen tenni, akkor türelemre, szeretetre és békére van szükség.
Elhatározod, hogy leülsz imádkozni, csak előtte még kitakarítod a konyhát… na meg a fürdőt meg a nappalit. Ha ezekkel kész vagy akkor a garázs miért maradjon piszkos?! Viccet félretéve, dolgozom azon, hogy minél jobban át tudjam adni magam a csendnek. A nehézségek és frusztrációk ellenére tudom, hogy ez elengedhetetlen a lelki életben. Tudom, hogy amikor nem tartok szünetet az állandó rohanásban, újabb és újabb teendőkben, amelyek szendvicsként nyomnak össze, a lelkem kiszárad. "Az emberiség összes problémája abból fakad, hogy képtelen egyedül, csendben leülni egy szobában. " (Blaise Pascal) Sokat tanultam ezekből a küzdelmekből, ezért most 6 tippet szeretnék veletek megosztani, a hasonló helyzetek kezeléséhez! 1. Kicsiben kezdd, majd építkezz! Róma sem egy nap alatt épült, ahogy a mondás tartja. Kezdetben kevesebb, majd egyre növekvő időt szánj a csendre, ugyanígy, a figyelemelterelő-tényezőkkel. Egyesével tedd őket félre, nap, mint nap. 2. Minden nap ugyanabban az időben csendesülj el!
A csend, az elmédben cikázó gondolatok elcsendesítése viszont gyógyító – pozitív energiával tölt fel segít szembenézni a félelmeiddel – sokszor azért élsz hangos és mozgalmas életet, hogy ne kelljen azzal foglalkoznod, ami legbelül feszít. De hiába söpröd a szőnyeg alá a problémát – az attól még nem oldódik meg. Tedd meg az első lépést önmagad megismeréséhez – találd meg a belső csendet, és nézz szembe bátran a félelmeiddel, és az önkorlátozó hiedelmeiddel. javítja az életminőségedet – nyugodtabbá, és kiegyensúlyozottabbá tesz, képessé válsz arra, hogy a kontrolláld az érzéseidet – hatékonyan csökkenti a stressz okozta feszültséget együttérzőbbé, és toleránsabbá válsz általa – néha a csend többet mond, mint a hangos szó. Vannak élethelyzetek, amikor az értő csend, és odafigyelés többet segít másokon, mint a szavak. jó hatással van a kreativitásodra – hiszen nem a külső zajokból származó ingerekkel foglalkozik az elméd, hanem a saját gondolataid, fantáziáid kapnak nagyobb teret pozitív hatással van a pszichés és a fizikai állapotodra, és a teljesítőképességedre – bizonyitottan betegség megelőző szerepe van napi 2 óránnyi csend segiti az agysejtek regenerációját, ezért iktass be tudatosan és rendszeresen a napjaidba "csendes órákat".
A belső csend az elme csendje, az az erőfeszítésektől mentes egyensúly, amelynek megtapasztalása békés tudatosságot eredményez. A körülötted lévő ingereket csakis Te magad tudod kontrollálni: ha a csend erejét választod könnyebben be tudod azonosítani a valós érzelmeidet, gondolataidat. Bármibe is fogsz, az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet koncentrálod. Ha a türelmetlen és rohanó a világra fókuszálsz – Te magad is türelmetlen leszel, és nem fogsz a másikra figyelni, nem fogsz a szeretteidre minőségi időt szánni. Az advent valójában a várakozásról szól és arról, hogy elcsendesedik a világ és elcsendesedik egy picit a lelked is. Végre megállsz egy picit. Advent idején – a lelki egyensúly megtalálásának és a belső kérdések valódi megválaszolásának időszakában – még hatványozottabban szükséged van arra, hogy az élet, és az életed szépségeire koncentrálj: a szeretetre amit adhatsz és kaphatsz, az összetartozásra, a közös készülődés békéjére, az őszinte beszélgetésekre. Valójában csak a Te lelkedben születhet meg az a csoda, ami a meghitt, szeretetteljes és áldott ünnep ajándéka lesz.
Türelmesen meghallgat másokat, előbb gondolkodik, csak utána beszél. Egy találkozókkal teli nap után szívesen van egyedül. Jobban szereti, ha kevés, de igazán jó barát veszi körül. Ezek a visszahúzódó vagy introvertált emberek legfőbb jellemzői. Ebből a könyvből most megtudatja, hogyan érvényesítheti visszahúzódó emberként erősségeit a szakmai- és... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása Eredeti ár: 4 199 Ft Online ár: 3 989 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 398 pont 3 499 Ft 3 324 Ft Törzsvásárlóként: 332 pont Események H K Sz Cs P V 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 31
Fotó: Almási Jonathan Csaba – Balettművészként nemzetközileg mindent elért, amit ezen a pályán lehetséges. Miért döntött úgy, hogy filmrendezéssel kezd foglalkozni? – A film már a tánc előtt életem fontos részévé vált, hiszen gyermekkoromban rengeteget jártunk moziba. A balettnél izgalmasabb és többrétű műfajnak tartom, ezért mindig motoszkált bennem a vágy, hogy kipróbáljam magam ezen a területen. Fiatalkoromban a színjátszás is érdekelt, később a rendezés, amikor azonban tízéves koromban anyukám beíratott a balettintézetbe, nagyon beleszerettem abba a világba. A közelmúltig így nem is foglalkoztam mozgóképpel, de hálás vagyok a sorsom alakulásáért, hiszen a táncolásból nyert tapasztalatot nagyszerűen tudom kamatoztatni e területen is. – Érdekes, hogy bár a balett inkább édesanyja döntése volt, mégis mintegy harminc éven át szenvedélyesen űzte ezt a hivatást. – Hiperaktív gyermek voltam, örökmozgóként állandóan ugráltam és pezsegtem, alaposan a környezetem idegeire mentem. Ezért tartotta jó ötletnek édesanyám a balettintézeti jelentkezést, és annak ellenére, hogy tízéves koromig egyetlen balettelőadást sem láttam, ahogy a beléptem a tükrös terembe, rögtön éreztem: új otthonra leltem.