A módosításra a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU parlamenti és tanács irányelv alapján került sor. Az új előírásokat a 2013. március 16-ától megkötött szerződésekre kell alkalmazni. A fizetési késedelem – a felek eltérő megállapodása hiányában – a fizetési felszólítás (számla) kézhezvételétől számított 30 napon belül áll be. Meghatározott esetekben a 30 napos időtartamot azonban a teljesítéstől kell számítani: ha a fizetési felszólítás (számla) kézhezvétele megelőzte a teljesítést, ha nem lehet megállapítani a fizetési felszólítás (számla) kézhezvételének időpontját, vagy ha a kötelezettnek fizetési felszólítás (számla) bevárása nélkül kell teljesítenie a fizetési kötelezettségét. 30 napnál hosszabb, de legfeljebb 60 napos fizetési határidő is kiköthető. Késedelmes fizetés esetén a késedelmi kamat a fizetési határidőt követő naptól (a késedelem beálltától) esedékes. A késedelmi kamat mértéke emelkedett. A kamat számításánál a késedelemmel érintett naptári félév első napján (és nem a késedelmet megelőző naptári félév utolsó napján) érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal (korábban 7 százalékponttal) növelt értékét kell figyelembe venni.
A késedelmi kamat érvényesülése pénztartozás részteljesítésének elfogadásakor Ami a tényállást illeti, a felperes (vállalkozó) és az alperes (megrendelő) közbeszerzési eljárás alapján vállalkozási szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy a teljes beruházás a műszaki átadás-átvétellel teljesül. Az alperes az ellenszolgáltatást részben pályázati forrásból finanszírozza, a felperes pedig a részszámlák és a végszámla benyújtására a pénzügyi ütemtervben foglaltaknak megfelelően, az alperes teljesítésigazolását követően válik jogosulttá. Rögzítették, hogy a számlák ellenértékét az alperes és a közreműködő szervezet a támogatási szerződésben meghatározottak szerint, átutalással teljesítik. Az alperes a műszaki átadás-átvételt követően a felperes által benyújtott számlákat csak késedelmesen egyenlítette ki, ezért a felperes a vállalkozói díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az első- és másodfokú eljárás Az elsőfokú bíróság elmarasztalta az alperest. Úgy ítélte meg, bizonyítást nyert, hogy a felperes a számlákat a teljesítésigazolási jegyzőkönyvek szerint állította ki, és azok az esetleges hibákkal, hiányokkal és a dokumentumok átadásával kapcsolatos kifogást nem tartalmaztak.
Másrészt, a Bizottság az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján köteles volt késedelmi kamatot fizetni a bírságösszeg azon része után, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) jogalap nélkülinek ítélt; e kamatot arra az időszakra kell megfizetni, amely a bírság ideiglenes megfizetésének időpontja és a bírságösszeg jogalap nélkülinek ítélt részének visszatérítése között telt el. Az EUB kiemelte, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyedi határozattal megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett késedelmi kamatot fog fizetni azon határozat megsemmisítése esetén, amely bírságot szabott ki, valamint azon bírságösszeg csökkentése esetén, amelyről e határozat rendelkezik, és amelyet ideiglenesen megfizettek (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i Bizottság kontra Printeos ítélet, C‑301/19 P, EU:C:2021:39, 95. pont). A fentiekből következik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 266. cikk első bekezdését, amikor megtagadta, hogy a bírságösszeg azon része után, amelyet jogalap nélkül szedett be, késedelmi kamatokat fizessen a felperes részére a 2015. január 16., vagyis a bírság megfizetésének időpontja és 2019. február 19., vagyis a bírságösszeg azon része visszatérítésének időpontja közötti időszak vonatkozásában, amelyet a Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) végül jogalap nélkülinek nyilvánított.
Másodszor, a Törvényszék megsemmisítette a 2014. évi határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 38 838 000 euróban állapította meg, valamint annyiban, amennyiben az annak a bírságnak az összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 31 070 000 euróban állapította meg. Harmadszor, a Törvényszék egyrészt azon bírság összegét, amelynek megfizetésére a Slovak Telekom és a felperes egyetemlegesen volt köteles, 776 037 euróval csökkentette, és ezt az összeget 38 061 963 euróban állapította meg. Másrészt, a Törvényszék azon bírság összegét, amelynek megfizetésére kizárólag a felperes volt köteles, 12 039 019 euróval csökkentette, és ezt az összeget 19 030 981 euróban állapította meg. A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom fellebbezett az ítélet ellen. A kereseti kérelmében a felperes elsődlegesen azon elmaradt haszon megtérítését kéri, amely annak következtében keletkezett, hogy megfosztották őt a bírság azon összegével járó előnyök élvezetétől, amelyet a 2015. január 15‑től 2019. február 19‑ig terjedő időszakban jogalap nélkül fizetett meg.
A fenti jogsértések miatt az Európai Bizottság 38 838 000 EUR bírságot szabott ki a Deutsche Telekom AG‑vel és a Slovak Telekom a. ‑szel szemben egyetemlegesen, valamint további 31 070 000 EUR bírságot a Deutsche Telekom AG‑vel szemben. A Deutsche Telekom és a Slovak Telekom az Európai Unió Törvényszékéhez fordult a határozattal szemben. A Törvényszék a 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (T‑827/14, EU:T:2018:930) megállapította, hogy a Bizottság a 2014. évi határozatban elmulasztotta bizonyítani, hogy a Slovak Telekom a. által alkalmazott, az említett határozat 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett díjszabási gyakorlat 2006. január 1‑je előtt kiszorító hatásokat eredményezett volna. Egyébiránt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes forgalma nem volt alkalmas arra, hogy tükrözze a felperes által a szóban forgó jogsértés megvalósításában tanúsított egyéni magatartást, vagyis az említett forgalom nem szolgálhatott olyan kiegészítő bírság kiszámításának alapjául, amelyet kizárólag a felperessel szemben, elrettentés címén szabtak ki.