Az elalvásnak, az álomba merülésnek apró mozzanatai közvetítik most a testi-lelki vágyakozásból fakadó meghatódottságot. Az eddig keresztrímes jambikus verssorok "szabályossága" a költemény befejezésében rímtelen szabad versbe megy át: a vallomás túlcsorduló érzése szétfeszítette a forma kötöttségét. A versben beszélő már nem kívülről figyel, szemlélődik, hanem mindenestül azonosul a másikkal: egyek a szerelemben, benne alszik ő is, hiszen a kedves nem " más világ". Az utolsó három sor sejtelmessége ("hallani" a tenyér vonalainak "változását") valami érzékek feletti szférába emeli a verset – így vallva a hitvesi rajongás kiismerhetetlen titkairól. A költemény – ha nem is egyetlen képben – mégis sokat tudott elmondani a szerelem "rejtett csillagrendszeréről". ars poetica: költészettan, költői mesterség (lat. ); 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó szabályokat foglalja össze, 2. olyzn műalkotás, amelyban a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall Baróti Dezső: Radnóti Miklós: Tétova óda, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1974 (In: Miért szép?
Egy látványt ("bölcs vonal") és egy hangzást ("idáig hallom én") kapcsol össze (szinesztézia), ez is egyfajta kísérlet a szerelmi érzés értelmezésére. Összességében a vers sokat el tud mondani a szerelem és az összetartozás mibenlétéről, ha nem is egyetlen képben fejezi ki az érzést a költő. A Tétova óda verselése időmértékes, a keresztrímes jambikus sorok szabályossága a vers végére rímtelen szabad versbe megy át (ott, ahol a vallomás szétfeszítette a forma kötöttségét). Oldalak: 1 2 3 4
Századunk magyar lírája verselemzésekben)
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943