Nagyon nehéz klasszikusokról írni, az irodalom halhatatlan monolitjait elemezgetve minden felesleges szócséplésnek tűnik, éppen ezért sem a klasszikus kritikai hozzáállás mellett álmodtuk meg ezt a rovatunkat. Ha így lenne, erről a regényről is nehezen tudnánk mit mondani, és messze nem ez lenne az utolsó olyan regény. Mert jelen cikkünk tárgya nem is csupán regény, hiszen azon túl, hogy utat mutatott a dél-amerikai íróknak, és végleg feltette a térképre a térség irodalmát kortársaival együtt, egészen új, már-már lehetetlenül komplex módját adta a betűkkel való alkotásnak. A dél-amerikai irodalmat ezer közül is felismerni, egy egészen különös íz határozza meg őket, mely nem hasonlítható máshoz, egy hangulat, melynek súlyos, párás, és poros illatától izzadni kezd az ember egy láthatatlan nap tűző fénye alatt, és mely nem csupán olvasást jelent, hanem valódi mesét annak legszebb, megdelejező hagyományai szerint, és egy utazást, ahol fel sem kell állnunk fotelből. És e térség talán valaha írt egyik legjobb regénye egyértelműen a Világirodalmi krónikák 20. Márquez gabriel garcía száz év magny . epizódjában szereplő Száz év magány.
Száz év magány Gabriel Garcia Marquez művével található Száz év magány (megjelent 1967-ben) a spanyol-amerikai narratíva a világirodalom élvonalában. Ez az egyik legjobban tanulmányozott és nemzetközileg ismert történet, így, hogy kicsit többet tudjon róla, leckét készítettünk Önnek egy PROFESSOR-ban. Száz év magány: Rövid összefoglaló valamint a szerző rövid életrajza. Reméljük, hogy ösztönözni fogjuk, olvassa el, ha még nem tette meg, vagy ha tud még valamit a spanyol amerikai irodalom erről a csodájáról és a "mágikus realizmus" műfajáról. Márquez gabriel garcía száz év magny le desert. Született Aracataca 1927. március 6-án, Gabriel García Márquez anyai nagyszüleinél és nagynénjeinél nőtt fel, mióta szülei nagyon fiatalon Sucre-ba költöztek. Nagyszülei kulcsfontosságú és inspiráló pillanatokat jelöltek meg számára későbbi irodalma, nagyapja, Nicolas Marquez veterán ezredese volt Ezer napos háború és sok történetet mesélt unokájának, valamint megtanította szeretni a kultúrát, és többször is jártak moziba és színházba. Másrészt a nagymamája Doña Tranquilina Iguarán Feladata volt mesék és családi történetek elmesélése olyan legendák alapján, amelyek Gabriel babonás részét táplálták.
Korai írásaira William Faulkner, a szintén Nobel-díjas amerikai szerző hatott a kritikusok szerint, de hozzá kell tenni, hogy Marquez azt nyilatkozta, első regénye megjelenése előtt nem is olvasott semmit Faulknertől. Mégis kimutatható hasonlóságok vannak a két író között, például az, hogy műveik valamilyen képzelt helyszínen játszódnak – Marquez történetei egy kitalált kolumbiai kisvárosban, Macondóban vagy környékén. Ez a színhely azt a környezetet tükrözi, amelyben a szerző élete első korszakát töltötte. Azonosság a jellegzetes, irracionális elemekkel kevert realizmus is, valamint az újra és újra visszatérő alakok, jellemek, történetek. Száz év magány - García Márquez, Gabriel. Marquez műveiben meghatározóak a gyerekkori élmények: élete első 9 éve, amit szülőfalujában töltött, kiapadhatatlan ihletforrást és élményanyagot jelentett számára. Később, már felnőttként visszalátogatott nagyszüleihez, és egy kihalt falut talált, amely szinte teljesen üres volt és minden ház eladó (ez az élménye megjelenik a Száz év magány ban is, a mű végén).
Faulkner időtlen fantáziája, szabad, minden látszólagos szabályt felrúgó prózája saját kezdeti szárnypróbálgatásait is meghatározta, ám még első, Söpredék címen megjelent regénye környékén is közelebb állt a koldushoz, mint a tisztességes megélhetésű átlagpolgárhoz. Márquez az 1950-es évek közepén ismerkedett meg Mercedes Barchával, aki iránti kezdeti plátói szerelme végül a házasságban csúcsosodott ki. Talán nem is sejtette, hogy élete szerelme lesz az, aki miatt képes lesz megírni saját magnum opusát. Márquez gabriel garcía száz év magny le hongre. Márquez és felesége, Mercedes Barcha 18 hónap munkája Az 1958-ban kötött házasság után Márquez múzsaként tekintett feleségére, miközben először jelent meg egy kötetben az évekkel korábban egy újságban, folytatásokban publikált, Egy hajótörött története című kisregénye, melynek visszhangja nem kívánatossá tette személyét az országban, így 1961-ben Mexikóvárosba költöztek. Itt egy utazás során Márquez fejében megjelent egy jelenet, melyből aztán hamar egy generációkon átívelő családtörténet sarjadt.