November 1-jéhez, halottak napjához közeledve sok kisgyermekes családban felmerül, hogy mi legyen ez idő alatt a gyermekekkel, jó ötlet-e őket kivinni a temetőbe. Sok szülő elsősorban azért nem viszi temetőlátogatásra a legkisebbeket, mivel sokszor zajonganának, hangoskodnának a sírok között. Másodsorban nem tudják, hogyan közelítsék meg az elmúlás témáját, hogyan magyarázzák el egy háromévesnek például, hogy a dédi vagy a nagyszülők hogyan kerültek a sírokba. Hány éves kortól visztek gyereket temetésre?. Dr. Daniel Oppenheim gyermekpszichiáter szerint így érdemes cselekedni. Hány éves kortól vigyük ki a gyereket a temetőbe? A szakember szerint temetőlátogatásra bármekkora gyereket elvihet a szülő, a lényeg az, ha már olyan 3-4 éves a gyermek, kíváncsiskodhat, mi ez a hely, hogyan kerülnek ide az emberek. Ez önmagában lehetőséget ad arra, hogy már egy három év körüli kisgyermek kíváncsiságát is kielégítsék a szülők, hogy a gyermek szintjén, egyszerűen fogalmazva, a saját meggyőződésük és hitük szerint beszéljenek az elmúlásról és a veszteségről, a halál utáni életről.
Ha nem beszélünk róla, miközben folyamatosan hall balesetekről, terrortámadásokról, természeti katasztrófákról, az ovistárs nagypapájának haláláról, a szomszéd cica elpusztulásáról, akkor ezek az információk feldolgozatlanul, értelmezhetetlenül kavarognak benne, amik hosszabb távon sokkal több problémát okozhatnak, mint ha szánunk rá időt és figyelmet, és megválaszoljuk a kérdéseit, beszélgetünk vele az elmúlásról, veszteségről. Minél kisebb, annál rövidebb és egyszerűbb megfogalmazással, de őszintén, nem mellébeszélve. A cikk itt folytatódik.
Sajnos az az érzésem, felnőtt emberek sokszor sikeresen megússzák, hogy bármit is gondoljanak életről-halálról, és a konkrét veszteség amúgy is megterhelő időszakában jobb híján olyan magyarázat-töredékeket kínálnak gyermekeik számára, melyek sehogy sem ágyazódnak be korábbi életfilozófiájukba. Így aztán nehéz ezt jól közvetíteni a gyerekeknek. Pedig fontos lenne, mert az, hogy a gyerek a halál fogalmával találkozzon, elkerülhetetlen – ömlik rá a médiából; tévéből, rádióból, újságokból, az internetről, de megjelenik a mesékben, és persze a való életben is találkozhat a halállal, elmúló, elhasznált dolgokkal. Ha nem beszélünk róla, miközben folyamatosan hall balesetekről, terrortámadásokról, természeti katasztrófákról, az ovistárs nagypapájának haláláról, a szomszéd cica elpusztulásáról, akkor ezek az információk feldolgozatlanul, értelmezhetetlenül kavarognak benne, amik hosszabb távon sokkal több problémát okozhatnak, mint ha szánunk rá időt és figyelmet, és megválaszoljuk a kérdéseit, beszélgetünk vele az elmúlásról, veszteségről.
Minél kisebb, annál rövidebb és egyszerűbb megfogalmazással, de őszintén, nem mellébeszélve. Sokszor a gyerek akkor találkozik először a halállal, amikor a kedvenc háziállatnak kell örök búcsút inteni. Mit mondjon ilyenkor a szülő? – Sokszor tapasztalom, hogy a szülők még a halál szó használatát is kerülik, helyette inkább azt mondják, hogy elment, felszállt az égbe vagy örökre elaludt. Ezzel viszont sajnos hiteltelenné teszik magukat, és egyedül hagyják gyermeküket az amúgy is szorongáskeltő időszakban. ̶ Nincs tabusítva sem a halál ténye, sem a felnőtt családtagok fájdalma – vagyis az érintett gyerekek beszélhetnek, kérdezhetnek, megtapasztalhatják a szülők veszteséggel kapcsolatos érzéseit, és maguk is kifejezhetik érzéseiket. Sokszor pont a gyerekek védelmében hajlamos a teljes felnőtt környezet asszisztálni a hallgatáshoz, figyelemeltereléshez, bagatellizáláshoz – ez azonban ismét a hitelesség hiánya miatt zavart kelt a gyerekekben és fokozza szorongásukat. ̶ Az is segít, ha rendelkezésre áll olyan, gyerek által ismert és szeretett felnőtt, aki a gyász pillanataiban érzelmileg nem annyira érintett, és aki a gyerek igényeire odafigyelve támasza tud lenni ebben a nehéz időszakban.
Ismerte már a halál fogalmát a kislányod? Azért mondta, mert nagyon szereti a gyerekeket és ők is őt. A gyermek nagyjából 5-6 éves koráig nem igazán tud különbséget tenni élet és halál között, ezután kezdi el felfogni a halál véglegességét. Nagyjából 9-10 éves korig megszemélyesíti a halált, olyasminek képzeli el, mint egy konkrét személy, a "kaszás ember", aki elviszi az embereket, csak ezt követően kezdi megérteni a halál véglegességét. Közeli hozzátartozó esetén, akivel a gyermek gyakran találkozott, a gyász a kisgyerek viselkedésén gyakran nem látszik, látszólag ugyanúgy viselkedik mint azelőtt, játszik, szaladgál, esetleg egészen banális kérdéseket tesz fel a halállal kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem igazán tudja az érzelmeit szavakkal kifejezni, azonban vizsgálatok bizonyították, hogy az álmaiban és a játékaiban is a gyászát dolgozza fel. Mi változik? Közeli hozzátartozó halála esetén a gyermek viselkedésében komolyabb változásokat is tapasztalhatsz: – alvászavarok és táplálkozási problémák jelenthetnek meg, – túlságosan visszahúzódóvá válhat a gyermek, – regresszió jelenhet meg (egy korábbi fejlődési fázishoz való visszatérés, ez gyakran a szobatisztaság területén jelentkezik pl.