Ez a próba olyan kísérleti helyzetekben alkalmazható, ahol a mintavétel a páros megfigyelésen alapul, ahol 2 összefüggő változóból mintavétel történik, úgy, hogy mindegyikből egy-egy jut egy megfigyelési egységbe. Az ilyen kisérleti elrendezésből eredő adatok kiértékelésére a paraméteres próbák közül az egymintás t próba alkalmazható, ha annak feltételei teljesülnek (intervallum skálán mérhető adatok, melyek különbségeinek eloszlása normális). Ha a feltételek nem teljesülnek, példáúl, mert a mérés skálája ordinális, vagy a különbségek eloszlása ferde, akkor alkalmazható a Wilcoxon féle előjeles rang próba. Ha a t próba feltételei nem teljesülnek, akkor a Wilcoxon-féle előjeles rang próba ereje (power) nagyobb, mint a t próbáé. Tehát ez a próba minden szempontból jobb, ha nem alkalmazható az egymintás t próba. A próba feltételei: Ordinális skálán mérhető folytonos valószínűségi változók esetén akkor alkalmazható, ha a különbségek is ordinális skálán mérhetőek. Erősen asszimmetrikus eloszlás esetén nem alkalmazható.
Példa [ szerkesztés] Egy gyárban egy gépnek 500 g töltőanyagot kell a konzervekbe juttatnia minden töltéskor. A töltőanyag egyenetlenségéből adódóan a gép néha kicsit többet, néha kicsit kevesebbet tölt, mint 500 g. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gép átlagos "teljesítménye" 500 g-nak mondható-e. Kiveszünk 10 konzervet a futószalagról és megmérjük mindben a töltőanyag súlyát. Az eredmények rendre 483, 502, 498, 496, 502, 483, 494, 491, 505, 486. Azt látjuk, hogy a töltőanyag tömege többnyire valóban nem tér el az 500 g-tól nagyon, az átlag = 494 [* 3]. Ránézésre mégsem tudjuk megállapítani, hogy ez a 494 g lényegesen eltér-e az 500 g-tól vagy csak a véletlennek tulajdonítható apró eltérésről van szó. Ennek a dilemmának az eldöntésére egymintás t -próbát alkalmazunk. Feltesszük, hogy a töltőanyag tömege, mint valószínűségi változó normális eloszlást követ. (Hogy ez így van-e azt illeszkedésvizsgálatokkal, azon belül is normalitásvizsgálatokkal lehetne ellenőrizni. ) A tömegnek kg-ban való mérése arányskála, így az egymintás t -próba alkalmazásának feltételei teljesülnek.
fordítások Egymintás t-próba hozzáad one sample t-test Származtatás mérkőzés szavak Egy átlag és egy hipotetikus érték összehasonlítása ( egymintás t - próba) StatMate Compare a mean with a hypothetical value ( one - sample t test) StatMate ParaCrawl Corpus Szeminárium: 7-9. Statisztikai próbák gondolatmenete, egymintás t - próba. Seminar: (7-9) Biostatistics: Theory of statistical tests, one sample t - test A legnépszerűbb lekérdezések listája: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M
A matematikai statisztikában több t -próbát is ismerünk, melyek mind a paraméteres próbák közé tartoznak. Szűkebb értelemben a t -próbák a következők: egymintás t -próba, páros t -próba és a kétmintás t -próba. E három próba nagyon hasonló matematikai háttérrel rendelkezik, alkalmazási feltételeikben és nullhipotéziseikben is nagyon sok hasonlóság van. A páros t -próba tulajdonképpen egy másik probléma visszavezetése az egymintás esetre. Tágabb értelemben a matematikai statisztikában általában is szoktak t -próbaként, vagy t -próbákként utalni minden olyan próbára, melyben a próbastatisztika t -eloszlást követ. Használatos ezekre a próbákra a "Student-féle t -próba" elnevezés is, mivel a t -eloszlást is szokás Student-féle eloszlásnak, vagy Student-féle t -eloszlásnak nevezni. A tágabb értelemben vett t -próbák közé tartoznak a fentieken kívül még a következők: Gayen-próba, Johnson-próba, Levene-próba, O'Brien-próba, Welch-próba ( d -próba), Yuen-próba. Ha az t -próba kifejezéssel találkozunk, és nincs pontosabban meghatározva, hogy melyik t -próbát kell érteni alatta, akkor vélhetően az egymintás t -próbáról van szó.
): Ha a hipotézis igaz lenne, akkor annak a valószínűsége, hogy a minta átlaga olyan messzire kerül a hipotetizált értéktől, mint amit a mintából kaptunk, kicsi (p=0. 035). Ennek a valószínűségnek legalább 0. 05-nek (szignifikanciaszint) kellene lenni, hogy elfogadhassuk a nullhipotézist. Döntés: Következésképpen a nullhipotézist elvetjük és mondhatjuk, hogy az adatok alapján a betonelemek törőszilárdsága kisebb, mint 500 kp/mm2.