Legyenek jól testileg-lelkileg az 50-es nők! Fotók:
2022. jan 22. 6:14 #Koltai Róbert #interjú Koltai Róbert a nyolcvanhoz közel ma is energikus / Fotó: RAS-Archívum Sose halunk meg – vallja klasszikussá vált filmjében, de születése után néhány nappal majdnem meghalt. Koltai Róbert hetvennyolc évvel ezelőtt szánta el magát a nagy utazásra, amelynek főbb állomásai a színházhoz és a filmhez kötik. A nézők vágya azonban az, hogy még nagyon hosszú út vezessen a végállomásig – erről voksoltak két éve, amikor a Jászai Mari-díjas érdemes művészt megválasztották a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává. Miért "akart" meghalni 1943. december 16-a, azaz megszületése után pár nappal? Nem akartam, de majdnem sikerült… Életem első nagy meccsét egy betegség miatt vívtam, születésem után nem sokkal. Anyukám teje nagyon hamar elapadt, amire csak egy-két nappal később jöttek rá, de addigra gyomorszájszűkületem lett. #6 „Amíg Sinkovits nem szavalta el a Nemzeti Dalt, alig volt bátorság!” - Hungarikumokkal a világ körül. Az orvosok le is mondtak rólam. Abban a háborús helyzetben a szüleim alig találtak olyan doktort, aki segíteni tudott volna. Végül is apám vére mentett meg, vérinjekciókat kaptam, és tej hiányában vízben áztatott zsemlével tápláltak.
– A gettót filmezitek? – Dehogy! Ez itt a Kossuth Lajos sugárút. Nem? – Az meg ki volt? Az a Kossuth? Kérdezi egy szimpatikus fellépésű srác operatőrünket, miközben ő az autójában ülve jobb kezében egy pisztolyt tart. Miki sztoikus nyugalommal elmeséli Kossuth Lajos történetét, mire a srác megnyugszik. – … Itt nőttem fel, de sose tudtam ki ez a Kossuth, kösz a mesét! – Egyébként ez rossz környéknek számít? – Hát, itt ülök fényes nappal fegyverrel a kezemben, szerinted? És amúgy igen, ez Missouri talán legrosszabb környéke, menjetek innen, amint tudtok! Nos, ezután találkozni St. Louis magyarjaival csodálatos élmény volt. Vendégszeretet, magyar szóviccek, zsörtölődések… higgyétek el, nagyon tud hiányozni hosszú idő elteltével. Különösen, hogy Klára néni még saját gyártású túró rudi gyártásába is kezdett, a Moodicc -ba, amit természetesen megkóstolhattunk. – Atyaég, ez nagyon finom. Sose voltam gazdag erzsi. Házilag készítik? – Igen, minden darabkáját. – A túrótól a csomagolásig? – Mindent, mindent. Most akarjuk piacra dobni.
Nagy nehezen feltámasztottak, így rövid időn belül kétszer születtem meg! Szerencsés újjászületés! Az élethez, illetve az életben maradáshoz sokszor van szükség szerencsére. Az egész életét végigkísérte a szerencse? Ahogy vesszük, az biztos, hogy többször is segített. Életem egyik legnagyobb szerencséjének tartom, hogy kezdő színészként a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz kerültem, az ott formálódó színházi műhelybe, ami később legendássá vált. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, összesen közel három évtizedet töltöttem ott! Sose voltam gazdag gyula. Azt is szerencsének tartom, hogy megismerkedtem Nógrádi Gábor íróval, akivel együtt álmodtuk meg a Sose halunk meg című filmet, ami szintén meghatározója lett az életemnek. ( A legfrissebb hírek itt) A filmben Gyuszi bácsi vállfaárusként nem vetette meg a lóversenyt. Úgy tudom, ön sem, ráadásul szenvedélyesen totózott is. Ez igaz. Egy időben nem tudtam volna elképzelni a hétvégéimet a német és olasz totómeccsek rádiós helyszíni közvetítéseinek hallgatása nélkül. Annyira bolondja voltam a totózásnak, hogy egyszer Szerencs és Tokaj között autózva leálltam, és felrohantam egy tízméteres dombra, hogy jobban, tisztábban halljam a Rómából URH-n közvetített meccset.
És nem is azt a kínosan személyes, indokolatlanul mérges és mégis reménykedő hangnemet kapnátok tőlem, amit megszokhattatok itt, a WMN-en. Ha aznap nem megyek be végső elkeseredésemben a könyvesboltba, és nem keresek egy képregényt – amit a felső polcra dugtak a tolvajok elől (mert hiszitek vagy sem, azokat lopják el a leggyakrabban), – akkor nem futok bele egy régi ismerősbe, aki megváltoztatta a karácsonyhoz való hozzáállásomat. Bár ez a régi ismerős még csak nem is egy ember, és ez az egész kezd átfordulni a világ legszerencsétlenebb Karácsonyi ének- parafrázisába, ha aznap nem ott kötök ki, ahol, akkor most sem tudnék szép verset írni a karácsonyról. Sőt, lehet, hogy így se tudok. De megpróbáltam, és remélem, az én dickensi pálfordulásomon keresztül, ti is kicsit felidézhetitek azt a pillanatot, ami visszaadta a hiteteket a karácsonyban. A baba tönkretette az életemet, már megbántam, hogy megszültem. Így én most ezzel kívánnék nyugodt, evésben gazdag, elviselhetetlen másodunokatestvér-mentes ünnepeket mindnyájatoknak. Remélem, jövőre is velünk tartotok majd, mert nélkületek pláne nem lenne motivációm arra, hogy minden pesszimizmusom és fáradtságom ellenére is azt csináljam, amit szeretek.
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák "Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át.. " Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. "Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ! " Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. A hóvirág (Zelk Zoltán meséje nyomán) - Cinke csoport. "Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág? " "Jó reggelt, virágszedők, Örül, aki minket lát…" Jő a tavasz, hirdetik a Hóvirágok, ibolyák. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kóstol: – Jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon. About the author Latest posts
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben. - Meg kell keresnünk a módját! - De hogyan? Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan megszólalt: - Én már kitaláltam! Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán megkopogtatta a földet. - Fölébresztem a föld alatt alvókat - mondta titokzatosan. - Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a napvilágtól. De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt. Megörült a kis fűszál. - Jó reggelt - kiabált jó erősen. - Kialudtátok magatokat? A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon: - Ki az, mi az?! - Fűszálacska! - volt a válasz. Zelk zoltán hóvirág vers. Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett. - Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest! - kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást. - Csakhogy itt vagy!
– mondogatták a fűszálak. Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni – gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni? – Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Zelk zoltán hóvirágok ibolyák. Szeretnénk napvilágot látni, és megtudni: van-e már meleg napsugár. A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól kiáltott hozzájuk: – Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég! Amint a napsugár tekintete a hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott álltak ők is a szabad ég alatt. – Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első fűszálacska a szomszédjának. – És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam – válaszolta a másik füvecske –, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban szárítkozom.
2022-03-18 07:00 Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból. – Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál. Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba: – Miért mosolyogsz? – Nem a szellő hív játszani? Erre elnevette magát a füvecske. – Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát! A másik fűszál csak most tért magához. – Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat! Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni. – Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk! – Ne aludj! – suttogta a másik. – Nézzük meg, mi van a világban. Zelk Zoltán: Hóvirág » Virágot egy mosolyért versek, idézetek. – Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.