A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek - Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem? Egymást űzi bennem e két gondolat, Mint ősszel a felhő a napsugarat. Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orcád tejben úszó rózsája: Bujdosója lennék a nagy világnak, Vagy od'adnám magamat a halálnak. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! A HÉT VERSE – Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet... - Nemzeti.net. Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
A népköltészetet a romantika kora fedezte fel az irodalom számára. Megindult a népdalok gyűjtése, és a költők olyan verseket írtak, amelyek téma, szerkezet, képek, verselés tekintetében a magyar népdalok jellemzőit hordozzák. A népdalok is általában természeti képekhez, virághoz hasonlítják a szeretett nőt, és gyakran több ütemen át fejtik ki a párhuzamot. Egy kis újítást azért visz Petőfi ebbe a közismert párhuzamba: míg a népdalokban a virág általában a lány metaforája, ő a szerelmet azonosítja vele, a lánynak pedig – szokatlan módon – a "szép kikelet" felel meg. Petőfi tehát a népdalokból veszi a motívumokat, eszközöket, s felemeli őket a magas irodalom világába. Petőfi Sándor szerelmes verse - A virágnak megtiltani nem lehet. A népdalok motívumvilágára épülő vers a népköltészet eszköztárának olyan jellegzetes elemeivel él, mint pl. : ● belső érzelmek (szerelem, féltékenység) és külső természeti képek (napsugár, felhő) párhuzamba állítása ● népies megszólítások ( babám, gyöngyvirág) ● tájnyelvi szavak ( lyány) ● elbujdosás motívuma ● ütemhangsúlyos verselés ● páros rím A vers tehát olyan, mint a népdalok: akkor honnan tudjuk, hogy mégsem népdalról van szó?
Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet. ( Debrecen, 1843. december) Fotó: Borsodi Heni Magyar Kurír Forrás: Tovább a cikkre »
A tájház korhű bútorai között is lehetett fotót készíteni. A Magyar Tájházak Szövetsége minden évben megrendezi a Tájházak napját. A Tiszaszederkényi "Villa Scederkyn" Tájház most második alkalommal csatlakozott a kezdeményezéshez. Néptáncbemutatóval és közös táncházzal indult a jó hangulatú délután. Készültek a tavaszi képek ceruzával, filctollal, és egy ősi népi mesterséget, a fazekasságot is ki lehetett próbálni, és fából készült népi játékon ügyeskedhetek a 21. század gyermekei. Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet.... Akik mindezek után megéheztek, azoknak friss lángost kínáltak uzsonnára a szervezők. A tájház helyiségei is kinyitottak erre a napra. Régi bútorok, használati eszközök, fotók elevenítették meg a régi idők emlékeit. - Én itt nőttem fel Szederkényben - mondta Kiss Rafael. - Az itt lakó embereket ismerem, de a tájházban még nem voltam. Nagyon tetszik a régi ágy, a szekrény, a faragott székek, de ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy a másik szobában a fotóalbumban az egyik szüreten készült képen megtaláltam az édesapámat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orcád tejben úszó rózsája: Bujdosója lennék a nagy világnak, Vagy od'adnám magamat a halálnak. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Hogy az isten áldja meg a lelkedet. Debrecen, 1843. A virágnak megtiltani nem leet speak. december A fiúk megszokott humorukkal és rengeteg különlegességgel mutatják be nekünk a rap, a hip-hop és saját maguk fejlődését miden értelemben. Igazán sok érdekességgel gazdagodik mindenki, aki veszi a fáradságot, hogy 20 karakternél többet olvasson. Neked már van esélyed, mert eljutottál idáig a cikkben... :) Nekünk már megvan! :)
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit s 157378 Magyar nóták: Akácos út Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény: Nyáreste volt, madár dalolt a fán, S itt kóborolt, csavargott egy cigány, Megszólítám: De jó hogy megtal 122983 Magyar nóták: A vén cigány Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány, Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már. Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis ga 105349 Magyar nóták: Már minálunk babám Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba, hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, lerázza a meggye 83348 Magyar nóták: Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára, Kanizsai, kanizsai állomásra. Elől áll a masiniszta, Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja. Kanizsai 81446 Magyar nóták: Utcára nyílik a kocsma ajtó Utcára nyílik a kocsma ajtó, kihallatszik belőle a szép muzsika szó.
Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember. Müller Péter megható idézetei az anyaságról | Zacc. A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni. " ( Müller Péter: Szeretetkönyv) "Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.
Úgy érzi, hogy szíve a gyermekében dobog. Ahogy azt sokáig érezte is. Ezért azt kérni tőle, hogy távolodjon el szerelmetes gyermekétől, s nézze úgy, mint egy másikat, mint egy vendéget, akinek szállást adott a méhében, s most tovább megy: szinte lehetetlen. Egyszerre mélyen a földben s fönt a határtalan égen lenni, emberfeletti feladat. " "Bárki is rejtőzött a méhében, bárki is volt az a "valaki", akit világra hozott: szereti. Bármilyen volt, befogadta magába. Nem minősítette. Nem törődött vele, hogy szép-e vagy csúnya, jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű természetű – és ha csakis a szívére figyelt, és nem az ostoba társadalmi elvárásra, még azzal sem törődött, hogy fiú-e vagy lány. Csak egészséges legyen. De ha mégsem az, akkor is az övé. Egy életen át. Kibújik belőle, máris szereti. Sőt, még csak mocorog benne, akkor is szereti. Előre. Ismeretlenül. Feltétel nélkül. " "Egy madáranya, aki sokáig a teste alatt őrizte pucér fiókáit, amikor megnőnek és a fészek szélén dideregve, remegő szárnyaikat kiterjesztve az alattuk tátongó halálos mélységbe merednek, egyiket-másikat finoman még meg is taszítja: "Indulj el végre, s ha zuhansz is egy pillanatig, utána röppenj föl az égre! "
Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát. Férfi és nő között sokféle feszültség lehet, melyet meg lehet oldani a férfi, de a nő igazsága szerint is. A két 'igazság' nem ugyanaz, mert más szemmel nézik a világot, s a maguk módján mindkettőjüknek 'igaza' lehet. A valódi szeretet szabadságból van szőve. Ez az, amit nem értünk, mert nem tudunk még igazán szeretni. Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. Pipelife régi fóti ut unum Lapocka fájdalom