KI VAGY TE? Ez itt egy KIHÍVÁS, amiben mindent LEHET, feszegesd a határaid! A kihívás minden középiskolásnak szól. A kihívás kiírója a Lehetőségek tere, egy közösségi tér középiskolások számára, mely 2021 -ben először online nyit ki. Célunk, hogy közös programokkal az önkifejezés lehetőségét hozzuk létre, ahol közösen alkotva és együtt gondolkodva találhatnak új közösségre a fiatalok. A KI VAGY TE? egy olyan kihívás, amiben a részvétel a fontos, nem a versengés. A feladat egyszerű: mutasd meg, hogy KI vagy! Írj, videózz, készíts képet vagy fotót, vagy akár nevezhetsz zenével is! FEJEZD KI – OSZD MEG – MUTASD MEG! MI FEJEZI KI JOBBAN AZT, HOGY KI VAGY TE? A múltad vagy a jövőd? A tetteid vagy a beszéded? Az álmaid vagy a gondolataid? A barátaid vagy az ellenségeid? A szád vagy a szemeid? A családod vagy a barátaid? A ruházatod vagy a hajviseleted? A nemed vagy a korod? A testi erőd vagy az eszed? A tudásod vagy a készségeid? Válassz egyet és mondd el, miért! Szöveggel, videóval, képpel vagy bármilyen más alkotással, egyedül vagy a barátaiddal.
Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat. Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?
KÖNYVKRITIKA - KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9. Háy János: A cégvezető. Regény. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 372 oldal, 3999 Ft Háy János legújabb pályaszakaszának remeklése ez a regény. Méltó párja Az öregtó felé című, 2017-ben megjelent nagyszabású verseskötetnek. (... ) A cégvezető főhőse névtelen üzletember. Kevés embernek van most neve, "az új nő"-nek sincs, a volt feleség azonban a végén egyetlen egyszer megneveződik (itt: Ildi – 371. ). A főhős kívülről nézve az elmúlt harminc év sikerfigurájának tűnik. "Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse. " – írja találóan a fülszöveg. Ugyanakkor az író nem azt sugallja, hogy a cégvezető ő maga lenne, hanem azt, hogy a cégvezető nem más, mint az olvasó. Mindenki cégvezető, függetlenül attól, van-e cége vagy nincsen – hiszen "azt az embert, aki vagy, te vezeted" (ez igaz, bár itt mintha csak férfiakra volna értendő). Ily módon persze a szerző is cégvezető, természetesen, akinek élete hasonlít hőse életéhez, miként az olvasó sorsa is hasonlíthat ennek a hősnek a sorsához.
Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk. Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval… A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben. A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.
Vajon a genetikai különbségekről szóló kutatások jóra is használhatóak, nem csak rosszra? Stanislaw Pytel / Getty Images Hungary Tényleg nagyobb egyenlőséget hozhatnának a genetikai különbségeket felderítő kutatások? Azonban dr. Harden szerint a nagyobb egyenlőség megteremtésére kellene és lehetne felhasználni a viselkedésgenetikai eredményeket. A genetika szerencse kérdése, nem érték önmagában. Ha sikerül azonosítani a genetikai különbségeket, akkor sikeresebben tudnánk valóban hatásos változtatásokat kialakítani a környezetünkben, hogy mindenkinek legyen lehetősége teljesen kihasználnia az adottságaiban rejlő lehetőségeket. Például, a rövidlátó és távollátó emberek rossz szeme is főként a genetikán múlik, társadalmunk mégis képes volt előállítani segédeszközöket (szemüveg, monokli, kontaktlencse), amellyel teljes életet tudnak élni és ki tudnak teljesedni, vezető pozíciókat megszerezni ahelyett, hogy a rossz látásuk miatt marginalizálnánk őket. Ugyanígy más genetikai adottságok kompenzálását is ki lehetne találni dr. Harden szerint, hogy társadalmilag személyre szabottabb, támogatóbb közeget tudjunk kialakítani mindenki számára.