Ám nem is akcióhős: érdekeit elsősorban intellektuális fölényével, megtévesztéssel és nyomozással érvényesíti, ennyiben a klasszikus krimidetektív örököse. Suszter, szabó, baka, kém. Fotó: Ristretto Distribution A thrillerhez hasonlóan a kémfilm kimunkálásában is Alfred Hitchcock é a legtöbb érdem, népszerűbb testvérműfajával ellentétben azonban a kémfilm kevésbé tudott alkalmazkodni az egyre inkább akcióorientált hollywoodi trendekhez. Én, a kém · Film · Snitt. James Bond, a filmtörténet leghíresebb kémje gyakorlatilag koporsóba is tette a klasszikus kémfilmet azzal, hogy filmjeiben felértékelődött az akciók szerepe. Nem véletlen, hogy a korai Bond-filmek rendezői vágóként kezdték a szakmát – formai szempontból a Dr. No és folytatásai újszerű, az ötvenes évek stílusánál sokkal pörgősebb montázstechnikájukkal hoztak újdonságot. A kém, aki bejött a hidegről John le Carré híres regényének címét idézzük, hogy rámutassunk: miközben a kémfilm stílustörténeti okok miatt veszített népszerűségéből, a karakter történelmi okokból vált idejétmúlttá.
Mindez remek lehetőséget kínál Pym életének felgombolyítására. A tökéletes kém két szálon fut. Az egyik a sztenderd le Carré-nyomozás, idegfeszültségben őrlődő tisztekkel, burkolt fenyegetésekkel és csuda autentikus nyomozati módszerekkel. Én, a kém | AXN Magyarország. A másik viszont újdonság: egy hömpölygő önéletrajz és családtörténet, melyet Pym maga vet papírra a fia számára; számvetés, olyan őszinteséggel, hogy az embernek muszáj odaképzelnie a töltött pisztolyt a papír mellé, mert bárki – még egy irodalmi karakter is – csak a halála előtt képes ilyen önfeltárásra. Tud le Carré családi drámát és kém-önéletrajzot írni? Bizony tud. Le Carré súlyos irodalmi géniusz. Magnus Pym, a bűnbánó, szélhámos apjának fiatalkorától saját alkonyi éveiig meséli át az évtizedeket. Közben nemcsak egy apa-fia kapcsolat dinamikájába és két külön-külön is roppant érdekes jellem fejlődésébe nyerünk betekintést, hanem a háború körüli angol társadalomba, pitiáner csalásokba és helyi politikába (a kettő ugyanaz), bentlakásos iskolákba és svájci nyomorba (a kettő nem sokat különbözik), és persze a kémjátékba: a csábításba, a bájolgásba, a munkába, a fenyegetésbe (ami meg éppen mind ugyanaz; mindet mosolyogva játsszák).
Összeállításunk csokorba szedi, hogy mely szuperprodukciók és kevésbé szuper produkciók bosszantották útlezárásokkal aa... Sylvi, a gaz csábító Nemrégiben megjelent naptárában Bódi Sylvi megmutatta, milyen sokoldalú tud lenni. Én a kembali. A 2002-es év playmate-je rövidesen színésznőként mutatkozik be, ráadásul Görög Zita ellenfeleként. Sylvit arra kértük, hogy meséljen nekünk erről a nem mindennapi duettről. Owen Wilson, a balhés szépfiú A 36 éves színész-forgatókönyvíró fivéreivel együtt érkezett Hollywoodba, hogy meghódítsák a mozirajongó közönséget. Míg testvéreinek kevésbé sikerült az áttörés, a szőke szépfiú csillaga töretlenül ível felfelé.
"Sosem voltam pszichiáternél, de az Egy tökéletes kém megírása az lehetett számomra, amit egy nagyon bölcs doktor tanácsolt volna", mondta le Carré. Saját életének megírása – és belehelyezése az ő eleve igen magas irodalmi értékű fikciós univerzumába – a legjobbat hozta ki az íróból. Le Carré egyszerre őszinte és gúnyos, megértő és vádoló, és közben csodálatos mondataival fenntartja azt az írásszínvonalat, ami messze kiemeli őt a zsánerből és gyönyörűséggé teszi az olvasást. Én a kim dotcom. Fura mód csak emeli a könyv értékét, hogy Magnus Pym sokkal köznapibb, mint a másik nagy le Carré-hős, George Smiley és az ő félelmetes szellemi erejű csapata; a Smiley-trilógia (és az első kötetből készült film) is mestermű, de az Egy tökéletes kém valóságosabbnak hat. A könyv háttérismeretek nélkül is kivételes élmény, azokkal együtt egyenesen megható. Még akkor is, ha az egyik vezérszálat jelentő kapcsolat – Pym és az ő jóbarátja – nagyon is szokásos le carrés toposz, s mint ilyen, talán a legkevésbé reális. (Ámbár ki tudja – minden hírszerző életének akadhatnak titkai.
A néző számára ez a humor váratlanul friss. Mert általában vagy béna egy ügynök, vagy bénák a cuccaik, vagy nem, és akkor meg minden csúcsminőség, a néző meg csak ásítozik, mint a legutóbbi James Bondon. Owen Wilson azonban hibrid, se nem fekete, sem nem fehér, néhány dolog működik neki, néhány dolog nem, és ez nagyon izgi. Eddie Murphy a filmnek csak az egyik főszereplője, és ez megintcsak kellemes meglepetés. Amúgy eszméletlenül jól játszik, és minden magyar mozinéző örülhet, hogy a saját hangján hallja szerepelni a remek színészt. A felállás az, hogy ő a belemenős bokszoló, a hisztis sztár, aki bármin keresztülmegy, mert ő nem egy olyan "Miért-ember". Ahogyan elmondja nekünk a filmben, ha valami hülye helyzet adódik, ő nem azt kérdi, hogy "miért? ", hanem azt mondja, hogy "miért ne! Hogyan lett Budapest a kémek fővárosa? | 24.hu. ". Ő oktatja, neveli, csiszolja a majdnem tökéletes szuperügynökünket, aki azonban (és tényleg ettől jó a film) egyáltalán nem tökéletlen. Alex (Owen Wilson) alapjaiban be van indulva Rachel-re, a kém-nőre (Famke Janssen (!
Magyar beszédet bőven hallhatunk még az akciók során, melyek roppant profin vannak kivitelezve. A szemünk láttára szétlövik a Gellért tetejét, a fürdőjét, közben pedig az összes gengszter magyarul ordítozik. Nagyon jó! Én a kemp. Nagyon kellemes film, teljességgel átélhető, annyira az, hogy e sorok írója máris kedvet kapott, hogy ismét megnézze. Az akciófilmek, akció vígjátékok rajongóin kívül azoknak az akció-szkeptikus nézőknek is nagyon be fog jönni, akik az akciókon folyton a valóságot és a hitelességet szokták számonkérni. Itt aztán minden hiteles, csak fordítva, úgy, hogy a szkeptikus néző már szinte azt kérdi, hogy vajon létezhet-e, hogy tényleg pont így bénázzanak el egy bevetést, hogy pont ez a krach üssön be, pont abban a másodpercben. De erre az a válasz, hogy igen, mert ez Murpy-(és Wilson) törvénye. -zé- 2003-01-31