Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van a keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! "Sem a Péter, sem a Pál, egy hóember álldogál. " Cézár kutya sunyít, lapul. Rá nem jönne, ki ez az úr. Mert hogy úr, az bizonyos. Olyan kövér, totyakos. Tisztességgel megugatja. Meg se billen a kalapja a nagy úrnak. Rá se néz. Hej, de bátor, de vitéz! Cézár most már tiszteli; borjúcsontot visz neki. Az csak sután áll a hóban. Nem hallgat az okos szóra. Nem eszik, és nem beszél. Szegény Cézár, jaj, de fél! Szederfánkon ül a veréb. Ő ismeri meg legelébb. Könnye csordul, úgy nevet, s nevetik a gyerekek. Hóember | Ovonok.hu. "Ejnye, Cézár, hát nem látod? Hóember a barátod! Ne félj tőle nem harap! Elolvad, ha süt a Nap! Egy kis malac, röf-röf-röf… Hull a hó, hull a hó mesebeli álom… Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt… Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál… Megy a vonat Zakatol, zakatol: - Várnak reád Valahol, valahol… Ismerjük a sorokat, emlékszünk rájuk gyerekkorunkból, bár azt sokszor nem tudjuk, hogy Gazdag Erzsi írta őket.
Szöveg Gazdag Erzsébet: Hóember — vers Udvarunkon, ablak alatt, Álldogál egy furcsa alak. Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája. Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap.