éjjeli kutyaugatás. a harisnya rácsos szövésnyoma ottmarad a fenekemen órákig tartó ülés után. hozzáért a törölközője az enyémhez, dobhatom a szennyesbe. hogy lehet ilyen hangosan vakarózni? megint […] Történetek,, a Dzsungelből" (Stories from "The Jungle") Minden amit Abdel lát bepiszkolódott, kivéve a szemüvegét. Egy poros ingujjal tolja át a koszt középről a lencse szélei felé. Azon át nézte végig, ahogy a családja háborús bűncselekmény áldozata lett. Ha hetekig zuhanyozna sem érezné többé, hogy tiszta. Szudán hivatalos nyelve az angol. Mire tizenhat lesz, […] Bizonyíték, hogy istenek nem léteznek Adriánt jóravaló, derék fiatalemberként tartották számon. A részeg halo 3. Ebben többé-kevésbé mindenki egyetértett, még a főnöke is, aki szerint az egyetlen probléma Adrián kétes családi háttere volt. Bácsikáját nyakon lőtték Aradon, és a szülei sosem tudták bebizonyítani, hogy csupán baleset érte a férfit, miközben a valódi bűnösöket citálta a vesztőhelyre. Hamar elterjedt ugyanis […] addig is nézd az erdő szélébe tenyerelt az este indiánosat játszik a nyár tábort űz a hideg az alkonyat tüze felégeti a világot reszketve kuporodik le mellé a bánat odafönt még játszik a lombkoronaszél fekete plafonon csillagok égi vakolat hull melléd heveredek a percbe − ott kezdődsz ahol a cigarettám ég elfojtott gondolattá morzsol a […] Otthonom A fenyőfák között fekszem, látom az eget a bolygókkal, csillagokkal együtt.
Hogy jöttem lefelé a halk és hűvös árral a vontatók sora egyszerre elmaradt versenyt nyilazta egy hajrázó indián-raj festett karókra vert meztelen húsukat. S a téli tébolyult hullámok zord dagályán robogtam siketen, mint gyermek agy tova! Az omlóföldű félszigetek partja táján győzelmesebb vihar nem tombolt még soha. Refr. A víz felszínén járhatok nem vagyok soha magamra hagyva. Látomásai bebújnak ebbe a vad forradalmár agyba. A tenger vihara fölszentelt tíz vad éjen kis táncos parafát könnyű hab kénye vitt az örök temetőn, a hömpölygőn, a mélyen s nem bántam már a part hunyorgó fényeit. Láttam sziget-csodát! Csillagzó szemhatárral! Arthur Rimbaud: A részeg hajó | antikvár | bookline. Fölötte meghasadt mámoros menny terült! Jaj, ott bujtál-e meg, alvó aranymadár-raj az éjek mélyein jövendő szent Derű? ebbe a vad forradalmár agyba.
Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, Hol szörnykígyókat kínoz az élősdi marás S enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak. S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt, S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték S olykor hízelkedőmül édes szél lengve kelt. Rimbaud a részeg hajó. S olykor a minden tájak unottja, pólusok Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony. S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek Szőke szemű sirályok, csetepatés család, Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, Majd elhagyott süllyedve: aludni még alább... Íme, ez vagyok én! züllött hajó, hínáros, Kit elvitt a vihar élőtlen étherig, S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik, Ím, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, Utam kaput az ég izzó falába fúrt, S zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül, Ízes nap-cafatot s szakadt, nyúlós azúrt!